Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. 5765. Áv 28-30. 2005. szeptember 2-4 - Zsidó Ismeretek Tára 9. (Budapest, 2005)
Chászid filozófia
75 Chászid filozófia A második héten a nép válaszát olvassuk33: ״De Cion ezt mondta: Elhagyott engem az Örökkévaló, megfeledkezett rólam az én Istenem!” A harmadik héten ezt olvassuk34: ״Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan!” A próféta tudatja Istennel, hogy a nép nem vigasztalódott meg. A negyedik héten ezt olvassuk35: ״Én, én magam vagyok a ti vigasztalótok!” Isten beleegyezik abba, hogy maga menjen vigasztalni a népet. Ez elül első hete. Az ötödik héten tovább folytatódik Isten személyes vigasztalása, és ezt olvassuk36: ״Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj!” A hatodik héten a vigasztalás fokozottabb mértékűvé válik37: ״Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott Isten dicsősége.” És végül, a hetedik héten, ezt olvassuk38: ״Nagy örömöm telik az Örökkévalóban, víg örömre indít Istenem...”. A nép kifejezésre juttatja, hogy megvigasztalódott, és most már kész a megújulásra és a ros hásáná-i újjászületésre. Hét hét - hét érzelem A vigasztalás hét hete megfelel a hét érzelemnek (amely a hét isteni érzelmi attribútumból fejlődik ki). Ezek a következők: szeretet, fegyelem, részvét/könyörület, becsvágy, alázat, kötődés és önállósság/fölény. Ezek az érzelmek erőt öntenek belénk, akár a tanár szemében felizzó ragyogás, amint épp egy új revelációt készül ״megszülni” (amely a megpróbáltatások három hetében fogant). Ezek az ״izzó” érzelmek ösztönöznek és felkészítenek minket arra a munkára, amelyet mindenképpen el kell végeznünk ahhoz, hogy részesülhessünk az új revelációban és életünk új perspektívájában. Ennek a munkának pedig egyik legfőbb velejárója a t’suvá: Annak érdekében, hogy fejlődhessünk és fogékonyak legyünk egy új perspektívára, egy új nézőpontra, fel kell függesztenünk korábbi nézőpontjainkat és meg kell szabadulnunk régi, megkövesedett viselkedési sémáinktól. A tsuvá két lépésből áll (a tsuvá két hete, amely a vigasztalás hét hetét követi): az első az ״alacsonyabb” t'suvá, amely rendet tesz a múltban, a második 33 Uo. 49:14. 34 Uo. 54:11. 35 Uo. 51:12. 36 Uo. 54:1. 37 Uo. 60:1. 38 Uo. 61:10.
