Grünwald Lipót: A chászidizmus története Magyarországon cikksorozat, Egyenlőség 1918-19 - Zsidó Ismeretek Tára (Budapest, 2007)
A chaszidizmus története Magyarországon
Zsidó ismeretek tára 28 Javaslat Az elöljáróság tekintettel azon körülményre, hogy kérvényező tényleg nem maga fogyasztja az általa behozott bormennyiséget, hanem szegényebb sorsú hittársai között minden ellenszolgáltatás nélkül osztja ki, javasolja, hogy kérvenyezővel évi 150 korona megváltási összegben az egyezség megköttessék. A javaslat elfogadásával a képviselőtestület meghatalmazza az előjáróságot, hogy kérvényezővel az egyezséget évi 150 koronában kösse meg, miről kérvényező végzés Heg kiértesítendő... A csodarabbi hírnevére - így van ez más neves személyiségekkel is - a végső koronát a halál tette fel. 1925-ben Szandecrő) jövet (állítólag rozsdás szögbe lépett) megbetegedett és Ijár hó 3-án (április 23-án) meghalt. Koporsóját imapulpitusából készítették. Temetésére messzi földről is érkeztek zsidók és keresztények. ״Mikor meghalt, annyian voltak, elgyüttek még külföldről is. Még a veteményt sem lehetett látni annyian voltak. Voltak keresztények is. Mindenki akarta egy kicsit vinni... Kivitték fehér lovon. Ha harangoztak, akkor addig letették. Amikor elhagyták a harangozást, akkor szaladtak vele... De még a házak tetején is voltak, annyian voltak a temetésén. ” (Szepsi István, Bk. 1961-es gyűjtés) Lénárth József volt keresztúri tanító 1936-ban írt könyvében a következőket olvashatjuk: ״A temetés alkalmával 12000 vasúti jegy fogyott el az állomáson. ״ Azóta minden évben Jahrzeit-kor (halálának évfordulóján) elzarándokolnak a sírjához rokonai és hívei. Amikor éhínség fenyegette a falut.. A csodarabbi híre, tevékenységi köre már életében is meghaladta hívei táborát. Még a környékbeli keresztények is felkeresték betegség esetén, döntések előtt tanácsát kérték. Sajnos már csak a nem zsidó lakosság körében élő emlékanyaggal tudunk szolgálni, pedig az 1961-62-es gyűjtéseket is átnéztük. Bodrogkeresztúr utolsó zsidó lakója is már 26 éve elhunyt. Szerencsére emlékeit Dobos Ilona folklórgyűjtő feljegyezte, s megőrizte nekünk.- A Talmudban nagyon járatos volt. Soha nem aludt ágyban, soha nem feküdt le. Éjszakákon át a karosszékben szundikált és állandóan gondolkodott. Ami nem azt jelenti, hogy így kellett volna tennie, ezt várták el tőle.- Úgy a kereszténység, mint a zsidóság, bárki mehetett hozzá tanácsért. Nem kért érte pénzt. Kisegítette akármilyen szegénységben... Kis Dávid városa volt ez. A zsidókbői éltek Voltak olyan szegény özvegyasszonyok akiket elhívott takarítani, me-
