Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 5. Deuteronomium - Zsidó Biblia 5. (Budapest, 2013)
Deuteronomium magyarázatokkal - II. Váethchannán
DEUTERONOMIUM—Váethohannán105 és dadogva hirdetik dícséretét. De eljön majd az idő, amidőn imádni fogják őt az Ő tökéletes megismerésével és egy akarattal (szószerint: vállvetve, vagyis egyik sem múlja fölül a másikat!, egyetemes kórust alkotnak, hogy zengjék az ő dícséretét. ,,Ennek a jóslatnak csodálatossága az, hogy előre látja azt az időt, amidön a bábeli nyelvzavar átka elmúlik a föld fiairól, a nyelvek sokfélesége véget ér: egy világnyelv, amely az ember vallási és erkölcsi szükségletén alapszik, lesz a Szellem Királyságának nyelve a földön“ (Sellin). És ami ezeket a szavakat illeti: ..És az Örökkévaló király lesz az egész földön: ezen a napon Egy lesz az Örökkévaló és Egy lesz az ő neve", ezek össze vannak kapcsolva a ,,Semá JiszrtíéUal“ az Újév mnszaf imádságában; — ez egyik legünnepé- Ívesebb részlete a zsidó liturgiának. Ezek alkolják egyúttal az Ölfmi imádság utolsó mondatát és ezzel végződik minden s/.abályos zsidó istentisztelet reggel, délután és este. Nem is lebet alkalmasabb befejezése a zsidók mindennapi ájtatosságának, mint az Isten Királyságának ez az egyetemes reménye. A Semá története. A rabbik munkája. Ki tárta fel a zsidó nép összessége előtt a szellemi csodákat, amelyeket a Semá magába foglal-’ A mai időszámítást közvetlenül megelőző és követő időben élt rabbik halhatatlan érdeme, hogy ezek a vallási kincsek nem inaradtak csak kevesek birtokában, hanem örökségévé lettek Izráel egész népének. Hála a rabbiknak, hogy a szent igazság teljessége áthatolta éppúgy a legalacsonyabbak, mint a legelőkelöbbek lelkét Izráclben. A Semá elmondása része volt a rendes napi istentiszteletnek a szentélyben. A zsinagógában is központi helyet jelöltek ki számára a reggeli és esti imádságban. Hogy milyen fontos szerepe van a rabbinikus gondolkozásban, az kitűnik abból a tényből, hogy az egész Misna ezzel a kérdéssel kezdődik: ״Hány órától kell az esti Semú-t olvasni?“ A rabbik emelték a hat szót עםזכ׳ לארש׳י ׳ה וניחלא ׳ה רחא hitvallomássá; ök rendelték el, hogy el kell mondani az imádkozok összességének, midőn a Tórát kiveszik szombaton és ünnepnapokon: a ködusa imában és más szent alkalmakkor; a neila, a jóm kippuri záródna után; és az ember utolsó órájában, amikor szemtől-szembe kerül Mennyei Atyjával. Így lett a Semá lelket mozgató kollektív kifejezése Izráel szellemi lényének. De még a zsidó ember magános imádságában is igyekeztek a rabbik minél gyakrabban elhelyezni ezt az ünnepélyes megnyilatkozást. Ügy rendelték, hogy hangosan kell elmondani, a fül hallja, amit a
