Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 5. Deuteronomium - Zsidó Biblia 5. (Budapest, 2013)
Deuteronomium magyarázatokkal - V. Sófetim
254 םיטפש Ezzel teljesen elleniéiben Izraelben olyan államforma volt. amely határozott elven épült és ez a politikai alkotmány hü képviselője volt a közösség szellemének és vágyainak. A. kormányzás normális formája a monarchia volt; és a királyságnak az a felfogása, amelyet megtestesített, egyedülálló volt az egész ókorban. '1'. H. Huxley mondja: ״A Biblia volt a szegényeknek és az elnyomottaknak a Mayna Chartája. Egészen a modern időkig egy államnak sem volt oly alkotmánya, amelyben a népnek érdekeit oly bőven számbavelték volna, amelyben nagyobb súlyt helyeztek volna az uralkodó osziálv kötelességeire, mint előjogaikra, mint ahogy az Izrael számára a Denleronomiumban és Leviticusban előírt alkotmányban történik. Seholscm találjak oly erősen megalapozva azt az alapvető igazságot, hogy az állam jóléte végül is a polgárok becsületességétől függ ... A Biblia a világnak a legdemokratikusabb könyve“. (Hertz— Weisz 97.) II. A király. Minden más keleti nép szótárában a király szó felelőtlen zsarnokot jelentett, aki feltétlen engedelmességet követelt. Minden törvény az ő akaratának kifejezése; és míg az. állam minden más tagjára kötelező, az uralkodó maga mellőzheti vagy áthághatja. Nincsenek kötelességei alaüvalói iránt és senkinek sem felelős tetteiért. A keleti ember számára a ״korlátóit monarchia“ ellentmondás volt önmagában. Egészen máskép volt ez Izraelben. Ott Isten az igazi király és az egyetlen legfőbb tekintély; az uralkodó csak az isteni Király fölkentje, meghatározott feladattal megbízva, amelyért felelős Istennek, aki őt céljainak elérésére kiválasztotta. Egyetlen zsidó uralkodó sem mert volna isteni tiszteletet követelni, és mint az egyiptomi és római császárok tették, megparancsolni, hogy neki mutassanak be áldozatot. Izraelben az uralkodó a törvény alá van rendelve, köteles volt tiszteletben tartani alattvalóinak jogait, nem foszthatta meg alattvalóit becsületüktől, birtokuktól. Ezt figyelembe kell vennünk, ha meg akarjuk érteni Izráel példanélküli és eredeti állásfoglalását a monarchiával szemben. Olvassuk cl a Királyok I. könyvének huszonegyedik fejezetét. Nábót szőleje Aháb király palotájának tőszomszédságában volt Jizreélben. Aháb meg akarta venni vagy egy jobb szőlőt akart érte cserébe adni Nábótnak. Csakhogy, mivel JizreéJ fallal körülkerített város volt, a jóbél
