Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-08-19 / 187. szám
944. «agusetiLui 19. ZALAMEGYEI ÚJSÁG Feljegyeztük, .,. hogy Várkbnyi Nándor pécsi egyetemi tanár és ne|c pénteken reggel ismét meglátogatták Zalaegerszegé t, ahol hosz- szfabb ideig tanuímásnyozita a Göcseji Gyűjteményt. •. • hogy a Katolikus Kör Laczkó Gyula festőművésszel megfestette Minds zent y József képét. s ... hogy Háry Emmától, kedves, régi: munkatársunktól, kaptunk ma üdvözletét Szombathelyről, ahol egészségi állapotának helyreállítása érdekében tartózkodik. A szerkesztőség és a lap minden olvasója meleg szeretettel gondol Emmára, akinek szívből kívánjuk^ mielőbbi gyógyulását. .. • hogy lapunk munkatársa, Fülöp István, a Népünk eímu hivatásrendi lapban hosszabb cikket irt a falusi könyvkérdésj probiém áiról. A cikk nyomán országos ankét indul meg a kérdés egészséges megoldása érdekében. A SZEBBIK ÉLET \ Minden nap messzebbre inegyek egy embertől, aki vagyok, i idegen lesz az arcom, e a szemem lehunyt szemekként nem ragyog. Fáj mindfen, $ untat a látás, ( nagy on véresek a dolgok, meg esztelenek, rosszak, s aki lát azt megölik a gondók. így egyre jobban, jobban menekiaBem, csupán magamtól félek, amit eltemettem magamban, az volt a szebbik Élet. CSORDÁS JÁNOS w***0+A***0*0*0****A0*AA*m*mmMm A gyógyító fény m Az üzemi munkások egészségügyi gondolához sok olyan műszaki berendezés tarozik, amelyek nemcsak betegségek, hanem iár kisebb panaazok esetén is komoly szol- íUatot tesznek. A fürdők és a massza rozé armek mellett, ahol szakképzett személyzet lŰködik, orvosi előírás szerint, a fénykezelés nagy teret foglal el. A bányákban felereit magaslati'napfény berendezések annyira sváltak, hogy még a háború alatt további srendezéseket szerelnek fel. Az utóbbi idők- sn nagyon sok üzemben alkalmaztak fény- szelésre alkalmas berendezéseket, amelyeket j iilönösképpen a téli hónapokban nagyon sok- ior használtak. Minden fénykezelés orvosi előás szerint történik és szakszerűen kell azt folytatni, ha a kívánt íratást akarjuk vele érni. A magaslati napfényberendezés a leg- jj >bban ismert berendezés, hatásában megfelel természetes fény- és melegforrásnak és az I feladata, hogy a sejtek és szövetek ujjáter- lését segítsfi^elő és, hogy a testből védő és j fógyító anyagokat állítson ki. A fény gyógy- * ezelésben részesültek még anapszegény téli j ánapokban is fokozódó életkedvet és javuló I ízérzetet tapasztalnak. A legutóbbi evek során ; rövidhullámú kezelések nagy szerepet j átkának a gyógyászatban. Meleg sugaraikkal \ tély behatást és átsugárzást érnek el. A velük ; dó kísérletezés terén a legújabb eredmény, furunkulusoknak rövidhullámmal való kezessé. Alkalmazzák a rövidhullámokat érgörcsök * 5 szűkületek által előidézett jelenségek, pél- > áid mi gr én gyógyításnál is. (MNK) Hófehérke — Egerszegen Irta: Szentgyörgyi Ferenc Ézen a nyári vasárnapi délutánon — meif az volt, tündöklőén szép, békességes békebeli nyári vasárnap ■— édesapám rágyújtott a hosz- szúszárú gipszpipájára, kezébe vette az újságot, hátha benne van, hogy megkapjuk az önálló vámterületet, meg' a magyar vezényszót — édesanyám pedig megmosta a kezemet, megtörölte az orromat, tíz fillért a markomba nyomott —, »Szegényt ne hozz a fejemre!