Zöld Sasok (1990-2005)
1995 / 4.
4 A napokban, a Pozsonyi úton járva, egy ősz hajú férfira lettem figyelmes, Deák Bambára, azaz bocsánat - Deák Ferencre: amikor még egyszer odanéztem, azt mondtam magamban, nem lehet ő, mert Deák daliás, rugalmas járású férfi, még túl a hetvenediken is. Az illető pedig lassan araszolt. Ám amikor a kocsival mellé értem, és jobban megnéztem, bizony mégiscsak az egykori legendás labdarúgót ismertem fel.-Meglepődtél? - kérdezte. - Ne is válaszolj. Észrevettem. Tudod - mondta - agyvérzést kaptam, elestem, és koponyaalapi töréssel szállítottak kórházba. De azért már kezdem összeszedni magam. Megrohantak az emlékek, mert gyerekként még láttam játszani Deákot. Soha nem felejtem el az első alkalommal, amikor az unokatestvérem elvitt egy Fradi-Újpest mérkőzésre, és Deák óriási gólt ragasztott a Megyeri útiak hálójába, a mellettünk ülő idősebb szurkoló azt mondta: „Lehet, hogy ez a Deák Feri nem a haza bölcse, de hogy a haza bombázója, az biztos.” Honnan a Bamba becenév?-Ezt annak köszönhettem, hogy általában a kezdőkör és a 16-os vonal között tébláboltam, mondhatni bambáztam, ezzel is elaltatva a védők figyelmét, de csak addig, amíg a labda hozzám nem került, mert attól kezdve a legtöbbször a védők és a kapusuk néztek rám bambán. Deák Ferencről többkötetnyi írás jelent meg pályafutása alatt, sőt Pongrácz György még könyvet is írt róla. Beleolvastam, mielőtt elmentem a megbeszélt találkozóra Deá- kékhoz, ahol a bombázó felesége, Ili asszony, nem tudván az előző napi találkozásunkról, azt kérte, legyek türelmes a férjével, mert csak most kezdi visszanyerni korábbi önmagát. De az egykori gólkirály, ha labdarúgásról van szó, egyszerre felvilla- nyozódik.- Született franzstadti vagyok, és mint szegény gyereknek, egyetlen szórakozásom a labdarúgás volt. Labdarúgás, ez azért túlzás, mivel a bőrgolyót csak hallomásból ismertük. A mi köreinkben másra nem futotta, mint rongylabdára. Nem egész tizenhárom évesen a Szentlőrinci Atlétikai Club kiválasztóedzésén megtetszettem, és hamarosan már az ő játékosuk lettem. Mint mondták, góllövő-tudományomnak és tankszerű alkatomnak köszönhetően tizenöt éves koromban már az első csapatban játszhattam. Akkoriban egyesületem a harmadosztályban szerepelt. A tehetséges, nagyra nőtt srácra felfigyelt a klub elnöke, Danninger János hentesmester, aki fiává fogadta, munkát adott neki, és kitaníttatta vele a hentesmesterséget. Deáknak és góljainak köszönhetően az a kis egyesület egyre feljebb lépett, és bekerült a legmagasabb osztályba. Tehetsége vitathatatlan volt, a legnagyobb egyesületek versenyt futottak érte. De a klubja nem adta, meg aztán az akkori vérzivataros idők, a második világháború bizony nem tett jót pályafutásának. Hiába ontotta a gólokat, a válogatottság csak nem akart összejönni. Erre egészen 1946 októberéig kellett várni, mikor is az osztrákok ellen életében először felhúzhatta a címeres mezt.- Hogy emlékszik vissza erre a találkozóra?- Nagyon izgatott voltam, de meg voltam győződve arról, hogy jól fog menni a játék. A találkozó előtt ki is jelentettem, hogy kétszer fogom megzörgetni a sógorok hálóját. Vezetőim le is szúrtak érte, de szavamat megtartottam. Az én két gólommal nyertünk. Vételára: kétemeletes ház- Melyik mérkőzésére emlékszik vissza a legszívesebben?