Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - VIII. Emór
XXII, 32 LEVITICUS—Emór 241 őket. Én vagyok az Örökkévaló. 32. És meg ne szentségtelenítsétek szent Nevemet, hanem szénteltessem meg Izráel fiai között. Én vagyok az örökkévaló, aki megszentel benneteket, 33. aki kivezetett benneteket Egyiptom országából, hogy legyek a ti Istenetek. Én vagyok az Örökkévaló. 11). És valóban mindenütt, ahol egy-egy zsidó hitéhez méltatlanul viselkedik, felszabadul Izráel ellen a vadállat az emberben — a vad előítélet és az alaptalan gyűlölet. Senkisem kételkedhetik ennek a megállapításnak az igazságában, aki ismeri a zsidó történetet. Bölcseink egy találó képben juttatják ezt kifejezésre: Egy emberekkel telt hajó járt a tengeren. Az egyik utas lyukat kezd fúrni a hajó fenekén, és midőn megintik, azt feleli, hogy ö csak a saját helye alatt fúrja meg a hajót. ״Az igaz — mondják a többiek — de ha behatol a víz, valamenvnyien veled pusztulunk". így van ez Izráellel is. Boldogulása vagy szerencsétlensége minden egves gyermekének kezében van (Lev. r. IV. 6). hanem szenteltessem meg. Ha az ember nem követ el ״chiliül hd-sém“-el, az csak negatív erény. De ennél több a zsidó ember kötelessége. Kötelessége úgy élni, hogy tettei és egyénisége fényt árasszon az isteni Névre és a Tórára. Rabbi Simon ben Setách egy nap megbízta tanítványait, hogy tevét vásároljanak neki egy arabtól. Amidőn elhozták neki az állatot, örömmel mesélték, hogy találtak egy drágakövet a nyakán. ״Tudott az eladó erről a drágakőről?“ — kérdezte a Mester. Tagadó választ kapott, mire haragosan felkiáltott: ״Hát azt hiszitek, hogy én barbár vagyok és előnyt akarok szerezni a törvény betűjéből, mely szerint a drágakő az enyém a tevével együtt? Azonnal adjátok vissza a drágakövet az arabnak!“ Amidőn az arab azt visszakapta, felkiáltott: ״Áldott legyen Simon ben Setách Istene, áldott legyen Izráel Istene!“ (jerus. Baba Mecia II, 5). Az isteni Név megszentelésének legmagasztosabb példája a vértanúság; a zsidó törvény megköveteli minden egyes izraeli- Iától, hogy inkább áldozza fel életét, mintsem nyilvános hitehagyással megszentségtelenftse Isten Nevét (Sulchán Áruch, .lóre Déa, CLVII). Abban az időben, amidőn Hadrianus csá-16
