Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Rabbik, bírák, próféták. Dunaparti haszid hétvége. 5774. ijár 9-11. 2014. május 9-11 - Zsidó Ismeretek Tára 25. (Budapest, 2014)
Bírák és rabbik a Bibliában
Naftali Kraus: Megtért és kitért talmudi bölcsek 77 Hosszú folyamat eredményeképpen érlelődött meg a gondolat: ebben szerepet játszhatott a skolasztikus filozófia, a görög kultúra, a római elnyomás hatása is. Legenda övezi a pillanatot, amelyben Elisá végképp szakított a zsidósággal. Ez egy szombati napon történt, mindenki szeme láttára. Összetalálkozott egy közismert prostituálttal, és ajánlatot tett neki. A nő meglepetten kérdezte: „Nem Elisához van szerencsém?” ő erre kihúzott egy retket az ágyúsból, és átadta a ledér hölgynek. „Bocsánat - mondta az -, tévedtem: ez nem Elisá. Ez valaki más!” (Chágigá 15a.) A rómaiak szolgálatában Persze hogy ez már „valaki más” volt... Az „igazi” Elisá, Eliézer és Josuá tanítványa, Ákivá társa és Méir mestere, nem húzta volna ki szombaton a retket, és nem barátkozott volna nyilvánosan prostituáltakkal. Ettől kezdve terjedt el gúnyneve: Achér, vagyis „Más”, amelyen a talmudi irodalomban a legtöbbször szerepel. Elisá azonban nem elégedett meg azzal, hogy szakított a zsidósággal. Lépésének logikus következménye az a törekvés volt, hogy más se legyen zsidó, ezért fölajánlotta szolgálatait a római elnyomóknak, akik a Bár Kochbá-lázadás leverése után a zsidó szellemi létnek még az alapjait is ki akarták irtani. Erre szolgáltak a hírhedt hadrianusi rendelkezések - a gezérák, amelyek megtiltották a körülmetélést, a szombattartást és a többi alapvető parancsolat betartását, ami nélkül nem létezik zsidóság. Ekkor vált Elisá népe árulójává. A rómaiak szolgálatába szegődve ő ellenőrizte, hogy a hithű zsidók nem játsszák-e ki a tilalmakat. A Tanházat is megpróbálta szétzilálni. A Jeruzsálemi Talmud leírja a drámai jelenetet, amikor Elisá római martalócok társaságában beállított a jesivába, és távozásra szólította föl a tanítványokat. „Mit kerestek itt? - kiáltotta. - Menjetek! Te légy szabó, te építész, te vadász, te asztalos!” Addig magyarázta nekik - az elnyomó hatalom katonáival a háta mögött -, hogy fölöslegesen töltik itt az idejüket, mígnem a növendékek szétszéledtek. A Talmud szerint még ezzel sem elégedett meg: „gyilkolta a Tóra művelőit”. A történészek azt állítják, hogy eleinte csupán ideológiai ellentét volt Elisá és Ákivá között a hellén kultúrához való viszonyt illetően, később azonban - amikor eretnek nézeteivel és viselkedésével kivívta a többiek megvetését, sőt üldözését - már egyenesen gyűlölte volt társait. Teljességgel magáévá tette a rómaiak világképét, olyannyira, hogy népe árulójává vált. (Ocár Jiszráét) Méir rabbi és a gránátalma héja Az egyetlen, aki nem szakított a renegát Elisával, hűséges tanítványa, Méir rabbi volt. Kapcsolatuk annyira köztudomású volt, hogy a Talmud föl
