Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - I. Vájjikrá
I, 1 LEVITICUS—Vájjikrá 5 I. FEJEZET. 1 1. És szólította Mózest az Örökkévaló és szólt hozzá a találkozás sátrából, mondván: 2. Szólj Izráel fiaihoz és mondd nekik: Ha egy ember közületek bemutat áldozatot az Örökkévalónak, a 2. Izráel fiaihoz. Az első öt fejezet az áldozati szertárt;'! sokról beszámoló, az egész nép számára készült kézikönyvnek tekinthető; az önkéntes magánáldozatokkal foglalkozik, araelyek az egyén háláját, imáját, Isten utáni vágyódását, engesztelés utáni sóvárgását juttatják kifejezésre. A 2. vers általános bevezetés, amely az áldozás néhány fontos alapelvét tártálmázzá. Ezek a törvények közvetlenül érintették minden izraelita életét, nem tartoznak kizárólag a pap hatáskörébe. A szentély az egész nép tulajdona volt, hiszen férfiak és nők, öregek és fiatalok önként és nagylelkűen járultak hozzá építési anyagához. Ha egy ember. Vagy: ״Ha valaki“ (Deutsch). Héberül: ״ódám". Még a pogány ember is hozhat áldozatot, ha szíve erre készteti (1. I. Kir. VIII, 41 kk.), mert Isten az ember lelkületét és szívét vizsgálja, nem pedig származását. A hitehagyott azonban nem mutathat be áldozatot Izráel szentélyében (Szifra). áldozatot. A Tóra feltételezi, hogy az áldozat fogalma és különböző fajtái ismeretesek a nép előtt. Különben az olyan kifejezéseket, mint ״égőáldozat“ (3. v) és ,,lisztáldozat“ (11,1) közelebbről kellett volna meghatározni és céljukat is megállapítani, amint azt a peszachi áldozat esetében láttuk (Exod. XII) és amint ez a bűn- és vétekáldozatoknál a IV. és V. fejezetekben is történik. A Szentírás ״sehol sem magyarázza meg formailag az áldozati szertartást; úgy kezeli, mint ami magától értetődő és közismert mindenki előtt...; mivel természetes és mint az ima, általánosan elterjedt kifejezése volt a vallási hódolatnak“ (Wellhausen). Az áldozás tehát ősi szokás volt Izráelben, és úgy vélték, hogy egykorú az emberiséggel; Gén. IV, 3.
