Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 5. Deuteronomium - Zsidó Biblia 5. (Budapest, 2013)
Deuteronomium magyarázatokkal - V. Sófetim
DEUTERONOMIUM—Sófctim 255 év törvénye nem alkalmaztatott rá; ha tehát Nábót eladja az atyáitól rászállt örökséget, ez nem kerül vissza az eladóhoz, hanem örökre elveszti a család. Ijedten fogadta tehát a király ajánlatát és visszautasította. Aháb nagyon bosszús volt emiatt. Midőn Izebel, Aháb idegen származású felesége meghallotta az esetet, nem tudta megérteni férjének nehézségeit. Az olyan király nem ér semmit, aki nem veheti el, amit akar; ez volt az ő véleménye a helyzetről. ״Én majd megszerzem neked a jizreéli Nábót szőlejét“, mondotta. Ha a törvényt nem lehet megváltoztatni erőszakkal, majd megkerüljük azt ravaszsággal. Aháb hozzájárulásával királyi hatalmat kap erre a célra. Lehetséges, hogy Nábót felháborodásában a király ajánlata miatt, néhány keményebb szót használt, de nem olyanokat, amelyek igazolnák Izebel eljárását. Nábótot mégis istenkáromlással és felségsértéssel vádolla; szabályszerűen a helyi bíróság elé került és mivel hamis tanúság alapján bűnösnek találták, arra ítélték, hogy életével lakoljon állítólagos bűne miatt. Midőn Áháb birtokba akarta venni a szőlőt, Élijáhú szállt vele szembe. Az igazság és jog prófétája megmondja neki, hogy gyilkos és rabló, és megjósolja az ég büntetését, amely le fog sújtani egész házára. Érdekes összehasonlítani ezt az esetet a Szentírásban a későbbi római császár, Dioeletianus módszereivel. Neki az volt a szokása, hogy árulással vádolta meg azt az alattvalóját, akinek a birtokára vágyott, hogy kivégezzék a tulajdonost és azután elkobozhassa birtokát. Ott természetesen nem akadt egy Élijáhú, hogy felemelje szavát a császár eljárása ellen. Dioeletianus esete jellemző a római uralkodásra a birodalom provinciáiban, amely hihetetlenül könyörtelen volt. A római proknrátorok undorító rossz kormányzása Palesztinában, amint azf Josephus elmondja, nem volt kivételes. ״A római kormányzás keleti alattvalóinak vérét szívta és elvette kedvűkét az éleitől“ (W. K. Inge.) Emberséges kormányzás tekintctében Rómától éppoly keveset lehetett tanulni, mint Görögországtól. Általában, azaz Izraelen kívül, az alattvalók életével, becsületével és vagyonával az egész ókoron keresztül teljesen az uralkodó rendelkezett. És ez nemcsak az egyénekkel szemben volt így. Egyiptomban az emberek nagy tömegeinek élete esett áldozatul a fáraók építkezési őrületének. Herodotos beszéli el, hogy II. Nechú idejében (609—588 ante) nem kevesebb, mint 120.000 munkást dolgoztattak halálra a Nílust a Vörös-tengerrel összekötő csatorna építésénél. A zsidók akkori uralkodója, Jehójákim király felül akarta múlni II. Nechó példáját és palotákát építtetett magának kényszermunkával. Más országokban ezt a király kétségbevonhatatlan kiváltságának tekintették volna. De a zsidó elme számára érthetetlen volt az uralkodó
