Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Hétköznapi imák
SÁCHÁR1T/REGGELI IMÁK 48 חבתשי Dicsértessék Neved örökké, Urunk, nagy, uralkodó Isten, szent az égen és a földön! Téged illet, Örök Istenünk, őseink Istene, dal és dicséret, dicshimnusz és zsoltár, hatalom és uralom, győzelem, nagyság és erő, hírnév és dicsőség, szentség, uralom, áldás és hálaima, ma és mindörökre. Áldott vagy Te, Örökkévaló, Isten, dicsőségben nagy Uralkodó, Isten, akinek hálát adnak, Csodák Ura, aki kedveli a zsoltáréneket, minden világot éltető Úristen! Fontos tudnivalók Aki a Smát és a hozzá tartozó áldásokat mondja, miközben a közösség más imát mond, annak a következőket kell tudnia: Báruch hu uváruch Smót tilos mondani, és ״Ámén!”-t is csak az áldások, illetve a Smá szakaszai között. Barchura válaszolhat. Kádisnál csak az Amén jöhé Smé... mondatot és a Fél Kádist befejező ״Áruén!”-t mondhatja. Kc/ustínál csak a három írás-verset (Kódos..., Báruch..., Jimloch...) mondja, valamint a HáEl Hákádos áldásra ״Áruén! ”־t. A Smá Kolénu áldásra is mondhat ״Áruén! ”-t (mert ez az Ámidá központi része). A Módim dörábánánból csak az első három szót lehét elmondani. Ha a Tóra elé hívták, akkor felmehet, de az áldásokon kívül mást nem mondhat. (Mindenesetre a gábáj feladata, hogy ellenőrizze a felhívandót, befejezte-e már imáját.) A fentiek alapja az, hogy a Báruch seámártól az Ámidá utánig tart az ima legfontosabb része, ahol nemcsak beszélgetni tilos, hanem még más imarészekkel is csak korlátozott formában foglalkozhatunk.