- Még a SZAC játékosaként a Ferencvárost fogadtuk, nagyon elkalapáltuk őket, 7:3-ra győztünk, és én egy ötöst rúgtam a Fradi akkori nagy nevű kapusának, Csikósnak. Ettől kezdve az FTC vezetői minden követ megmozgattak, hogy hozzájuk kerüljek. De erre csaknem két évet kellett még várni, mert hol én nem akartam menni, hol pedig a klubelnököm kevesellte az értem adandó térítést. Egyszer csak azt mondtam: adjanak egy villát a budai hegyekben és a Fradi játékosa leszek. Ezt nem tudták teljesíteni, majd néhány héttel később közölték, a Nefelejts utcában egy kétemeletes bérházat adnak értem. így aztán pont került az átigazolásomra, de ez a Nefelejts utca hamarosan „ne felejts” lett, mert miután minden pénzemet a felújításra költöttem - államosították a házat. A fradis évek emlékei — Hogyan emlékszik a Ferencvárosnál töltött évekre?- Csodálatos időszak volt. Hiszen ekkor voltam csúcsformában, és az 1948-49-es idény volt számomra a legemlékezetesebb: 140-36- os gól- különbséggel nyertük a bajnokságot, mindössze egy döntetlenünk és három vereségünk volt. Ebben a szezonban értem el azt az 59 gólt, amelyről még ma is beszélnek. Igaz, lőttem ennél többet is, de azt a rá- játszásos bajnokságban. Valóban. Deák Ferenc több alkalommal is a legjobb góllövőnek bizonyult. Teljesítménye utolérhetetlen. Nemcsak itthon, hanem külföldön sem akadt párja, aki 30 mérkőzésen ennyiszer talált volna az ellenfél hálójába. Ez világrekord! Annak idején Deákra rásütötték, hogy nem jó a technikája, csak a góllövéshez ért. De kérdem én, aki egy zsebken- dőnyi területen meg tudott fordulni, gyors volt, megállíthatatlan, és a fejjátékával is kitűnt, nem világklasz- szis? Ennek ellenére csak húsz alkalommal kapott helyet a nemzeti válogatottban. Ebben közrejátszott Feri bohémsága, mert bizony szerette a kisfröccsöt, és a szövetségi kapitányok elfogultsága. Átigazolás, vagy börtön Más szelek kezdtek fújni 1949- ben a politikában és a sportéletben is, a Ferencvárosra különböző bélyegeket sütöttek rá, a Fradi nevet is eltörölték, a klub színét is megváltoztatták, és az Üllői úti csapat ÉDOSZ néven szerepelt. A nyári pihenőt 1950-ben Siófokon töltötte Deák Ferenc, egyik este átruccant a Fogas étterembe, és a zenészeket arra kérte, hogy a tiltott dalt, a Fradi-indulót játsszák neki. Ekkor odalépett hozzá két férfi, és azt követelték, hogy hagyja abba az éneklést. Ő nem tette. Ekkor igazolták magukat, hogy az Államvédelmi Hatóság tagjai, és ráparancsoltak, hogy menjen velük. Ő lehúzott két kisfröccsöt, majd meglegyintette a hatóság két tagját, akit Rejtő Jenő szavaival élve később leporoltak. A Mosonyi utcai rendőrségi fogdába került, ahol a Dózsa egyik vezetője közölte vele, hogy vagy átmegy hozzájuk, vagy börtönbe kerül. O az előbbit választotta, így került a Megyeri útra. Akkor erről beszélni nem lehetett, a Fradi-tábor ezért árulóként kezelte. Ez örökké fáj neki. Az újpestiek hamar befogadták, ahol szintén csodálatos éveket töltött el, de 32 éves korában úgy érezte, hogy már nincs rá szükség, és 1954- ben távozott tőlük. Három évet még játszott a másodosztályban, majd visszavonult. Később a kormányőrség tagja lett, és őrnagyi rangban vonult nyugdíjba. Ma viszont már alezredes, mert két évvel ezelőtt előléptették. Talán közismert, hogy Hemingway Alapítvány gondozásában létrehozott magyar sportcsillagok falán a Kentucky Fried Chicken étteremben a legismertebb magyar sportolók kéznyomatát őrzik. A héten Deák Ferenc, Grosics Gyula és Puhl Sándor mártotta a kezét a gipszbe. Azt, hogy Grosics a kezét tette oda, az természetes, hiszen kapus volt. Deáknak stílszerűen a góllövő lába nyomát kellett volna megörökíteni... Fluck Miklós (Vasárnapi Hírek) z Deák Bamba, a haza nehézbombázója
