Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - I. Vájjikrá
LEVITICUS—Váj jikrá 43 Az önkéntes magánáldozatok lajstroma rendkívül kicsi és égészén mentes a jövőbe vetett célok vagy remények kikényszerílésének gondolatától. Az ima e tekintetben messzebbre ment, mint az áldozat. Az ősi népeknél és különösen az Izráelt környező népeknél, úgy volt, hogy ha a hívő félt, hogy valamely okból elvesztette Istenének iránta tanúsított jóakaratát, ki akarta öt engeszlelni azáltal, hogy lemondott legdrágább kincséről: elsőszülöttjéről, barmáról, vagyontárgyairól. Az az ösztön, amely az embert arra készteti, hogy alárendeltségét és háláját Istenével szemben kifejezze, őt kiengesztelje, nemcsak a primitív ember sajátja, hanem általános lelki sziikséglete minden hívőnek. Megnyilatkozik ez az áldozatban is. csak a végrehajtás módja mutatja a bensőséges lelki élet ala׳ csonyabb vagy magasabb fokait. Az a tény, hogy állatáldozat a legősibb időktől fogva el volt terjedve, azt bizonyítja, hogy a vallási érzésnek ezen a módon történő kifejezése az emberi természet lényegéhez tartozik és azt Alkotója plántálta belé. A monoteizmus feladata az volt, hogy megszabadítsa a kegyetlen szertartásoktól, erkölcstélén cselekedetektől és hogy úgy szabályozza az áldozati kúttúszt, hogy becsületes és szent életre vezessen. A pogány sémi vallásokban az áldozati kultusz kegyetlen volt és sokszor cmberáldozatot is követelt. Kicsapongó szertartásai, erkölcs• leien volta emberek iránti bűntetteket takargattak. Értelemellenes volt, boszorkányhitbe és varázslásba süllyedt. Teljes ellentétben ezekkel az alacsonyrendű pogány áldozati szertartásokkal, a Tóra kiküszöböl minden kegyetlen, visszatetsző és szentségtelen dolgot az áldozati kultuszból. Azonkívül az áldózatoknak tulajdonított hatás szigorúan körül van határolva; néhány megnevezett kivételtől (Lev. V, 1, 20—26) eltekintve, az áldozat csak az akaratlanul elkövetett bűnöket engeszteli ki, és csak abban az esetben, ha senki sem szenved miattuk, azaz, ha a jóvátétel megelőzte az áldozást. ״Szándékos erkölcsi vétséget nem lehet áldozattal jóvátenni. Azt törvényesen meg kell torolni vagy bűnbánat által bocsánatot kell szereznie a bűnösnek; más mód nincsen az engesztelés megszerzésére“ (Montefiore, Tószefta Peszách. 3a alapján). Manapság nem veszik eléggé tekintetbe, milyen hatalmas volt az áldozati kultusz befolyása a nép lelkületére az ősi Izráelben. Elég, ha I. Sámuel és Jób könyvének bevezető fejezeteire utalunk, hogy ezt a befolyást elképzelhessük. Valójában az áldozatok és adományok felajánlásával egybekötött istentisztelet évszázadokon át a vallás legfőbb megnyilvánulása volt kifelé és az egyetlen út a legfelsőbb szellemi hatalom magassága felé. A központi szentély volt a tengely, amely körül a