« — mondta és ezzel elindított. Színházba mentem, életemben először. Az »Arany Bárány« dísztermében ?. »Hófehérke«-! játszotta a vándor színtársulat. Hátha volt valaha gyermekálom csodálatos beteliesülóse, nos, akkor ez az álom itt, a díszteremben, virágba szökkent. Sőt talán szebb is volt, mint álmaimban százszor megálmodtam, istenem, mennyi csipke, selyem, bársony, arany csillogott a színpadon, ahol komoly, felnőtt emberek jártak fel és alá és beszéltek, nagyon Sokat beszéltek. Ha az egyik abbahagyta, 9 másik rákezdte. Nem volt egy pillanatnyi szü' net. És háttérben a fehérfalú kastély, Lombos fáival, amely néha-néha megbillent a huzattól . Az előadásról most már — bizonyos idők távolságából — kritikát mondani kissé nehéz. Nekem maga a hófehérke tetszett legjobban, ez bizonyos. Tágranyílt szemmel csak őt néztem, bámultam, közben szipogtam is, ami nálam abban az időben az elérzékenyülés jele volt. Hófehérke! Igen, így képzeltem el, ha a mesekönyvemet már becsuktam és gyermek- fantáziám a mesét tovább szőtte. És most itt volt, megjelent eleven valóságban, előttem, csak tíz fillért kellett fizetni érte, annyit, mint egy kisadag vegyes fagylaltért. A ku- cséber fia, aki szomszédom volt a díszteremben és keze fejével állandóan gyömöszölte az orrát, — ami nála szintén az elérzékenyülés jele volt — ugyan váltig mondogatta, hogy ez nem valódi Hófehérke, hanem — színésznő. Én hatéves voltam, ő eggyel több. Nem mertem neki ellentmondani, már azért sem, mert sokkal erősebb volt, mint én. Első találkozásom a szíiunűveszeti kultúrával egyébként olyan lenyűgöző hatással volt reám, hogy- előadás után loholtam, vágtattam édesapámhoz — útközben, a tempiom- kertnél még a Szentháromság szobrának is elfelejtettem »Dícsértessék« -et mondani —, és apámtól lihegve kértem egy. nagy-nagy csomagolópapírt. Bizony volt ez a papír szélté- ben-hosszában két méter is. Kertünk végén, az üres fáskamránk falára felakasztottam. Telefestettem zöldszínű fákkal, virágokkal — a kastély pedig feketeszínű lett, mert kifogyott a fehérszínű festékem. Életem egyetlen színpadi díszlete előtt aztán élj átszőttük mi is a »Hófehérke« -t. A nagytemplom mögötti úttaian kisutca yermekei. Voltunk vagy négyen, színészek. Miután hófeh érkének a Bozót-utcában és csatolt részein nem jelentkezett egyetlen copfos lány, így a sírásó fiára osztottam ki a címszerepet. Pufókarcú, tömzsi, barna gyerek volt a sírásó fia — egy cseppet sem hasonlított a színházban látott hófehérkéhez —, de kénytelen voltam őt választani, mert megígérte, hogy minden előadásra elhozza hazulról a húga ruháját, hófehérke színpadi öltözékét. Szavát be is tartotta. Igaz, hogy pirospöttyös ruhát hozott, s amikor nadrágostul, trikóstól együtt belebújt, éppen olyan volt — mondjuk —, mintha már kinőtt volna belőle. De azért így is óriási sikere volt. Csak megjelent a »színen« a kinőtt, pirospöttyös ruhában, mezítláb, aztán széttátotta a száját, röhögött egyet, mire az egész nézőtér jobbra-balra dőlt a nevetéstől, különösen a lányok, mintha csiklandozták volna őket, perceken át sikítottak, visítottak. Csuda sikere volt a pirospettyes, mezítlábas hőfehérkének. / Az