Zöld Sasok (1990-2005)

1994.

3 ZÖLD SASOK A ZÖLD SASOKIG KIRÁLYI PALÁSTBAN IS Feleségének szólt:- És akkor Erzsi kém, betelnek majd az üres oldalak. Csend támadt. Az asszony felállt, keresgélt a szekrényfiókban, s aztán kezembe nyomott egy barna bőrkö­tésű albumot. Felütöttem. Az első oldalon ez állt: „Férjem iránt érzett szeretetem jeléül... " Képek sokasága, újságkivágások Dezső életének egy szakasza. Er­zsiké gyűjtötte össze. Valahol az album elején egy ké­pen Novák Dezső szerel. Fölötte írás: „Az első bajnoki mérkőzés a Fradiban, a Csepel ellen. 1:1" Vastag az album. Már alig van benne néhány üres lap. Egymásra néztünk. Megértettem, hogy mire célzott az előbb Dezső. Egri bikavérrel koccintottunk. Arra, hogy a fehérlő lapokra még | ne azok a képek kerüljenek, amelyek egy nagyszerű, valóban sikerekben I gazdag sportember pályafutásának utolsó akkordjait örökítik meg. NÉMETH GYULA (1971) . NOVAK labdarúgó pályafutásá- ' nak utolsó akkordjai Hirosimában voltak! 1972. szeptember 10-én, a japán válogatott ellen játszó Fradi­ból 11-es góllal búcsúzott! Még egy ■ 11-es gólt lőhetett volna: 1975. jú­I nius 7- én, az Üllői úton játszották az Albert, Novák, Rákosi hármas búcsúmeccsét. Novák, a 11 -es „ki­rály” utolsó büntetőjét elhibázta! | Egész pályafutása alatt ez volt a ne­gyedik kihagyott 11-ese... Pedig • száznál is többet lőtt! ! ______________________________ ni ta nulnak a gyerekek... Hanem azt is, ami még fontosabb: sportem­berhez méltóan viselkedni és szeret­ni az egyesületüket. Nagymarosi László (1970) * A körmöcbányai „aranylabda” napjainkban is látható a Fradi fut- | ballmúzeumban. Akik mindezt ki­f vívták, azóta már befejezték aktív labdarúgó pályafutásukat. Rab Tibi I immár a Fradi öregfiúk főnöke - ’ most ő lett Fenyvesi „edzője”... Ami pedig az egykori intézőt, a drá­ga Logodi Laci bácsit illeti, nos évek múltán „feladta a meccset”, önmaga határozta meg élete utolsó napját... Az már a sors különös fintora, hogy Nagymarosi László, a cikk író­ja is hasonlóan fejezte be életét... Alakját ismerjük a Nemzeti Szín­ház színpadáról, a képernyőről és természetesen a lelátóról. Győrffy György és a Ferencváros - összetar­tozó fogalmak. Lehet, hogy nincs ott mindegyik mérkőzésen, amikor a „gyerekek” játszanak, de lélekben velük van. És ezt szó szerint kell ér­teni. Együtt él, hévül, örül, bosszan­kodik (mert olyakor ez is a szurkoló része) a játékkal. Tökéletes szurkolói modell. Ked­vesen elfogult. Felfedezi a hibákat, gyakran el is marasztalja érte a játé­kosokat, de csak úgy, mint a szülő a gyermekét. Neki szabad! De jajj an­nak, aki licitál! Ázott, fázott a csa­patért, olvadozott a melegben, mert a szurkoló kitart. Gyakran jobban, mint a játékosok... Hány generáció­nak is szurkolt már!... A JÁTÉK IGAZI ÖRÖM- Azt bizony nehéz összeszámol­ni. Kaposvárott kezdődött, nem is diák, de Fiúcska koromban. Lejárt oda a Fradi mérkőzéseket játszani. Beleszerettem a fociba és a Fradiba. 1928-ban kezdődött, és azóta is tart... A csapat sokszor volt hullám­völgyben, de Győrffy György soha. Legfeljebb a kritikus években, hóna­pokban, mérkőzéseken, egy kicsit több Karilt fogyasztott... Mert a veresé­gek nem múlnak el fejfájás nélkül.- Természetesen azt szeretem, ha győz a csapat, de igazán csak a jó játéknak tudok örülni. A győzelem nem tölt el örömmel, ha egy potya­gól vagy egy előrevágott labda útján sikerül, ha nem volt hajtás, hiányzott a kombináció. Imádom a magyar fo­cit, a szellemes, ötletes, technikás megoldásokat. Egy ilyen mérkőzés boldoggá tud tenni. Hetekig élek be­lőle, vita- és beszélgető partnereim­mel visszaidézem. Szép gólok, szép támadások évek múltán is tisztán él­nek bennem. Hát még a csapatok! És már sorolja is a 100%-os baj­nokot, a negyvenes évek csapatát, az elmúlt évek bajnokát, a kupán nagy­szerűen szerepelt Fradit... Irigylésre méltó emlékezőtehetség. Mennyi gólt és mennyi játékost, mennyi mérkőzést és mennyi szép akciót őriz. Mert a szurkoló többnyire csak a szépre emlékezik. Legalábbis szí­vesen. Vannak persze balul sikerült napok, amikor nemcsak a szép akci­ók hiányoznak, de a győzelem is. Ilyenkor vérnyomásingadozás áll be. A színházban azt mondják: „Lila már a Győrffy...” LILÁN ­A ZÖLD-FEHÉREKÉRT Érdemes „lilulni”?