Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 5. Deuteronomium - Zsidó Biblia 5. (Budapest, 2013)
Deuteronomium magyarázatokkal - II. Váethchannán
102 örökös harc küzdőterét a jó és a rossz között. Ez volt Zoroaster vallása, az ókori Perzsia prófétájának tanítása. Az S elképzelése messze feliilmiílt minden más pogány vallást, de mégis teljes ellentétben volt a világ Egy, Magasztos Uralkodójának bitével, aki a világosságot teremtette, de egyben a sötétségen is uralkodik (Jes. XLV, 7). A zsidó felfogás szerint a világegyetem egymással küzdő minden erejével csodálatos módon összhangban áll a maga teljességében; és végül a jó győzedelmeskedik a rossz fölött és új erőforrássá lesz. hogy győzelemre segítse a jót. ״Békét teremt az ö magasságaiban.“ Egyesek azt állítják, hogy a zsidó teológia számos folklore-eleme a zoroastrizmnsból vezethető le, különösen az angyalokról szóló hagyományok. A zsidóság későbbi nemzedékei valóban beszéltek a sátánról és az angyalok egész hierarchiájáról, de ezeket mindig Isten teremtménycinek képzelték el. Hogy isteni hatalmat tulajdonítsanak ezeknek a lényeknek és Istentől függetleneknek tekintsék őket. vagy hogy egyenrangúaknak képzeljék el a Legmagasztosahl) kénnyel, azt a zsidóság körében minden időben vad istenkáromlásnak ítélték volna. Figyelemreméltó, hogy a zsidó misztikusok az embert, mivel szabad akarattal rendelkezik, magasabbra értékelték a szellemi lények fokozatában, mint bármelyik ..követet“ fez az angyal fiatin: angelu.s] szószerinti fordítása, cpúgv az eredeti ךאלמ szóé). Pantehmus. A Séma kizárja a panteiznnist, amely a létezők összességét tekinti istenségnek. Annak a hitnek, hogy minden dolog isteni és egyformán isteni, elkerülhetetlen következménye, bogy a különbségtevés jó és rossz, szent és szentségtelen között, elveszti jelentősegét. A panteizmus ezenkívül megfosztja az Isteni Lényt személyes voltától és egyéniségétől. A zsidóságban ép ellenkezűleg, ámbár Isten áthatja a világegyetemet, fölötte áll annak. ,.Hajdanában alapítottad a földet és kezed műve az ég: ők elveszr.ek, de Te megállasz és mindannyian elkopnak, mint a ruha: mint az öltözetet váltod őket és ők elváltoznak. De Te ugyanaz vagy és éveidnek nincs száma“ (Zsolt. CII, 26—28). A rabbik ugyanezt a gondolatot fejezték ki, midőn így szóllak: ,,A Szent Egy. áldotl legyen ö, magába foglalja a világegyetemet, de a világegyetem nem foglalja magába öt“. ר*בק.ר ומוקמ לש שלוע ץאו םלועה ומוקמ Gen. r. 68. f. 9 p. Ezt a gondolatot fejezi ki berzsenyi Dániel Fohászkodás című költeményében: ״Téged dicsőít a Zenith és Nadir, A szélvészek bús harca, az égiláng Villáma, harmatcsepp, virágszál, Hirdeti nagy kezed alkotásit.“
