Zöld Sasok (1990-2005)

1994.

2 ZÖLD SASOK A FRADI HÍRADÓTÓL „A FRADI AZ ELETEM” Átlépi az ember a Novák-lakás küszöbét és nem tud megállni elfo­gódottság nélkül. Az előszoba falán dicsőséget hirdető képek, virító szí­nekben pompázó klubzászlók. A nagyszobában a vitrin tetején cit­romsárga labda. Rajta azoknak az aláírása díszeleg, akik Tokióban olimpiai aranyérmet szereztek. Ez­zel a labdával játszották a döntőt a csehszlovákok ellen. Néztem a vitrint. A kilencéves szőke kis Eszter téblábolt körülöttem. Nem is állta meg sokáig szó nélkül.- Nem csak apunak van ám ér­me... Nekem is... Vékony kis kezecskéjével benyúlt a polcok közé és kiemelt egy érmet, amelyet nemrégiben egy atlétikai versenyen nyert. Igen, az alma nem esik messze a fájától. A papa, Novák Dezső tizenöt éve játszik az élvonalban. Túl van már a háromszáztizedik NB I-es mérkőzé­sen. Sokszoros magyar válogatott, világválogatott, kétszeres olimpiai bajnok, Rómából van egy bronzér­me is és nagy arany hirdeti, hogy a Ferencváros bajnokcsapatában ját­szott. És mindennek elismeréseként fél­tő helyen őrzi kormánykitüntetéseit: a Magyar Népköztársaság Munka­NOVÁK DEZSŐ OTTHONÁBAN érdemérem ezüst fokozatát és a Sportérdemérem aranyát, amelyet kétszer kapott meg. . És bájos felesége, Farkas Erzsébet atlétikában ifjúsági válogatottnak mondhatja magát. Ugye nem csoda, hogy Eszternek is van már érme. Bizonyára lesz Andreának is, aki ugyan még a negyedik évet sem töl­tötte be, de kis lábaival máris nagy­szerűen utánozza: milyen a lábtartá­sa a papának, amikor nincs nála lab­da. Dezső és Erzsi szerelme Szombat­helyen szövődött. Tíz éve házasok A Kerepesi úti kedves lakás és sok minden más arról tanúskodik, hogy harmonikus családi életet élnek. Ezt vallják is. Dezső nem tagadja, hogy Erzsi keményen tartja a gyeplőt:- Remek asszony. Sokat köszönhe­tek neki. Mindent megtesz azért, hogy minél felkészültebben lépjek pályára. Gondosan állítja össze az étrendet, megteremti a pihenés fel­tételeit, még az álmomra is vigyáz. És ha netán edzés után eltekergek, várja a telefonomat, s ha nem jövök időben, fogja magát és rohan ér­tem... Kint van minden hazai mérkő­zésen, vigasztal és bírál. Sajnos, ez utóbbi a gyakoribb, soha sem elége­dett velem.- Igaz ez, Erzsiké?- Hát igen... Nálam a mérce Li­verpool... Akkor a VVK mérkőzésen Dezső úgy játszott, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. A tévé előtt vörösre tapsoltam a tenyerem. Dezső remek jobbhátvéd. De milyen férj?- Rendes. Csupaszív ember és jó apa. Azt, hogy jobban élünk, mint az átlagemberek, neki köszönhetjük. Gondoskodik rólunk, nem tékozló. Ezért van szép lakásunk és kocsink is.- És Dezsőnek nincs káros szen­vedélye? Mosolygott.- Tudom mire céloz, az italra... A kérdésre nemmel felelek. Igaz, hogy szívesen megiszik egy fröccsöt, vagy néha többet is, de néhányszor elő­fordul, hogy egy hétdecis üveg bor megsavanyodik a lakásban. A ve­szélyt azok a barátok jelentik, akik néha magukkal ragadják őt...- Erzsiké, a mondás azt tartja: könnyű Katát táncba vinni... Kacagott.-Hát ebben sok az igazság. Aztán komolyra fordítja a szót.