Zöld Sasok (1990-2005)
1994.
3 ZÖLD SASOK A ZÖLD SASOKIG KIRÁLYI PALÁSTBAN IS Feleségének szólt:- És akkor Erzsi kém, betelnek majd az üres oldalak. Csend támadt. Az asszony felállt, keresgélt a szekrényfiókban, s aztán kezembe nyomott egy barna bőrkötésű albumot. Felütöttem. Az első oldalon ez állt: „Férjem iránt érzett szeretetem jeléül... " Képek sokasága, újságkivágások Dezső életének egy szakasza. Erzsiké gyűjtötte össze. Valahol az album elején egy képen Novák Dezső szerel. Fölötte írás: „Az első bajnoki mérkőzés a Fradiban, a Csepel ellen. 1:1" Vastag az album. Már alig van benne néhány üres lap. Egymásra néztünk. Megértettem, hogy mire célzott az előbb Dezső. Egri bikavérrel koccintottunk. Arra, hogy a fehérlő lapokra még | ne azok a képek kerüljenek, amelyek egy nagyszerű, valóban sikerekben I gazdag sportember pályafutásának utolsó akkordjait örökítik meg. NÉMETH GYULA (1971) . NOVAK labdarúgó pályafutásá- ' nak utolsó akkordjai Hirosimában voltak! 1972. szeptember 10-én, a japán válogatott ellen játszó Fradiból 11-es góllal búcsúzott! Még egy ■ 11-es gólt lőhetett volna: 1975. júI nius 7- én, az Üllői úton játszották az Albert, Novák, Rákosi hármas búcsúmeccsét. Novák, a 11 -es „király” utolsó büntetőjét elhibázta! | Egész pályafutása alatt ez volt a negyedik kihagyott 11-ese... Pedig • száznál is többet lőtt! ! ______________________________ ni ta nulnak a gyerekek... Hanem azt is, ami még fontosabb: sportemberhez méltóan viselkedni és szeretni az egyesületüket. Nagymarosi László (1970) * A körmöcbányai „aranylabda” napjainkban is látható a Fradi fut- | ballmúzeumban. Akik mindezt kif vívták, azóta már befejezték aktív labdarúgó pályafutásukat. Rab Tibi I immár a Fradi öregfiúk főnöke - ’ most ő lett Fenyvesi „edzője”... Ami pedig az egykori intézőt, a drága Logodi Laci bácsit illeti, nos évek múltán „feladta a meccset”, önmaga határozta meg élete utolsó napját... Az már a sors különös fintora, hogy Nagymarosi László, a cikk írója is hasonlóan fejezte be életét... Alakját ismerjük a Nemzeti Színház színpadáról, a képernyőről és természetesen a lelátóról. Győrffy György és a Ferencváros - összetartozó fogalmak. Lehet, hogy nincs ott mindegyik mérkőzésen, amikor a „gyerekek” játszanak, de lélekben velük van. És ezt szó szerint kell érteni. Együtt él, hévül, örül, bosszankodik (mert olyakor ez is a szurkoló része) a játékkal. Tökéletes szurkolói modell. Kedvesen elfogult. Felfedezi a hibákat, gyakran el is marasztalja érte a játékosokat, de csak úgy, mint a szülő a gyermekét. Neki szabad! De jajj annak, aki licitál! Ázott, fázott a csapatért, olvadozott a melegben, mert a szurkoló kitart. Gyakran jobban, mint a játékosok... Hány generációnak is szurkolt már!... A JÁTÉK IGAZI ÖRÖM- Azt bizony nehéz összeszámolni. Kaposvárott kezdődött, nem is diák, de Fiúcska koromban. Lejárt oda a Fradi mérkőzéseket játszani. Beleszerettem a fociba és a Fradiba. 1928-ban kezdődött, és azóta is tart... A csapat sokszor volt hullámvölgyben, de Győrffy György soha. Legfeljebb a kritikus években, hónapokban, mérkőzéseken, egy kicsit több Karilt fogyasztott... Mert a vereségek nem múlnak el fejfájás nélkül.- Természetesen azt szeretem, ha győz a csapat, de igazán csak a jó játéknak tudok örülni. A győzelem nem tölt el örömmel, ha egy potyagól vagy egy előrevágott labda útján sikerül, ha nem volt hajtás, hiányzott a kombináció. Imádom a magyar focit, a szellemes, ötletes, technikás megoldásokat. Egy ilyen mérkőzés boldoggá tud tenni. Hetekig élek belőle, vita- és beszélgető partnereimmel visszaidézem. Szép gólok, szép támadások évek múltán is tisztán élnek bennem. Hát még a csapatok! És már sorolja is a 100%-os bajnokot, a negyvenes évek csapatát, az elmúlt évek bajnokát, a kupán nagyszerűen szerepelt Fradit... Irigylésre méltó emlékezőtehetség. Mennyi gólt és mennyi játékost, mennyi mérkőzést és mennyi szép akciót őriz. Mert a szurkoló többnyire csak a szépre emlékezik. Legalábbis szívesen. Vannak persze balul sikerült napok, amikor nemcsak a szép akciók hiányoznak, de a győzelem is. Ilyenkor vérnyomásingadozás áll be. A színházban azt mondják: „Lila már a Győrffy...” LILÁN A ZÖLD-FEHÉREKÉRT Érdemes „lilulni”?- Késői kérdés... Mint már említettem, a dolog eldőlt 1928-ban! Szurkolok a csapatnak, minden egyes játékosnak. Izgultam Sárosi Gyurkáért és Albert Flóriért, Fenyvesi Mátéért és Kű Lajosért, ismertem Brankovitsot még az ifiből, a Fradiról mindenkivel mindenütt tudok beszélni. Azazhogy - a mérkőzést kivéve. Az más! Akkor együtt élek a játékkal, annak minden mozzanatával. Mennyire szurkoló? Ezt a felesége tudja a legjobban. Tizenhét év alatt nem tudta elmagyarázni neki a szabályokat. A Fradi mérkőzésein erre nincs idő. Ott minden labdatovábbításnak, ívelésnek, támadásnak, védésnek jelentősége van, amelyre ott és akkor oda kell figyelni. Tizenhét év alatt egyetlen olyan Fradi mérkőzés sem akadt, amelyen magyarázni lehetett volna... Győrffyéknél tehát egy szabályt kellett megtanulni: Szeretni kell a Fradit! S Győrffy György szereti. Várakozóan és nem türelmetlenül. Elfogult, de nem irreális. Elégedetten szemléli az átalakuló, formálódó csapatot, ismeri a hazai erőviszonyokat.- Sokszor kérdezik tőlem, hogy mikor nyerünk ismét bajnokságot. Mindenkinek azt mondom: türelem! Érik a Fradi! Talán jövőre már komolyan beleszólunk az elsőség dolgába. A szép játéknak és a jó játékosoknak akkor is híve, ha történetesen nem zöld-fehér mezben játszanak. A Ferencváros után a válogatott következik, amelynek a Fradihoz hasonló hőfokon szurkol. Tiszteli a nagy múltú klubokat, a feltörekvő játékosokat.- Nagy élvezettel nézem az utóbbi időben a Salgótarján játékát, persze nem akkor, ha a Fradival játszik. Élmény számomra az újpesti Fazekas, a fehérvári Karsai, szeretem az MTK-ból Sárközit és mindennél jobban szeretem a rangadókat, amelyekből egyre kevesebb van. Vagy talán új rangadók, korszaka következik? ÜNNEPI HÉTKÖZNAPOK Emlékek, történetek után kutatunk, persze vannak szép számmal, de végül arra a megállapodásra jutunk, sok-sok hétköznapi élménye van, amely, mivel fociról, Fradiról szól - ünnepi. A csapat sorsával törődő, közéleti szurkoló. Nemcsak kiabál, vagy bosszankodik, örül vagy elégedett. Részt vállal, fellépéseket szervez, szép festményekkel díszített lakásában előkelő helyen állnak az FTC-től kapott kis vázák, csecsebecsék, egy sportaktív jutalomtárgyai. Elsősorban labdarúgószurkoló, de ha az FTC-ről van szó, megtalálható kézilabda vagy jégkorongmérkőzésen is, de a zöld-fehéreknek szurkolna gombfociban is... A sport, a labdarúgás, a Fradi- vonzódás hozzátartozik az életéhez, színesíti azt, energiájának egy részét leköti, kikapcsolja a szereptanulás, a szereptanulás, a szerepformálás gyötrő időszakában, tehát pihentet is. Furcsa pihenés ez, vibráló izgalommal tölti el, s a a szíve akkor is megdobban a Fradiért, a mérkőzésért, ha történetesen királyi palástban várja a híreket... L. RÉTI ANNA (1972) * A kitűnő művész - a Nemzeti Színház és az FTC örökös tagja - egy nem mindennapi tettel is beírta nevét a későbbiekben a klub történetébe. Az 1978-as Üllői úti villany- fényes avatón az FTC elnökségének ünnepi köszöntőjét ő tolmácsolta a hangstúdióból a lelátón helyet foglaló tízezreknek, s mondta végül: „most pedig gyulladjanak fel a pálya új villanyfényei”. Az utolsó szurkolói összejövetelen az általa előadott Üllői úti fák című Kosztolányi-vers még ma is fülünkbe cseng... Pedig már régen nincs közöttünk...