- Késői kérdés... Mint már emlí­tettem, a dolog eldőlt 1928-ban! Szurkolok a csapatnak, minden egyes játékosnak. Izgultam Sárosi Gyurkáért és Albert Flóriért, Feny­vesi Mátéért és Kű Lajosért, ismer­tem Brankovitsot még az ifiből, a Fradiról mindenkivel mindenütt tu­dok beszélni. Azazhogy - a mérkő­zést kivéve. Az más! Akkor együtt élek a játékkal, annak minden moz­zanatával. Mennyire szurkoló? Ezt a felesége tudja a legjobban. Tizenhét év alatt nem tudta elma­gyarázni neki a szabályokat. A Fradi mérkőzésein erre nincs idő. Ott min­den labdatovábbításnak, ívelésnek, támadásnak, védésnek jelentősége van, amelyre ott és akkor oda kell figyelni. Tizenhét év alatt egyetlen olyan Fradi mérkőzés sem akadt, amelyen magyarázni lehetett vol­na... Győrffyéknél tehát egy sza­bályt kellett megtanulni: Szeretni kell a Fradit! S Győrffy György szereti. Várakozóan és nem türelmetlenül. Elfogult, de nem irreális. Elégedet­ten szemléli az átalakuló, formálódó csapatot, ismeri a hazai erőviszo­nyokat.- Sokszor kérdezik tőlem, hogy mikor nyerünk ismét bajnokságot. Mindenkinek azt mondom: türelem! Érik a Fradi! Talán jövőre már ko­molyan beleszólunk az elsőség dol­gába. A szép játéknak és a jó játékosok­nak akkor is híve, ha történetesen nem zöld-fehér mezben játszanak. A Ferencváros után a válogatott követ­kezik, amelynek a Fradihoz hasonló hőfokon szurkol. Tiszteli a nagy múltú klubokat, a feltörekvő játéko­sokat.- Nagy élvezettel nézem az utób­bi időben a Salgótarján játékát, per­sze nem akkor, ha a Fradival játszik. Élmény számomra az újpesti Faze­kas, a fehérvári Karsai, szeretem az MTK-ból Sárközit és mindennél jobban szeretem a rangadókat, ame­lyekből egyre kevesebb van. Vagy talán új rangadók, korszaka követ­kezik? ÜNNEPI HÉTKÖZNAPOK Emlékek, történetek után kuta­tunk, persze vannak szép számmal, de végül arra a megállapodásra ju­tunk, sok-sok hétköznapi élménye van, amely, mivel fociról, Fradiról szól - ünnepi. A csapat sorsával tö­rődő, közéleti szurkoló. Nemcsak kiabál, vagy bosszankodik, örül vagy elégedett. Részt vállal, fellépé­seket szervez, szép festményekkel díszített lakásában előkelő helyen állnak az FTC-től kapott kis vázák, csecsebecsék, egy sportaktív juta­lomtárgyai. Elsősorban labdarúgó­szurkoló, de ha az FTC-ről van szó, megtalálható kézilabda vagy jégko­rongmérkőzésen is, de a zöld-fehé­reknek szurkolna gombfociban is... A sport, a labdarúgás, a Fradi- vonzódás hozzátartozik az életéhez, színesíti azt, energiájának egy részét leköti, kikapcsolja a szereptanulás, a szereptanulás, a szerepformálás gyötrő időszakában, tehát pihentet is. Furcsa pihenés ez, vibráló izga­lommal tölti el, s a a szíve akkor is megdobban a Fradiért, a mérkőzé­sért, ha történetesen királyi palást­ban várja a híreket... L. RÉTI ANNA (1972) * A kitűnő művész - a Nemzeti Színház és az FTC örökös tagja - egy nem mindennapi tettel is beírta nevét a későbbiekben a klub törté­netébe. Az 1978-as Üllői úti villany- fényes avatón az FTC elnökségének ünnepi köszöntőjét ő tolmácsolta a hangstúdióból a lelátón helyet fog­laló tízezreknek, s mondta végül: „most pedig gyulladjanak fel a pálya új villanyfényei”. Az utolsó szurkolói összejövete­len az általa előadott Üllői úti fák cí­mű Kosztolányi-vers még ma is fü­lünkbe cseng... Pedig már régen nincs közöttünk...

Next

/
Oldalképek
Tartalom