- A Fradi a mindene... Igaz, ért­hető. Bejárta velük a világot, sok mindent köszönhet a klubnak. Azt le­het mondani, azt a jó életet, amelyet tehetségével, szorgalmával kihar­colt. Elkomolyodott. Dezső megérezte, miről akar be­szélni, próbálta leinteni, de az asz- szony nem hagyta magát.- Csak akkor volt nagyon nekike­seredve, amikor egy évvel ezelőtt azt mondták róla, hogy öreg és félreál­lították. Dezső közbevágott.- Hagyd már... Ez a múlt.- És a jövő?- Júliusban lesz tíz éve, hogy a Fradiban játszom. Csodás esztendők voltak. Még gondolni is rossz rá, hogy egyszer vége lesz. Mikor?... Manapság hamar kimondják a szen­tenciát. Harminckét éves vagyok de úgy érzem, képességeim nem fogytak meg, 2-es szám van a mezem hátán, nos két évet szeretnék még játszani.- Aztán?- Oktatói minősítésem van, de nem a labdarúgásból akarok megél­ni. Elvégeztem a Vendéglátóipari Technikumot, mégpedig azzal a cél­lal, ha majd eljön a búcsú ideje, ne érjen felkészületlenül. Magától mondta:- A pályán, a Fradiban talán min­dent elértem, amit egy futballista el­érhet. Talán, nem csoda, ha azt mon­dom, hogy a Fradi az életem! ... Még egy bajnokságot remélek, s ak­kor talán a búcsú is könnyebb lesz. I I I I I I I I I Aranylabdás gyerekek Körmöcbányán remek eredményt produkált a Ferencvárosi Sportisko­la együttese, hiszen nem csak az első helyet szerezte meg az immár ha­gyományos nemzetközi vetélkedőn, de az első hellyel járó „Aranylab­dán” kívül a Fradié lett az úgyneve­zett sportszerűségi díj, és FTC játé­kos nyerte - Huller Róbert - a gól­királyi címet is! Logodi László intéző minderről így beszélt:- Ügyes, szellemes futballozó gyerekeink olyan sziporkázó játékot produkáltak némelyik mérkőzésen, hogy önkéntelenül is azt gondoltam magamban: nem lesz itt semmi baj, amíg Óbudáról, Gödöllőről, Kelen­földről és kerületünkből ilyen ügyes és csupaszív srácok jönnek hozzánk, mint a Huller Robi, a Farkas Barna, aztán a Rab Tibi, meg Onhausz, akiknek technikai felkészültségét mindenki dicsérte odakint, pozsonyi és prágai szakember egyaránt. De dicsérni tudom a többieket is, hiszen volt olyan mérkőzés, hogy valósá­gos tapsvihar tört ki játékuk láttán. Ami persze nem csoda, hiszen 7-0- ra győztünk ama bizonyos mérkőzé­sen. Amikor pedig átvettük az aranylabdát, szűnni nem akaró ün­neplés volt, olyan, amilyet nem ér­tem meg 50 esztendős sportpályafu­tásom alatt. Mindenki a Ferencváros nevét emlegette és ez csodálatosan jó érzés volt. Aztán arról beszélt az intéző, hogy a nagyszerű játék láttán, mindenki a siker titkait kérdezgette tőlük.- Különösebb titokról nem tud­tunk beszámolni, amikor azonban a gyerekek neveléséről szabályos kon­zultáció kezdődött a vezetők és az edzők körében, büszkén mondtam, hogy fiaim jó játékát elsősorban an­nak tulajdonítom, hogy saját edző­ink nevelik őket. Igazi, vérbeli fra- disták! Olyanok, mint dr. Fenyvesi Máté, az egykori sokszoros váloga­tott balszélső,aztán Hajabács Géza, aki tucatszám fedezte fel a múltban is a klasszis játékosokat, továbbá Rózsa Lajos és Agárdi Ferenc, akik szintén régóta foglalkoznak klu­bunkban az utánpótlás nevelésével. Elmondtam: óriási plusznak tar­tom, hogy ezektől az edzőktől azon­ban nemcsak labdát kezelni és fejel­ni, és nem csak cselezni és centerez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom