Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)

Szombati imák

ÁRV1T/ SZOMBAT ELŐESTI IMA 181 Tedd ezt Neved kedvéért, tedd jobbod kedvéért, szentséged kedvéért, Tó­­rád kedvéért, hogy akik Téged szeretnek, megmeneküljenek! Segíts meg job­­boddal, és hallgass meg! Fogadd szívesen szám szólását és szívem gondolata­­it, Örökkévaló, Szíriem és Megváltóm! Aki békét teremt magasságaiban, az hozzon békességet ránk és egész Izraelre, s mondjunk erre ámént! יהי ץוצר Legyen az az akaratod, Örök Istenünk, őseink Istene, hogy ha­­marosan felépüljön a Szentély, és tanod legyen az osztályré­­szünk! Akkor félő tisztelettel fogunk szolgálni ott Téged, mint valaha, a régi időkben. Fogadd szívesen Júda és Jeruzsálem ajándékát, mint valaha, a régi időkben! Az álló közösség és az előimádkozó együtt: ולכיו Akkor elkészült az ég és a föld és minden seregük. A hetedik napra befejezte Isten alkotómunkáját, szünetet tartott a hetedik napon minden alkotómunkájában. Aztán megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert aznap beszüntette Isten minden tevékenységét, amellyel teremtett és alko­­tott. Csak közösségben (minjánban) lehet mondani. Ha Peszách első estéje szombatra esik, elmarad. ךורב Előimádkozó: Áldott vagy Te, Örök Istenünk, őseink Istene, Ábra­­hám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, nagy, erős és félelmetes Isten, magasságos Isten, ég és föld szerzője! ןגמ תובא Mindenki: Szavával pajzsa volt őseinknek, egy mondatával életre kelti a holtakat, szent Isten (Ros HáSáná és Jóm Kipur között: ״szent Király”), kihez nincs hasonló, ki szent szombatja napján nyugvást ad nép­­ének, hogy pihenhessen, mert kedvelte őt. Előtte teljesítünk szolgálatot félő tiszte­­lettel, s minden egyes nap hálát adunk Nevének az előírt áldásokkal. Ő a hálaadás Istene, a békesség Ura, ki megszentelte a szombatot, és megáldotta a hetedik napot, és a szent pihenés élvezetével tölti el népét, a teremtés műve emlékére. וניהלא Előimádkozó: Istenünk, őseink Istene, fogadd szívesen pihené­­sünket, szentelj meg minket parancsolataiddal, hadd legyen ré­­szünk Tórádban, elégíts ki minket javaidból, hadd örüljünk segítségednek! Tisztítsd meg szívünket, hogy igazában szolgálhassunk, s add nekünk örökül szívesen és szeretettel, Örök Istenünk, szent szombatodat, hadd nyugodjon akkor Izrael, ki megszenteli Nevedet! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki meg­­szenteli a szombatot! Az előimádkozó Teljes Kádist mond: לדגתי Magasztaljuk és szenteljük meg nagy Nevét [közösség: Ámén!] e világon, melyet kedvére teremtett, és érvényesítse uralmát életetek folyamán és egész Izrael élete folyamán, hamarosan és a közeljövőben, s mondjátok erre: ámén! [Közösség: Ámén! Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön-örökké! Legyen áldott...]

Next

/
Oldalképek
Tartalom