Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)

Szombati imák

166

KÁBÁLÁT SÁBÁT ־ A SZOMBAT FOGADÁSA*

Ha péntek vagy szombat ünnep vagy félünnep, akkor Mizmor Ledávidda/ (״Dávid zsoltárá”-val, a 168. olda- Ion) kezdjük a szombat fogadását.

וכל הנתנ Hadd örvendezzünk az Örökkévaló elébe, fogadjuk örömrivalgással megváltó Szirtünkét! Fogadjuk Őt hálaimával, zengjünk zsoltárokat elébe, mert nagy Isten az Örökkévaló, minden istenségnél nagyobb uralkodó! Kezében tartja a föld mélyét, övé a hegyek csúcsa, a tengert is Ő alkotta, a szárazföld az Ő keze munkája. Gyertek, hajtsunk térdet, boruljunk le alkotónk, az Örökkévaló előtt! Hisz Ő a mi Istenünk, mi meg nyája vagyunk, a nép, melyet kezével terel: már ma, ha hallgattok szavára. Ne keményítsétek hát meg szíveteket, mint Merivánál a pusztában, Mászá napján, amikor próbára tettek engem őseitek, vizsgáztattak, bár látták, mit műveltem! Negyven éven át kínlódtam azzal a nemzedékkel, mondván: tévelygő szívű nép ez; bizony nem is ismerték útjaimat. Azért megesküdtem haragomban, hogy nem jutnak el nyugvóhelyemre.

(95. zsoltár)

וריש ייל Zengjetek az Örökkévalónak új éneket, dalolj néki, földkerekség! Énekeljetek az Örökkévalónak, áldjátok Nevét, hirdessétek szabadítását nap mint nap! Beszéljetek dicsőségéről a népek között, csodáiról

תלבק תבש A szombat foga- rások szerint a kabalista Mose dása: Az Isten uralmát kifejező Kordovero és mestere, egyben sóhat zsoltár a teremtés hat napját gora, Slomo Álkávec - a Löchá jelképezi. Körülbelül 400 éve ke- dodi szerzője - vezette be (Jáávec rült be az imarendbe. Egyes for- és Joszéf Omec).