Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 1. Genezis - Zsidó Biblia 1. (Budapest, 2013)

Genezis magyarázatokkal - I. Berésith

GENEZIS—Berésith

53

A Biblia plső oldalának rendkívüli fontossága abban lejük, hogy magába foglalja a zsidóság néhány alapvető hitelvét. Ezek között van:

1. Isten a Mindenség teremtője. Minden vallásnak vannak jellegzetes tanai, alaptételei, dogmái. Ilyen dogma a zsidóságban az a hit, hogy a világ az Egy Mindenható Jóságos Istentői nyerte létét. Izráelnek ez az alapvető hitelve sehol sem jut világosabban kifejezésre, mint a Genezis első fejezetében. Míg a többi ókori nép istenítette a napot, a holdat és a csillagokat, vagy imádott fatuskókat, köveket és állatokat, imádta a szent Nílus folyamot, a krokodilt, amely annak a vizében élt, még a rovarokat is, amelyek partjain mászkáltak, — a Szentírás első fejezete a fenséges egyszerűség nyelvén hirdette, hogy a világegyetem és minden, ami létezik, egyetlen egy legmagasabb, irányító céltudatos Teremtő (Intelligencia) alkotása; egy örök szellemi Lényé, aki mindent megelőzött időben és független mindentől.

Amíg a leremtés ténye mind a mai napig első alaptétele maradt a zsidó vallásnak, nincs dogma vagy kötött hitelv a teremtés módjára vonatkozóan, azaz arra a folyamatra, amely által a világegyetem létrejött. Az isteni teremtés leírása, illetve elképzelése, különböző formákban és képekben szerepel a prófétánál, zsoltárodnál és példabeszédek bölcsénél, a taltnud Mestereinél, valamint középkori zsidó gondolkodóinknál. A Bibiiában magában legalább három alakban van leírva a teremtés lenyűgöző ténye. Genezis I. a teremtés elbeszélését drámai alakban adja elő, amely hat egynapos jelenetre oszlik, azonos refrénnel: És lett este és lett reggel, stb; ez lezárja egyegy nap alkotását. A zsoltáros, aki számára a Természet örökös tanú Isteni Alkotója mellett (Zsolt. XIX), a CIV. zsoltárban tisztán költői képét adja a leremtés történetének:

״Örökkévaló én Istenem, felette nagy vagy; fenséget és díszt öltöttél magadra,

Aki világosságba burkolódzik, mint palástba,

Aki kiterjeszti az eget mint szőnyeget, aki vizekben gerendázta emeleteit, aki a fellegcket teszi szekerévé, aki a szélnek szárnyain jár, szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet... “

Viszont Péld. VIII. 23—31-ben az Isteni Bölcsesség szerepét a világ teremtésénél írja le költői szavakkal.

״őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva. Mikor nem voltak mélységek, létesítettem, mikor nem