Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó államrend, kormányzás és politika. Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5769. tisri 25-27. 2008. október 24-26 - Zsidó Ismeretek Tára 15. (Budapest, 2008)

Chászid filozófia

Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával — 2008. október 24-26.

86

A vallás azonban, amit követnek, nem judaizmus, hanem valamiféle emberi hitrendszer, amely a judaizmusra épül, némiképp hasonlít is rá, de jelentős mértékben eltér tőle. A judaizmus alaptétele, hogy a Tórát az Örökkévaló adta, következésképp azon ember nem változtathat.

Mégis: e racionális érvek dacára a tévedés, amit ezeknek a változtatásoknak a szorgalmazói elkövetnek, nem egyszerű tudatlanságból fakad. Amit a Tóra módosításával elkövetnek, arról árulkodik, hogy nem fogják fel igazán és mélyrehatóan, mi is a Tóra, és mi a rendeltetése.

Ebben a fejezetben leírjuk a Tóra valóságát, és megmutatjuk, hogy miért nem lehet már a puszta megfogalmazása okán sem változtatni rajta. Minden olyan kísérlet, amely erre irányul, a Tóra, az Örökkévaló és a judaizmus felszínes ismeretéről tanúskodik.

Nem kellene tükröznie a Tórának a társadalmi változásokat?

A zsidó hitről írt tizenhárom alapelvébe Maimonidész azt az alaptételt is belefoglalja, hogy a Tórát soha, még a legcsekélyebb mértékben sem szabad megváltoztatni. Egyetlen micvával sem lehet bővíteni, egyetlen micvát sem lehet elhagyni. Ez azt jelenti, hogy az ember nem változtathat a Tórán - ez magától értetődik, hiszen a Tórát nem azért kaptuk, hogy változtassunk rajta-, de az Örökkévaló sem változtat jottányit rajta. A Szináj-hegyen megkapott Tóra a legesekélyebb változtatás nélkül marad fenn örök időkre. Ezt mondja ki Maimonidész kilencedik hitelve.

A kommentátorok feltették a kérdést, hogy ennek mi az oka Miért van az, hogy még az Örökkévaló sem változtat a Tórán? Miért van az, hogy még az Örökkévaló sem bővítheti egyetlen micvával, s még ő sem vehet el egyetlen micvát sem? És miért egyik legfontosabb alaptétele a zsidó hitnek, hogy a Tóra megváltozhatatlan? Miért álltjuk azt, hogy a Tóra örökkévalóságának premisszája olyan alapelv, aminek kétségbevonása megkérdőjelezi az Örökkévalóba és a zsidó vallásba vetett hitet?

A kérdést feltevő kommentátorok az orvos-beteg analógia felidézésével támasztották alá mondanivalójukat. Az orvos előírja betegének, hogy mit tegyen felépülése érdekében. Az orvos rendelkezései figyelembe veszik a beteg állapotát, és amikor az változik, az orvos utasítása is annak megfelelően változik, hiszén az orvos feladata az, hogy meggyógyítsa betegét. Ha a beteg állapotában változás követezik be, akkor - mondhatnék - az orvosnak új betege van, és utasításainak az új helyzethez kell igazodniuk.

Hasonló analógiát fedezhetünk fel a szülő-gyermek viszonyban. A szülő világra hozza gyermekét, majd gondos kézzel irányítja gyermeke fejlődését, hogy érett, felelősségteljes felnőtté serdüljön. Ez a folyamat nyomon követhető a gyermek fiatal és pubertáskori éveiben, sőt még később is. A szülői gyámkodásnak mindig a gyermek fejlődéséhez kell igazodnia.

Amikor még egészen kicsi a gyermek, a szülő határozza meg, hogy mit egyen és mikor aludjon. Később bevezeti az írás-olvasás rejtelmeibe, s mindeközben féltő szeretettel alakítja egyéniségét. A szülői nevelés e folyamat minden fázisában a gyermekéhez igazodik. Akár gyorsan, akár lassabban érő gyér-