Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 1. Genezis - Zsidó Biblia 1. (Budapest, 2013)
Genezis magyarázatokkal - I. Berésith
54 GENEZIS—Berésith voltak források, vízzel terheltek; mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem: míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét. Midőn mégszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén; midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai; midőn a tengernek megadta törvényét, és hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait. Voltam nála mint növendék, voltam gyönyörűsége napröl-napra, játszadozva előtte minden időben, játszadozva földje világában, s gyönyörűségem telik az ember fiaival.“ A teremtés módja tovább foglalkoztatta a zsidó gondolkodókat a Biblia lezárása után is a talmudi korban, noha a Misna (Chag. II, 1) óva int a világ teremtése felöl való töprengéstől. « Némelyek szerint Isten viszonya a világegyetemhez olyan, mint az építőmester viszonya művéhez, és ezért Isten ״építési terveiről“ beszéllek; mások eltévelyedtek eretnek gondolatokban afelől, hogy mi lehetett a teremtés ősanyaga; az Alexandriai Thilo szerint a teremtés teljesen az idő fogalmán kívül állott. Többen a régi rabbik közül, akiket későbbi misztikusok követtek, hittek az egymásra következő világteremtésekben. Azt hitték, hogy a jelenlegi világegyetem létezése előtt formátlan világok eredtek a Lét Forrásából, ezek azután elenyésztek, mint a szikrák, melyek lepattannak a vörösen izzó vasról, mikor a kalapács üti és kialszanak, mihelyt leválnak az izzó tömegről. Ellentétben ezekkel a nem időálló alkotásokkal — középkori zsidó misztikusaink szerint — ez a világ az összes elképzelhető világok között a legjobb. Ez az ״Én Szóf“-tól, Istentől, a Végtelentől eredő kisugárzások és emanációk sorozatának eredmenye. Rási, — minden idők legnagyobb zsidó bibliamagyarázója — azt tanította, hogy a Szentírás célja nem az volt, hogy a Teremtés pontos kronológiáját adja; egy nem kisebb tekintély pedig, mint Maimonidesz, kijelentette: ״A teremtésről szóló elbeszélés a Szentírásban nem veendő, — mint ahogy általában hiszik, — minden részletében szószerint“. Későbbi zsidó filozófusok (Lévi ben Gerson, Kreszkász, Albalag) veszedelmes engedményeket tettek az ״ősanyag“ arisztoteleszi tanának. Ezt a tant többek közt Jehúda Halévi határozottan visszautasítja, mert ellentétben áll a józan ésszel és korlátozza Isten mindenhatóságát.