első előadásra különben személyenként egy-egy gomb volt a belépődíj. Domb, amely a kabátokon és a nadrágokon fityeg-, Bádogból, acélból, csontból. Pénzt azért nem kért a színtársulat a közönségtől, mert tudta róla. hogy egy megveszekedett krajcárja sincs. Külön-külön és együtt sincs. Gyűlt, nagyon szépen gyűlt a bevétel ünfcv — hiszen már a szomszéd utcákból is kaptunk közönséget —s a vezetőség már azon tanácskozott, hogy zenei számokkal is kibővíti aa előadást. Volt egy szájharmonikánk, egy dobunk és egy papírtrombitánk. Erre, fájdalom, nem került sor, mert kitört a botrány. Az előadás — máj’ az ötödik lehetett — javában tartott, hogy mondani szokás: zsúfolt ház előtt. Lányok, szöszke, barna, selymes eof- jultial, fiúk, mindmegannyi madárfészkek »»- besültjei, törökülésben kuporogtak a nézőtéren. Voltak vagy tízen is. * Aztán... na igen... aztán a sírásó fia jelenése következett volna, amikor az udvar j felől egyszerre, hirtelen felsüvített egy vésze* j asszonyi hang: — Hol az a csirkefogó ?... Hol az a csirkefogó ?... A süvítő hang hallattára a publikum szilit* egyszerre ugrott talpra. A fiúk arcán a rémület tükröződött, a lányok csöppnyi szája már pityergésre görbült. A kötélgyáros fia arca halott sápadt lett. Csend volt. Moccanni sem mertünk. Vártunk és füleltünk, — Kérem, kit keres? A hang az édesanyámé volt. — A fiamat! A csirkefogót! — hangzott a felelet. — Képzelje, szomszédasszony, ez aa akasztófára való kölyök levágta a vadonatúj hálóréklimről az összes piros gombokat, a* apja meg fel akarta venni az ünneplő ruhájál és a nadrág lecsúszott róla. Nem volt rajta egyetlen gomb. Most ott áll az apja a nagyszobában az asztal előtt, egyik kezében a nadrágját tartja, a másikban a hózentrágerrOi üti-veri az asztalt, hogy még a szomszéd utcáivá is elhallatszik. Hát érdemel ilyen mást, mint akasztófát ? A kötélgyáros fia sóhajtott egyet, felnézett az égre — hogy’ Úristen, most segítői — aztán botorkálva, lehajtott fejjel, indulni készült a hang irányába. — Várj! — súgtam neki az utolsó pillanatban. — Vidd a gombokat is. Ne csak a* • apró pirosakat, a hálórékliről, meg az acél- gombokat a nadrágról. Vidd az egész nevetek. Megérdemled. Te ma pofont kapsz.. . Elindult. Mi — színtársulat és közönség — dermedten néztünk utána. ,Néhány perccel később egy csattanást hallottunk, olyan éleset, hogy mindnyájan összerezzentünk tőle. Hogy aztán mi történt? Este hazajött az édesapám és . .. És te, kötélgyáros fia és ti, a két nagg?; fehértornyú templom mögötti úttaian kis ut!! cájának mezítlábas gyermekei — széthullott színtársulatom pöttömnyi tagjai —, hogy hol, merre jártok, — az élet, ez a minden ko- miszsága mellett is szépséges élet melyik csendes, boldog kikötőjének kötöttetek ki -— mem tudom. Soha hírt nem hallottam — felőletek, így hát most — vidám és bús évek tömött batyujával a vállamon, kifelé az éleiből •— üzenem nektek, hogy akkor annak * réy^-régl I békességes esztendőnek pihegő nyári njfcp|án, / vacsora után — deszert-nek — én is kaptam pofont. Nem egyet: kettőt kaptam. Jobb- ; róí és balról is. Édesapára hlrtellen, de igazsága* i keze ajándékozott meg miad * katíővpl. TvMnd színigazgató kaptam. Végki|tlégíté*iá.
