Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 2. Exodus - Zsidó Biblia 2. (Budapest, 2010)

Exodus magyarázatokkal - I. Semóth

IV, 5

EXODUS—Semóth

39

Nyújtsd ki kezedet és ragadd meg farkát, és ő kinyújtotta kezét és megragadta és újra bottá váltózott kezében. 5. Azért, hogy higgyék el, hogy megjelent néked az Örökkévaló, őseik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!

6. És szólt újra az Örökkévaló hozzá: Rejtsd kezedet kebledbe! — És kezét keblébe rejtette és mikor kihúzta onnan, íme keze poklossággal volt belepve, fehér volt, mint a hó. 7. És szólt: Tedd vissza kezedet kebledbe! — És visszatette kezét keblébe és kihúzta és íme ismét olyanná lett, mint a leste. 8. És úgy lészen, ha nem hisznek neked és nem hallgatnak az első jel hangjára, majd hisznek az utóbbi jel hangjára. 9. De ha nem hinnének e két jelnek sem és nem hallgatnának hangodra, akkor végy a folyam vizéből és öntsd a szárazföldre és a víz, amelyet a folyamból veszel, vérré változik a száraz földön. 10. És szólt Mózes az Örökkévalóhoz: Kérlek, Uram, nem

hogy bizonyítsa isteni küldetését az izraelitáknak; a harmadik jel hasonlít a ״tíz csapás“ közül az elsőre.

folyam. Héberül; Jeór, mintha azt mondaná: a Nílusból.

10—17. Mózes még habozik: nincs szónoki képessége.

10. a siónak embere. Vagy: ״a beszéd embere“. Férfikorának éveit a végnélküli, néma sivatag ölén töltötte és nem érezte magát hivatottnak, hogy a szabadság hírnöke legyen. Azt hitte, nem alkalmas a vezéri tisztségre olyan ember, aki járatlan a szónoklásban, amivel meg lehetne nyerni a vének tanácsát eszméi számára és amire okvetlen szüksége lett volna, hogy népe ügyét sikeresen és meggyőzően tolmácsolja Fáraó előtt.