Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-08-19 / 187. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. au^jusrluf 19. Háborus levél a világ legszebb városából, ahol Munkácsy birtokos volt, Liszt pedig utoljára lépett fel j • — Kiküldött tudósítónk ínja — / ® Luxemburg, augusztus hó. A magyar történelem vérzivataros századai több magyarrá vált idegen uralkodót ismernek. Ha nem is állíthatjuk, hogy Luxemburgi Zsigmond, aki a magyar királyi trónról, Magyarországon gyűjtött kincsekkel és az akkori Magyarország diplomáciai és nagyhaltalmi tekintélyének súlyával hódította meg magának a német-római császári koronát — magyarrá vált volna, mégis, neki köszönhetjük a legnagyobb európai röneszánsz király — aki ezen felül még magyar is volt — megjelenését a történelemben. Ismeretes, bogy Hunyadi Jánost Zsigmond király vette magához udvarálja és Corvin Mátyás, a középkor nagy vejedelme, végeredményben a luxemburgi király-császár meglehetősen zilált uralkodásának, nem különben atyja iránti kegyének köszönheti királyi jogarát. De mi Luxemburgról akarunk írni. Az Ur születésének 963. évében Siegfried gróf a trieri St. Maximin apátságtól megvette a Mosel két partján fekvő hatalmas erdőborította területet, aminek középpontjában, az úgynevezett bikasziklán még a római időkből való casteilum állott. Siegfried gróf a régi római casteilum maradványaiból a bevehetetlen középső szikla - blokkon várkastélyt építtetett. Évszázadokon keresztül Luxemburg vök a »bevehetetlen város« Európában. A tulajdonképpeni puskapor feltalálásáig nem is volt olyan ármádiája a földnek, amelyik betette volna a lábát ebije a hamarosan várossá fejlődött várba. Luxemburg a bástyák és a rózsák városa. így hirdetik a nemzetközi plakátok a hatalmas sziklákon és várfalakon épült, minden modern kényelemmel berendezett kőházak, függőkertek, glaesok, rondellák és tüneményesen szép festői viaduktok, spanyol őrtomyocs- kák valóban egyedülálló szépségű vár-városát. És milyen csodás keveredését látjuk itt a német-francia kultúrának, történelemnek ? Nem egy híres történetíró nevezte már 'az 1867-ig Európa legerősebb várának számított Luxemburgot, a történelem »Paris almájának«. öt hatalmas ország uralkodott évszázadokon keresztül a birtokáért. Falai — alattuk voltak egykoron Attila hunjai a visszahúzódó Aetius cohorsai és légiói után a cata- launumi sík íeke — Európa majd minden nációját látták már barátként és ellenségként közeledni és megint elvonulni. Luxemburg volt spanyol birtok és holland tartomány. Volt francia uralom alatt és porosz gránátosok is pipáztak falai között., MEGNYÍLT az újonnan átalakított Ö 1 c a 6 ás k* S3 Se £ Flfliyrolfan©® kis at * I <g é ä é »£ Mindé* este F ABRICZK1 MARGÓ énekel. Szives pártfogást kér Kaszás Shariat» Ülés A német-római császárok egyik1 fellegvára volt már akkor, amikor még nem a Habsburgoké volt ez a büszke cím — de ausztriai kapcsolataik legalább olyan erősek voltak, mint a rajnai szövetséghez fűződő szálak. Ebben az esztendőben lesz 690 éve, hogy V ak János, .Szép Károly francia király sógora, az akkori őrgróf, hercegség rangjára emelte a tartományt. A hátramaradt írások is azt bizonyítják, hogy magyarhoni talpasok, pattantyús katonák meg nagyalföldi huszárok is vitézkedtek, hol a hollandusok és a spanyolok, hol meg a franciák ellen, mint várvédő sereg. A Napkirály kíséretében Racine, a költő is időzött falai között, Goethe 1792. októberében látogatta meg és Munkácsy Mihály, minden idők legnagyobb kompozitora, amikor nem Parisban lakott, akkor — rendesen nyaralni —• felesége luxemburgi birtokára utazott, ami a városhoz közel volt és a nagy magyar festő luxemburgi polgárnak .számított. A dóm híres oltárképe is tőle van és az előkelő polgár- családoknak is több Munkácsy - kép van a birtokában. ; A gyönyörű és gazdag kis ország és annak fővárosa magyar vonatkozásait lezárandó, büszkén emlegetik még ma is az idevalósiak azt a kultúrtörténeti tényt, hogy a nagy läset Ferenc is itt -adta élete utolsó hangversenyét — jótékonycélra — és innen indult el végzetes útjára meghalni, a pusztán nevét kihasználni akaró wagneri rokonsághoz, Bay - ruthba. Luxemburg nem egészen 300.000 lakosa között