Zöld Sasok (1990-2005)

1995 / 5.

A FRADI FUTBALLMÚZEUM ajándékújságja Szerkeszti: Nagy Béla HungaroLADA Fradi foci falatok... A legutolsó Vác-FTC mérkőzésen „zenés fogadtatásban” részesültek a fra- disták. Strausz Laci - régi játékosunk - várt az öltözői folyosón, majd belépett Vágner bíró is... A 25. fordulóban - pécsi győzelmével - bizonyossá vált a Ferencváros 25. bajnoki címe. Ahogy Balázs László a szakosztály nagy öregje mondta: „ezüstlakodalomra” készülhetünk az Üllői úton... * Vértes Árpádról, a Fradi templom létrehozójáról, Hévíz polgármesteréről már versikét is alkottak a helyiek: Zöldre van a, zöldre van a Városháza festve, Zöld-fehér a polgármester lelke, Zöld-fehér lett az Úristen háza, Zöld-fehér lett a szívünk is, Egész házunk tája... Egyébként már Vértes úr édesapja is óriási fradista volt. Azért amikor a Fradi Hévízen játszott, kicsit földijeinek segített. Látta, hogy a hazaiak egyre fáradtabbak, ezért a kapu mögött lévő cigányzenekarnak kétszer is intett, hogy játsszák a Himnuszt. És ugye Himnusz alatt állt mindenki - a fáradt hévízi játékosoknak sem kellett futni... * Herceg Ferenc Fradi-szurkoló Budapest ostroma idején nagy szolgálatot tett a klubnak. Nevezetesen egy nagy halom szén alá rejtette a csapat szerelését, így 1945 áprilisában csak kimosni kellett és nem újat keresni. Herceg úr egyébként később a MÁVAG igazgatója lett - és maradt hithű fradistának... * Legutolsó lapszámunkban Szívós dr. beszélt kedvenc ételéről és ígértük, hogy elnöktársát, dr. Szerdahelyi Pétert is megkérdezzük ebben az ügyben. Nos, az FTC-Vasas mérkőzés szünetében mosolyogva mondta:- Nem vagyok a gyomrom rabja, alapvetően egész héten hidegkonyhai készítményeken élek. Ott pedig tág a választék. Egyébként még a sós fehér­szalonnára is mindig vevő vagyok. Hétvégén feleségem húslevese a fő szám. Utána pedig teljesen mindegy, hogy mit tálal fel - szóval külön kedvenc ételem nincs. Az italok közül viszont van, a Pilseni típusú sörök a kedven­ceim. AZ ÚJSÁG [főszponzora TV-hoked!i Bizonyság (Mottó: A hokedli kényel­metlen, ezért kiválóan alkal­mas hazai labdarúgó-mérkő­zések nézésére, mert ha köz­ben a szurkoló elalszik, le­esik...) Állati jó, hogy hokedlin ül­tem, mert különben aligha maradtam volna ébren a szombati Pécs—Ferencváros mérkőzés alatt. A két csapat olyan álmosító összecsapást produkált, amelyhez képest József Attila altatódala harcra buzdító kiáltvány. Számomra egyedül Simon Tibor életteli, mindenáron győzni akaró, s mégis elegáns játéka és Baba- tunde Fatusi hallatlanul ag­resszív piócafutballja jelentet­SfunÁoíóí te a koffeint. Aztán minő fur­csaságokat produkál az élet. A két játékos összecsattanása végül a még csiszolatlanabb, tapasztalatlanabb, hevesebb vérmérsékletű, idegeit kevés­sé uraló fekete fiú kiállításával végződött. S hogy miért állati jó, ami­ért elhessegettem magamtól az álmot? Mert különben alig­ha láttam volna a Simon lab­davarázslatát követő szenzá­ciós Kopunovics-bombát, s nélküle most egy nagy él­ménnyel lennék szegényebb (minden rosszban van valami jó...). Magáról a meccsről meg annyit mondhatok: most lett előttem bizonyos, hogy az FTC remek társulat. Azt mondják ugyanis, hogy csak nagyon jó csapat képes irtó rossz játékkal győzni, márpe­dig a zöld-fehérek most ezt tették. Persze, kifejezetten örül­nék, ha egyszer egy jól játszó Ferencvárost is szemügyre vehetnék. Ha itthon nem is, legalább a Bajnokok Ligájában... (borokai) (Új Magyarország) Kedves Tibor! Szívmelegítő örömmel ol­vastam a fenti cikket kedvenc újságomban. A szurkolók kedvencéből - immár példa­kép lettél. Tiszta szívvel kö­szönt Fóris Misi bácsi, aki 55 éve szurkol a Fradinak... Dr. Szerdahelyi Péter és a korábbi FTC-elnök, dr. Harza La­jos eqv állófoqadáson a Hotel Thermal Aquincumban. Ötvenöt évvel ezelőtt a Képes Sport címoldalán így köszöntötték a Ferencváros bajnokcsapatát... Évtizeddel ezelőtti kép - balról: Simon. Bus. Fóris, Répási.

Next

/
Oldalképek
Tartalom