Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - I. Vájjikrá
6 ארהיו א ®ףק הײיל הךמ3,דמד רק?,דךט ןא*ךך»ו וכיךלןו ונביךרי. ודתפ־לא להא בירקי.דעומ ־ערא ונצךל רפל bemutat áldozatot, önkéntes áldozatot, megkülönböztetésül a kőtelező áldozatoktól, amelyekről később beszél könyvünk Az egyénre bízza, hogy az alkalom vagy érzései szerint határozza meg az előírt áldozat fajtáját, amelyet hozni akar. A hébér ״korbán“ főnév a ״hákréb“ ,,közelvinni“ igével van összefüggésben. Az áldozatot közel hozták Istenhez, amennyiben bemutatták az Isten oltárán; de ״szószerinti értelme mellett azt is jelenti, hogy az áldozat, ha helyes szellemben hozták, az a kapocs, amely által az ember közelebb jut Teremtőjéhez“ az Örökkévalónak. Leviticus törvényének egyik főcélja az volt, hogy megtisztítsa az áldozat fogalomkörét minden pogány befolyástól (v. ö. XVII, 7). Ezért szükséges volt, pontosan megjelölni, hogy ki felé forduljon kizárólagosan az izraelita hódolata. Leviticusban többnyire az, Ádonáj istennév, — Izráel felszabadítója és védője, — használatos és nem az Elóhim, az a kifejezés, amely ״istent“ jelent ott is, ahol ״akármilyen istenről“, tehát bálványról is van szó; v. ö. Exod. XXII, 19. a barmokból... és juhfélékből. Csak háziállatokat lehet használni, mert csakis az ezektől való megválás jelent igazi áldozatot annak számára, aki néhányat közülük felajánl. Vadállatok azonban, amelyek semmibe sem kerülnek, nem jöhetnek számításba; a lopott állat feláldozása az oltár megszentséglelenítését jelentette (Jes. LXI, 8). Az is szempont lehetett, hogy a tiszta és a szelídített állatok nem falnak fel más állatokát és nem élnek más állatok elpusztításából. Mint ahogy a Szentírás eltiltja a vas használatát a szentély építésénél (Exod. XX, 25) mert az a kardnak a jelképe volt, épúgy minden állat, amely tisztátalanság vagy más állatok elpusztítása útján szerzi meg táplálékát, nem volt alkalmas áldozatok céljaira A rabbik szerint az a háziállat, amely halálosan megsebzett egy embert, szintén alkalmatlan áldozatra (Baba Qama 44 b). 3. égőáldozat. Ez fejezi ki legteljesebben azt a gondolatol, hogy a hívő aláveti magát Isten akaratának, mert ennél az egész állatot elégették az oltáron. Az égőáldozat héber neve ״óla“, szószerint ״az, ami felmegy“, és jelképezi a lélek felemelkedését az ima szárnyain. A bemutatott áldozattal kifejezte a hívő azt a vágyát és óhaját, hogy maga is felszálljon az 3 :םכנברמ־תא J|T V ־ : ív (Ábárbánel).