önállósága ,alatt nem volt koldus. Ércbányái évente 7 millió tonna nyersacélt termeitek és ez volt az egyetlen folt, ahol minden munká-embernek saját háza volt. Itt ismeretlen a háziúr és lakó fogalma. Természetes, hogy, a nemzetközi kommunista elvek itt csak elméletben játszottak politikai szerepet. A luxemburgi szocilc vagy pláne a kommunisták, valójában jámbor polgárok voltak és saját házukból, bankbetétjük tudatában szavaltak csendes sörözés mellett a veszedelmes »tanokról«. A mindenen végigsöprő háború természetesen itt is felkavarta az életet. De amit nem tudott elfújni, az a város meseszerű szépsége. Az egy hónappal hamarább beköszönt« tavasz és a hit az emberek lelkében, hogy) egyszer minden megint a régiben lesz. Ha valakinek valaha is módjában van, úgy látogasson el csendesebb időkben az apró nagyhercegség tündéri fővárosába é3 ha megszokta már a savanykás, de igen jó mézeli rizlinget, úgy ne feledjen el egy-egy egésr- uapos sétát tenni öslingben. Hogy mi az? Arról majd később írunk. STERIO LEONIDAS Igaz 8 mázsa só és 8 mázsa cukor vándorlásairól A sót elkobozták, cukorral rakodott meg párán ká j á v Csáktornya, augusztus 18- —Muraközi tudósítónktól — A nagyarányú muraközi csempészések történetében is különleges érdekessé,gű esel történt az elmúlt héten a magyar-horvát határrészen. A csempészfogás nemcsak azért érdekes, mert 800 kilogramm cukrot és ugyannyi sót juttatott a hatóságok kezére, hanem azért is, mert jellemzője annak, hogy a rendkívül csekély büntetések miatt milyen nagy mértéket öltöttek a csempészések Muraközben. Ugyanis a pusztafai határvadászörs egyik járőre tetfcenérte Horváth István pusztafai lakost, amint kocsiján 8 métermázsa sót akart Horvátországba csempészni.. Itt, mint ismeretes, »száraz határ« van, két horvát község innét van a Dráván és így kocsival is minden nehézség nélkül lehet közlekedni a határon át. Az elfogott 8 métermázsa sót másnap Horváth Istvánnal, saját kocsiján, beszállíttatták a Csáktornyái vámhivatalnak, de természetesen vele j ment egy határvadász, Rósuási László örspa- rancsnok-helyettes is. A sót Csáktornyán szabályszerűen átadták ,a vámhivatalnak, majd Rónási László egyéb ügyeit ment elintézni. Meglátta ezt Karlovics Károly drávavásárhelyi lakos, aki megkérdezte Uorvátot, nem volna-e hajlandó egy fuvart vállalni Drávavásárhelyre. Nyolc métermázsa cukrot kellene kiszállítani. Horváth, minthogy ,Vásárhely ű ti jaesik neki hazafelé, vállalta a fuvart és a fuvardíj báni is egyszóra megegyeztek. Mégcsak nem is al- ldudtak, hiszen Karlovics kereken 100 pengőt ajánlott fel n körülbelül 6 kilométeres fuvarért. A 8 mázsa cukrot hamarosan felrakták az egyik nagykereskedő előtt a kocsira, majd éppen, amikor végeztek, Karlovics nem kia meglepetésére, megjelent a határvadász őrs- j rancsnokhelyettes azzal, hogy végzett miaujával, mehetnek haza. El is indultak, de a határvadász nem azért határvadász, hogy nem érdeklődött volna mindjárt a felrakott áruról és főképp annak eredetéről. Hamarosa* kiderült, hogy csempészeknek szánt áruról van szó. Persze, így a cukor nem jutott már el rendeltetési helyére, de Karlovics és társai rövidesen a vádlottak padjára kerülnek. Most még azt nyomozzák, hogy a kereskedőknek szánt nagymennyiségű cukor és só hagyan került a csempészek kezére. Az ügyben többi kereskedő szerepe is tisztázásra szorul, akik — a jelek szerint — a nagyközönségtől vonták el a nékik kiutalt árut és feketén értékesítették. Sajnos, a csempészéssel kapcsolatos feke- tézés és üzérkedés azért burjánzott el etiy- nyire, mert a csempészetet vagyonelkobzás ém internálás fíelyett, még mindig nevetségese«; enyhe pénzbüntetéssel sújtják. Páncéloshadosztályok csatái miniatűr keretek között Normandia, 1944. augusztus. A uormand táj tüslcéje-bozótja minatün formákra szorította le a minden idők eddigi legborzalmasabb technikai összecsapásának mondott páncélos hadosztályok harcát — írja Eberhardt Schulz haditudósító. A mi hadosztályaink három, vagy négy. harckocsis kis va- d ászosztagokat állítanak össze; elbúj látják őket és így állítanak lest az ellenségnek. A túloldal ugyanezt csinálja — talán csak egy kicsit bőkezűbbek ők a tankok számában. (BMBj
