Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-04-01 / 74. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944- -április 1«» főigazgató által, egyházi hatóság alatt álló iskolákban pedig az egyházi hatóság által megállapítandó időben és helyen kell megtartani. A háborúban is felépülnek a leventeifjuság korszerű otthonai Budapest, március 31. Az újjászervezett leventeintézmény a kötelező katonai előképzés mellett a leventeegyesületekben végzett önkéntes munkával biztosította az ifjúságban rejlő mozgalmi erők bekapcsolását a leventemunkába. A honvédelmi törvény értelmében minden városban és községben megalakultak a leventeegyesületek. Az egyesületi élet számára helyiség, leventeotthon kell. A háborús nehézségek ellenére az ország területén egyre-másra épülnek az új, korszerű leventeotthonok, amelyekben valóban második otthonára talál a leventeifjú. A leventeotthonban tágas helyiségek, ösz- szejöveteli termek, olvasó- és játékszobák v annak. Itt helyezik el a könyvtárt, itt gyakorol a lev entezenekar és a sportolók számára edzőhelyiségek vannak. A leventék szabad idejükben örömmel és szeretettel keresik fel otthonaikat, ahol nemcsak jól érzik .magukat, nemcsak kellemesen, de hasznosan is töltik idejüket. A törvény szerint az otthonok és egyéb levente- létesítmények (sportpálya, lőtér, gyakorlótér) megépítésa az egyes községek és városok feladata, illetőleg azoké alvállalatoké, amelyeken belül a leventeegyesületek megalakultak. Az otthonépítések rendkívüli fontosságára való tekintettel indokolt esetben a honvédelmi minisztérium igen nagy áldozatokkal támogatást is nyújt a községek és városok számára, hogy a leventeotthonok építését megkönnyítse és az adózók terhein könnyítsen. Egy most elkészült kimutatás szerint az elmúlt évben a honvédelmi minisztérium 3.700.000 pengőt fordított leventeotthonok, sportpályák és gyakorlóterek építésére. Báta- széken 180.000, Szarvason 100.000, Sátoraljaújhelyen 82.000. Kiszomburban 70.000, Borsiban 68.000, Déva vány án, Kassán. Nagybaracs- kán és Tasnádon 50—50.000, Komjáton 46.000, Beregszászon 40.000 és Zilahon 35.000 pengővel támogatták a leventeotthonok felépítését, 75.000 pengőt fordítottak a .szászrégem levente sportpálya felépítésére és ezenkívül még 155 város és község részére adtak kisebb-nagyobb összeget leventeépítkezésekre. Az állam példát mutató áldozatkészsége mellett a helyi hatóságok és közületek is kiveszik részüket a leventeotthonok építésében s így a magyar leventeifjúság remélheti, hogy gyors tempóban az ország egész területén megkapja munkájához szükséges otthonát és egyéb létesítményeit. (LUK) Válasz egy levélre Mindenféle vadbőrt: siarvast, őzet, macskát, pézsmát, borzot, nyári rókát, nyislflüt a legmagasabb napi áron megveszek. ii RJIDU DEZSŐ tímár* Xaiaegersxeg, Berzsenyi Dániel-utca 55—57. sz. — A létért való küzdelemben gyakran hathatós segítségére van a dolgozó embernek egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz azért, mert ez a szellemi és testi, munkaképességre nézve oly igen fontos bélműködést szabályozza és az egész anyagcserét előmozdítja. Kérdezze meg orvosát! Kedves Bea! Talán neheztelni is fogsz rám, amiért itt, a nagy nyilvánosság