Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. 5766. Elul 22-24. 2006. szeptember 15-17 - Zsidó Ismeretek Tára 11. (Budapest, 2006)
Zsidó liturgia
39 Zsidó liturgia tek, hogy megtisztítsanak benneteket, akkor megtisztultok összes bűnötöktől az Örökkévaló színe előtt.” Mikor a papok és a nép,69 akik az előcsarnokban álltak, meghallották a dicső és félelmetes Istennevet, amint azt a főpap szentségben és tiszta- Ságban ejtette ki - (Az előimádkozó és a közösség letérdel.) térdre estek, meghajoltak, (Arcunkkal megérintjük a földet.) arcra borultak és így szóltak: ״Áldott dicső uralmának Neve örökkön-örökké!” (Felüliünk.) Ő meg igyekezett az Istennév kiejtését az áldást mondókkal együtt befejezni, és hozzátette: ״Tisztuljatok meg!” Azután [Istenhez fordult]: ״Te meg jóságodban felébreszted irgalmadat és megbocsátsz jámbor híveidnek.” Onnan az udvar keleti részére ment, ahol a közpénzből vásárolt két kecskebak állt, párosán, mint az ikrek, alakra és méretre egyformák, a megtévedett nép vétkének engesztelésére. A sorsvető edényben lévő két arany táblát megkeverte és előhúzta, hogy meghatározza, melyiket áldozzák Istennek és melyiket [küldik] a sziklafokra (Ázázél). Hangos szóval hirdette: ez az Örökkévalónak szánt bünáldozat! A hallgatóság meg Isten nevének áldásával válaszolt. Bíborvörös zsinórt kötött az elküldendő [bak] fejére, megmutatta, hogy állítsák a kijárat felé, ő meg visszafordult bikája felé, hogy megvallja a maga és törzse bűneit Teremtője előtt. És így mondta: Kérlek, Istenem, bűnöztem, vétkeztem, hűtlenséget követtem el Előtted én és háznépem meg Áron fiai, megszentelt törzsed! Szent Nevedre kérlek, adj engesztelést a bűnökre, a vétkekre és a hűtlenségekre, melyeket elkövettem és véghezvittem Előtted én és háznépem és Áron fiai, megszentelt törzsed, amint Mózes szolgád Tórájában megírta fenséged szavai szerint:68 ״Mert ezen a napon engesztelnek értetek, hogy megtisztítsanak benneteket, akkor megtisztultok összes bűneitektől az Örökkévaló színe előtt.” Mikor a papok és a nép, akik az előcsarnokban álltak, meghallották a dicső és félelmetes Istennevet, amint azt a főpap szentségben és tisztaságban ejtette ki - (Az előimádkozó és a közösség letérdel.) térdre estek, meghajoltak, (Arcunkkal megérintjük a földet.) arcra borultak és így szóltak: ״Áldott dicső uralmának Neve örökkön-örökké!” (Felüliünk.) 69 A jelenés félelmetes volta megihlette a jelenlevőket, akik térdre borultak, és azt mondták ,Áldott dicső uralmának Neve örökkön-örökké”. Ezt az Ámen helyett mondták, mivel a Szentélyben nem volt szokás áldás után Ámént mondani. A mai napig is szokás arcra borulni, amikor az előimádkozó ezt mondja. Erre az arcraborulásra mondták a Misná bölcsei (Ávot 5:5.), hogy ámbár zsúfoltság volt a Szentélyben - mégis ״(bőven) elég volt a hely, amikor leborultak”.
