Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 5. Deuteronomium - Zsidó Biblia 5. (Budapest, 2013)
Deuteronomium magyarázatokkal - II. Váethchannán
DEUTERONOMIUM—Váethohannán101 A politcizmus megbontja az ember erkölcsi egységét, lehetővé teszi az erkölcsi törvények sokféleségét, azaz minden erkölcsi törvény hiányát jelenti. Az összehasonlító vallástudomány világosan kimutatja, hogy a polileizmusban egymás mellett megfér a jog, az igazság és hűség hatalmas isteneinek fogalmával az érzéki szerelem istennőjének kultusza, a részegítő italok, a tolvajok és hazugok istenének szolgálata (Farnell). Kétségtelen, hogy ezen az alapon nem fejlődhet ki magasabbrendü, állandó erkölcsi rendszer. Ez még a politeizmus legmagasabb alakjára, a görögök pogányságára is vonatkozik. ,,Az Olympos istenei csak másolták, illetve nagyították a földi élet élvezeteit és fájdalmait, tökéletességeit és tökéletlenségeit, magasztosságát és aljasságát. Az ember nem kaphatóit tőlük erkölcsi vezetési. A görögök számára nem volt semmi, ami a legtávolabbról is hasonlítóit volna a Tíz igéhez, hogy fékezze és kösse őket" (Kasteln). A szépség szerelete ellenére, ami jellemezte a görögöket, és ragyogó szellenni képességeik ellenére vallás és erkölcs tekintetében barbárok maradlak: és fajukat tanítványaik, a császárok korabeli rómaink, ágy tekinlették, mint prototípusát mindennek, ami hazug, kegyetlen, kapzsi és igazságtalan. A görögök pogány tanításainak gyűmölcsét legjobban láthatjuk a tömeges keresztrefeszílésekben, az arénák borzalmaiban és tanítványaiknak, a császárok korabeli rómaiaknak határtalan kegyetlenségében. Egészen más a héber monoteizmus hatása. A Mindenható, Egv Isten eszméjének hirdetése felszabadította az embert a térmészet szolgasága, a démonok és manók és szellemek félelme, az ember gyermekesen beteges képzeletének minden szüleménye alól. Azt, bogy az Isten Egy, akit ״az igazság megszentel“, akinek szeme tisztább, semhogy elviselné a gonosznak látását, vagy eltűrné a rosszat, nevezzük etikai monoteizmusnak. Igaz, hogy az cgyisten gondolata felmerült néhány más népnél is. például Egyiptomban, Eclmaton egységes napkultusza; némi gyenge felcsillanása az ókori Babilonban is felfedezhető. De vnllásrendszereik egyike sem volt lényegében erkölcsi vonatkozású, átitatva az erkölcsi törvénnyel, amely az erkölcsös cselekedetet tekint] a vallásos élet kezdetének cs végének. Az is igaz, hogy erkölcsös gondolkozásmód és erkölcsös életmód ősidőkben is meghonosodott sok alacsony- és magaskullúrájú népnél, de az a magasztos eszme, hogy az erkölcsösség valami isteni, iegbensöbb lényegében szellemi, Szentírásunk legsajátosabb tanítása. A héber monoteizmnsban az erkölcsi értékek nemcsak a legmagasabb emberi értékek, hanem csakis ezek az örök értékek. Dualizmus. A Semá kizárja a dualizmust, lehetetlenné teszi elképzelését két versenyző hatalomnak, a világosságnak és a sötétségnek, annak, hogy a világegyetemet úgy fogjuk fel. mini