előtt válaszolok leveledre, de úgy érzem, ez a válasz nemcsak Neked szól, hanem sokaknak azok közül, akiket arcon- sújtott az élet s akik elfeledtek remélni. Azonban, amint látod, álnevedet használom, így nem kell félned, hogy felismernek. itt fekszik előttem utolsó lev eled, amelynek kusza sorai nemcsak a megszokott költői rendetlenséget mutatják, hanem bizonyos első felindulás formalitásai. Elhiszem, hogy e kialakuláshoz hozzájárult az én utolsó levelem is, de ezt most tegyük félre, erről majd külön beszélgetünk. A legkényesebb témákat mégsem érinthetjük csak úgy doronggal. Sorraveszem hát szavaidat. Azt írod: a röntgen éles fénye kimutatta a gyógyítani csak ritka esetben lehetséges betegséget... Nem tudom, mi a bajod, csak sejtem. Talán a szíved, talán a tüdőd... Érezni akarom szenvedésednek egy morzsáját, amely űgv nehezedett rá fiatal életedre, mint tegnap lesieti virágra az utca fojtó pora. Fellobbant Benned még egy szikra: illatozni szeretnél, mert azt írod: ...majd megerősödve visszatérek, hogy eskümhöz híven áll- jam a posztot úgy a hivatalban, mint kint a határon... Aztán egyszerre, minthaá kétségbeesés v ad marka megragadta v olna a torkodat, így nyögsz fel: Iía pedig látom, hogy lassanként erőm fogy, kezembe veszem gyöngyház- veretű kis pisztolyomat... egy kis kattanás és a sokat hám forgatott, fiatal leány élete, a sok-sok keserű csalódás után, letűnik... Kedves Bea, itt akarok szólni, itt akarok vétót emelni, hogy amennyire erőm engedi, megállítsak egy tragédiát. ^ Emlékezz csak**Yissza egy régebbi leveledre, amelyben azt írtad, hogy pisztolyod markolatára fehér csonttal ez van rávésve: »Ezzel vigyázz! Magyar hazám, csak érted«. — S ma arra gondolsz, hogy megszeged ezt az esküszerű parancsot? Hogy egyenesen, mereven a hazád', a hazáin ellen fordítod ezt a fegyvert? Mert, kedves Bea, képzeld el, mi lenne, ha egv napon minden magyar ezt gondolná? Nemde, önmagunkban él a haza, nemde velünk áll, vagy velünk bukik s ha egyetlen ember dobja is el magától az életet ezen a földön, ezt a hazát károsítja meg? Vagy nem gondolod, mennyi-mennyi drága élet hullik máskép is naponta a piros csatatereken? Nemde, a legnagyobb kötelesség ma:.élni!? S Beád vár a komor Murapart... Azután, kedves Bea, ami a legdrágább: a lelked, örökéletre hivatott, drága lelked ellen merényletet elkövetni több, mint gyilkosság. Ne hidd, hogy akkor vége. Figyelj csak, mit mond Madách az Ember tragédiájában: Hasztalan rázod porláncodat, Csatád hiúi az Urnák ellenében. Vegyük átvitt értelemben. Hiába ráznád le porláncodat, maradna a lelked. Te talán azt hinnéd előtte, most nyered meg a csatát s épp akkor vesztenéd el. Mert nei hidd, hogy erős vagy akkor, mikor kijelented, hogy »a haláltól nem félsz« s ;ugyanakkor meghátrálsz az élet elől. »Az igazi vezeklés élni, mert az élet nehéz és nehéz a kereszt, amelyet hordozni kell. Gyáva az, aki eldobja ezt a lei het éfe a bizonytalanságba menekül. — Igen, Bea, szembefordulni az élettel, megküzdeni vele és győzni! Győzni a lélek halhatatlan erejével. Élni, az a valami, ahhoz kell erő. nem elaludni! ' — Kicsit kemény hangon szóltam eddig, de akarva, mert ismerem fiúsán harcias jellemedet, most azonban a magam