Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. Holocaust megemlékező jogtudományi konferencia. 5764. Elul 24-26. 2004. szeptember 10-12 - Zsidó Ismeretek Tára 7. (Budapest, 2004)
A Holokauszt rabbik szemével
Pilisi hétvége a Pesti Jesivával - 2004. szeptember 10-12. 86 Holokauszt Mimámáákim A Holokauszt rabbinikus kérdései Irta Rabbi Ephraim Oshry 1. Nem kielégítő vallási házasságkötések jóváhagyása Kérdés: 5702. Tisri 12-én - 1941. október 3-án - aggasztó szóbeszéd kezdett terjedni a gettórabok között: a német gyilkosok úgy határoztak, hogy mivel a gettóban a nők száma nagyobb, mint a férfiak száma - a korábbi Akzionen (fosztogatások) eredményeképpen, amikor sok zsidó férfit mészároltak le, akik után özvegyek és árvák maradtak hátra -, minden nőt, akinek nincs férje, elvisznek és meggyilkolnak; csak azokat a nőket hagyják életben, akiknek él a férje. Ez a magát állhatatosan tartó szóbeszéd sok hajadont és özvegyet ösztönzött arra, hogy életét mentendő, megházasodjék. Találtak férfiakat, akik hajlandóak voltak elvenni őket, és megkérték a rabbikat, hogy bonyolítsák le a kidusini (házasságkötések) Mózes és a zsidóság törvényei szerint. Mivel a gettóban nem volt mikve, a rabbik komolyan fontolgatták, vajon nem tilos-e eleget tenniük a halál árnyékában álló szerencsétlen nők kérésének, mert esetleg akadályt kell gördíteniük a párok elé, akik a nidá áthágásával súlyos törvényszegést követnének el. Mert jóllehet, az efféle házasságok esetleg megmenthetik őket a fejük fölött lógó Damoklész kardtól, de ugyanakkor kárét-tel kell bűnhődniük, azaz a lelkűk kiirttatik a világból égi halálbüntetés által, mert megszegték azt a nőkre vonatkozó szigorú tilalmat, hogy nem élhetnek együtt egy férfival anélkül, hogy előbb alá ne merültek volna a mikvében. És nem csupán a nők vonnák magukra a kárét büntetését, de a féijeik is. Válasz: A szóbeszédnek nem volt semmilyen ismert forrása. Még ha valaki kifejezetten hallotta volna is az átkozott gyilkosok szájából, hogy a férjes asszonyokat megkímélik, annak sem lett volna semmi jelentősége, mert mi olyanok voltunk a németeknek, mint birkák a vágóhídon; egyikünk sem írhatta elő nekik, mit tegyenek. Semmi biztosíték nem volt arra, hogy a házasság megmentené ezeket a nőket. Sőt még arra is volt esély, hogy a férjükkel együtt végeznek velük a németek.
