Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - IX. Behár
266 ארקיו רהב הכ הכ .XXV. fej 5 פ פ בל32 ,ףכ 2 א רב־ור ודחי השמ־לא רה^ יניס :רמאל רינד עה־־לא לארשי תרמאה םהלא יכ ואלת ץד^ד־לא רשא ינא 3 ץתנ םכל התהשו ץראה rgti :.דוהיל tip םי# ערזת IX. Behár. (XXV—XXVI, 2.) A szombati- és a jóbél-év. (XXV.) A XXIII. fejezetben kezdte tárgyalni a Tóra a ,,szent“ időkét, az ünnepeket; itt folytatja ezt a tárgyat. A szombat-rendszer uralkodó a Tórában: — a hét végén van szombat; a Hetek ünnepe hét hét után következik; a hetedik hónap szent hónap, amelyben sok ünnep van. — Ez a rendszer folytatódik a szombati- és a jóbél-év törvényeiben is. Az utóbb nevezett intézményekkel kapcsolatban megismerkedünk a Tórának mezőgazdasági és szociális törvényeivel. A szombati évben a földet parlagon kellett hagyni. (Exod. XXIII, 10, köv.) A föld nem teljesen az ember tulajdona, hanem Istené, és az ember csak bérletként használhatja. A szombati évet, úgy látszik, nem tartották meg a száműzetés előtti időben, (Echa r. I, 7) és a Misna szerint csak Palesztinában volt teljesen érvényes (Szifra 2; Sebiith VI, 1). A Babilóniából hazatértek egyik fogadalma az volt, hogy ezt a törvényt meg fogják tartani (Nech. X, 32). Nagy Sándor elengedte a zsidók adóját a hetedik évben, ,,mert akkor nem vetették be földjeiket“ (Josephus). Julius Caesar hasonlóan cselekedett. De több római császár szigorúan behajtotta az adókat a szombati évben is. A pogányok nem értették meg ennek az egyedülálló törvénynek az értelmét, amelynek többek között az volt a jelentősége, hogy megóvja a talajt a kimerüléstől. így pl. Tacitus, római történetíró szerint a zsidók lustaságból ragaszkodnak ehhez a törvényhez.