nyelv én szólok Hozzád, l eány osan. Mécs László írja egyik gyönyörű versében: .... az élet az Isten hőskölteménye.. . Szállj le, kedves Bea, ennek a magasztos gondolatnak a mélyére és mondd, mersz-e utána másra gondolni, mint arra, hogy élj, élj addig, ameddig az Úristen akarja s Pole kapott akaratodat szembe ne fordítsd az ö akaratával, nehogy megtépázd ezt a hőskölteményt? Tudom, hogy úgy fojt a keserűség, mint iából a börtön levegője, de álljon itt egy másik nagy költőnek, Harsányi Lajosnak idézete: A börtön gyötrelem mindenkinek, Kővé mereszt agyat, kezet, szívet. De mint kínos kín ^szűli meg a gyöngyöt. Vagy máshol: Szép lesz a lelked a néma bánatoktól, Mint fáradt tüze kékszínű opálnak. Látod, Bea, milyen szép is a szenvedés, a bánat. Gyöngyöt és fényt szül. Aztán csalódást emlegetsz, Bea. Csalódni az életben, csalódni az emberekben, fáj, de sohse szabad annyira fájnia, hogy végül önmagunkban csalódjunk. Megismétlem Geibel sorait: Érzelmeidre életed ne építsd, Míg a v ilággal ossz" nem hangozád. Változik a szív, marad a világ. Igen, kedves Bea, a szív változik. Nem mindig lesz lángokból hamu, de sokszor nyugalmas, csendes parázzá érik s ha már megszoktuk a lángokat, ennek finom, józan melegét talán már nem is érezzük. Pedig a bízón) tálán lobogásnál sokkal többet ér a biztos fehér parázs. Mivel költő vagy, sokat foglalkoztatlak a költőkkel. Olvasd csak a következőket: »A szívünk csak emberszív. Piros, forró, lüktető, érző, kicsiny hústömeg, mely ezer szállal öleli a v égest s a végtelent csak néha sejti meg.« Egy kedv es zalai költő versében olvastam ezt valahol. Tudom, hogy megérted, hiszen végeredményben minden jó vers egy nagyító lencse, melybe ha belenézünk, észrevesszük, a mélyen rejlő dolgokat, melyeket puszta szemmel nem láthattunk volna meg. — Ugye, Bea, figyelni fogjuk szívünknek ezt a hangját, mely- lyel a végtelent sejti meg? Leveled végén azt kéred tőlem, Bea, ne imádkozzam Érted. Kérdezem: kérheti-e a virág a szelet, hogy ne fújjon, mert már egyszer megtépte szirmait? Vagy, ha kérné is, nemde fújna a szél tovább? Fújna, dobálná fölötte a felhőket, de egyszercsak kifacsarná őket s a magasból hullott harmat fehérre, üdére mosná a virág tört arcát s a szél által széttépett felhők mögül lemosolyogna rá újra a nap. Lehet, hogy összekarcolt lelked még vérzik, kedves Bea, és nem tudom, melyik seb mélyebb, amelyet a szeretet hiányának érzete, vagy a betegség vágott, de én hinni akarom, hogy mind a kettő begyógyul. Hallgasd csak P. Majsai igéit: »Minél finomabb a -virág, annál jobban őrzi a Teremtő.« Nem gondolhatjuk tehát azt, hogy mostmár le kell törnie, mert gyengébb, mert érzékenyebb, mint a többiek. Nem! A virágnak az a hivatása, hogy nyíljon és illatozzék akkor is, ha kevesen veszik észre. Nem szabad félnie attól, hogy a leveleit megtépik a köréje font tövisek, mert »a természet tövisek közé rejti a rózsát, nem azért, hogy szaggassa, hanem, hogy oltalmazza« (Pázmány.) Ezzel be is fejezem kissé hosszúra nyúlt levelem s hiszem, hogy legközelebb már, mint az élet mosolygó hősétől kapok Tőled vidám sorokat. Szeretettel ölel: —lice. Bélyegzőt "ala< Bárhol hirdetett szépirodalmi könyv kapható és rendelhető A
