Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)

Áldások

LEFEKVÉS ELŐTTI IMA

162

יהיו םענ Legyen velünk Urunk, Istenünk jóakarata! Tedd maradandóvá számunkra kezünk munkáját, tedd maradandóvá munkánk gyümölcsét!

(Zsoltárok 90:17.)

בשי Aki a felséges Isten árnyékában lakozik, a Mindenható védőszárnya alatt hál. Azt mondom az Örökkévalónak: ״Te vagy a menedékem, erősségem, Istenem, benne bízom.”

Ő ment meg a vadász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Szárnya tollával takar el, szárnyai alatt rejtőzködhetsz, hűsége védőpajzsa az oltalmad. Nem félsz az éj rémségeitől, a nappal repülő nyíltói, az éjjel pusztító dögvésztől, sem a délidőben garázdálkodó járványtól. Ezren esnek el mellőled, tízezren jobbod felől: hozzád ez nem közelít, de szemmel láthatod, szemlélheted, hogy járnak a gonoszok.

Bizony Te vagy, Örökkévaló, az oltalmam.

Ha a Magasságosnál találsz menedéket, nem történhet veled baj, csapás nem közelíthet sátradhoz, mert angyalait rendeli melléd, hogy vigyázzanak rád, bármerre jársz. Tenyerükön hordanak, nehogy kőbe botoljék lábad. Oroszlánra, viperára léphetsz, még az oroszlánkölyköt és krokodilt is eltiprod.

Minthogy utánam vágyott, megmentem őt, felemelem, mert tudja Nevemet. Meghallgatom, ha hív, vele vagyok a bajban, kimentem őt, és becsületet szerzek neki. (Kétszer:) Hosszú életet ajándékozok neki, hadd lássa segítségemet.

(91. Zsoltár)

ײ Örökkévaló, hogy megszaporodtak ellenségeim, mennyien kelnek ellenem! Sokan mondják lelkemről: nem talál segítséget Istenben, szelá. Pedig Te vagy védőpajzsom, becsületem, ki felemeli fejemet. Szavaimmal az Örökkévalóhoz fordultam, s Ő meg is hallgatott szent hegyéről. Ha lefeküdtem és elalszom, fel is ébredek, mert az Örökkévaló támogat. Azért nem félek tízezres tömegtol sem, mely ostrommal vesz körül. Kelj fel, Örökkévaló, segíts meg, Istenem, hisz már arcul verted minden ellenségemet, kitörted a gonoszok fogait. Az Örökkévalótól van a segítség, népeden meg áldásod, szelá.

(Zsoltárok 3:2-9.)