Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó államrend, kormányzás és politika. Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5769. tisri 25-27. 2008. október 24-26 - Zsidó Ismeretek Tára 15. (Budapest, 2008)
Chászid filozófia
87 Chászid filozófia: Miért nem változhat a Tóra? mekről van szó, a szülői útmutatásnak mindig a gyermek fejlődéséhez kell igazodnia. E két példa fényében miért tűnik szentségtörésnek annak feltételezése, hogy a világ változik, és hogy a Tóra, amely a világ megjobbítására adatott, ugyancsak változtatásra szorulhat? Ha a Tórát ebben a világban kell beteljesíteni, és a Tóra a világ üdvére adatott, nem következik-e mindebből, hogy a Tórának a társadalomban bekövetkező változásoknak megfelelően szintén változnia kell? Bölcseink úgy magyarázták, hogy a tefilin olyan micva, melynek megtartása segíti az észnek a szív feletti uralmát, azaz biztosítja az értelem elsőbbségét. Ezért van az, hogy a tefilint a fejre rakjuk, álról az értelem fészkel, és a szív mellé, mely az érzelmek tára. Elképzelhető, hogy eljö az az idő, amikor az értelem és a szív megváltozik - úgy, hogy kifinomultabbá vagy, épp ellenkezőleg, durvábbá válik. Az ember morális stabilitása jó és rossz irányba egyaránt változhat. Nem helyénvaló-e, hogy a tfilin, e változásnak megfelelően maga is változzon? Miért a hit megtagadása, ha azt feltételezzük, hogy a Tóra is megváltozhat? Már keletkeztek új parancsolatok Eddigi gondolatmenetünk szigorú logikán alapult. Ha azonban egyetlen röpke pillantást vetünk a valós eseményekre, azt látjuk, hogy bizonyos kiemelkedő személyiségek esetében bizony növelték illetve csökkentették a parancsolatok számát. így például az első ember, Ádám, hat parancsolatot kapott az Örökkévalótól, majd Noé élete során ezek egy hetedik parancsolattal bővültek: az éver min hácháj, az élő állat tagjának eltávolításának tilalmával, illetve hogy bármely állattal kegyetlenül bánjanak. Ugyanakkor bizonyos isteni parancsolatok megszűntek. Ádám csak zöldféléket ehetett. Később az Örökkévaló feloldotta a húsevés tilalmát, és megengedte Noénak, hogy húst is egyen. Ezek az esetek nem csupán logikusak, hanem praktikusak is, és jól példázzák, hogy miként csökkent illetve bővült a micvák száma a Tóra-adást megelőzően. Akkor hát miért a hit megtagadása annak feltételezése, hogy maga a Tóra is változhat? Logikus válasznak tűnik, hogy a Tóra, az Örökkévaló akaratának foglalata, sohasem változhat, hiszen ez azt jelentené, hogy az Örökkévaló akarata nem állandó, hanem változik, ez pedig már-már az istenkáromlást súrolja, hiszen azt feltételezi, hogy az Örökkévaló maga is változik, s ezért nem örökkön tartó. Mégis hogyan egyeztethető ez össze azzal, hogy a Tóra-adás előtt bővült illetve csökkent a micvák száma? Ez vajon az Örökkévaló akaratának ingadozását jelezné? Ez az ellentmondás csakis úgy oldható fel, ha elfogadjuk, hogy nem az Örökkévaló akarata ingadozott, hiszen sem az Ő akarata, sem a micvák nem változtak, hanem a világ státusa változott meg, s a Tórát ennek megfelelően kellett alakítani. Ez a változás tehát nem az Örökkévaló akaratában fellelhető hibából fakad. Épp ellenkezőleg! A micvák, melyeket a világ ajándékba kapott, a világban bekövetkezett változásnak megfelelően változtak, éppúgy, ahogyan azt az orvos-beteg hasonlattal megvilágítottuk.
