Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)
1943-12-24 / 291. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943, deeémbéf 24. k «MW Még vagy kétszer is kopogott, iniye megfordult a zárkan a kulcs. Kilépett Évi. Kopott, nyütt kendőjét fázósan vonta keblén össze. Még mindig havazott. A töretlen hóban végig- lábolt az udvaron, ki az utcára. Rábámult a betlehemesekre, a lámpás éjjeliőrre. jSem tudta, mi történik, miért állanak ennyien a háza előtt. Feltekintett a fenyőfára is, megismerte Istókot. — Istók, mit jelent ez? Miért bántatok, hiszen tudod, az uram... nem jött meg. — Tudom! Éppen ezért. Legyen ,yigasztal ás neked is a, karácsony. Pillanatnyi csend következett. Évi még szorosabbra vonta kendőjét, fázott. A falu őriző je lámpájával a fenyőre világított, a szemek a fény útját követték. A kis ködment, cipőt már hóréteg takarta, de ,az ezüstpapír csillogott még. Évi szeme haragosat villant. — Istók, mirevaló ez? Te gazdag vagy. én meg szegény. Mit mond majd a fala? Tudod, özvegyi sorban járok! — Évi! — Ne szólj, vidd, amit idehoztál! —- Évi, ne beszélj így, hiszen hányszor kértelek... ^ ^ — Hogy a feleséged legyek? Igen, másként határozott a hatalmas Isten! — Évi! — Nem, nem kell a karácsonyiad, nem kell, magad sem, a gazdagságod sem! Az asszony arcát elöntötte a könny. Maga elé bámult. Lelke messze járhatott, talán Betlehemben, talán a csatamezőn, ahol volt férje a hősök álmát álmodja. Ki tudja, ki tudja! Megtörölte arcát. Megfordult, a kapu felé tartott. Istók utánalépett, megfogta a kezét. — Évi! Legyen, de azt a feny őfára akasztott levelet el kell olvasnod. — Levelet? — Igen, a levelet. A férjed írta, odatettem! a karácsonyfára. Évi a levél után nyúlt. Nem érte el, azl éjjeliőr segített. Kibontotta az .ezüstpapírból, rávilágított lámpájával. A harctérről jött, a hős férj írta, aki egy ideig ott küzdött Is-' tokkal a hazáért, a kis otthonért. Istók kórházija került, a baj társ meg küzdött tovább, harcolt. Egyik ütközet után írta Istóknak:... ha Istennek úgy tetszik .....légy gondozója Évinek , a gyermekeimnek... Hát ezt a levelet hozta el Istók most. a szent éjtszakán, \£zt tette a karácsonyfára, hogy eleget tegyen a hajtárs akaratának. Nem volt nehéz, Jiiszen még mindig szívében hordozta Évi képét, szerette tisztán, igazán. Tekintete végigsinvitelt az asszonyon. —- Évi, ő akarta! Most már tudod, ezért történi: minden. Évi! Az asszony elméiázott keveset. A levelet simogatta, csókolta. Könny e is ráülni it. jájra olvasta. Aztán kibuggyant száján a’szó: — Legyen! ö akarta, legyen! ' Istók a legszentebb eskü vei ismételte ezután : — Ügy legyen, fogadom! Ügy desz! • . A kis templom harangja hajnalra csilingelt. A karácsony áhítatával köszöntött be szegényhez, gazdaghoz. Békét, örömet hirdetett__ v c) lsszcnyck és íeámjúk Kis jézus a Jászolban! Karácsony napján egy kisded érkezeit a földre. Nem történt több és mégis elég ahhoz, hogy az élet kilépjen a szürke hétköznapok sorából, fehér palásttal bevont ünnepi köntöst öltsön, az emberek kezében megálljon a munka, elnémuljon ;a gyilkos fegyver- zaj, megszakadjon a hatalmi vetélkedés, öldöklés, — csak azért, mert egy ártatlan Kissied jött a földre. Nem valami hatalmas én-, kis királyfi, egyszerű istáiéban született, didergő kis testét Édesanyja szegényes gyolcs- ruhába takargatja, féltve babusgatja kis gyermekét, aki eljövetelével megváltotta a világot. Mert íme, kigyál a betlehemi csillag s vezérli az embereket, pásztorokat, napkeleti bölcseket a jászolban nyugvó Kisdedhez. Csodalatos hatalmú e Kisded! Szegényes jászola előtt összetalálkozik a világ népe, ártatlan tekintetéből megremegnek a hatalmasok, erősek, térdrehorulva hódolnak a hadvezérek, a \hős kezében megáll a kard, félbemarad a munka. Jászol elé hordják ajándékaikat, ki aranyat tömjént, mirhát, ki szíve melegét, szereíetét. Elsimulnak a haragok, meg- lágyulnak a kérges szívek, szünetel az irigység, hatalmi, vágy, elszáll a mámor, imádságos szeretet kél minden szívben. Kezet nyújtanak «az ellenfelek e napon s a felemelt ökpl barátságos kézfogásra fonódik össze. Akik eddig csak önmagukra gondolva habzsolták az életet, halomra harácsolva v agyont, szegények, elhagyott árvák előtt gőgös büszkeséggel bezárva szívük kapuját, most szent Karácsony varázsa alatt lepattannak a zárak, megnyílnak a.szívek, Egyszerre eltűnik az önzés, kapzsiság, gőg s mindenki meleg szeretettel öleli magához a most született kis Jézust — embertársában. Legyen, -az elhagyott, kigúnyolt, lenézett szegény, vagy gazdag, sorskegyeltje, egv emberként érez örömet a világ Meg váltójának eljövetele felett. S a betlehemi fala szélén, szesénves istáiéban, epv aj-lattan Kisded csöpp lába elé gyűjti a világ . «r hatalmasait, szegényeit, kis kezébe fogja •szívüket es összeláucoija a szeretet, megbocsátás béklyójával. Kár, hogy Karácsony misztériuma, átalakító-varázsa rövid ideig.tart. Az ünnepek elmúltával az emberek egy csapásra visszaváltoznak. Mintha nem is ők lettek volna, akik tegnap még nem mentek el egy szegény melicit alamizsnaadás nélkül, akik felemelték az elesetteket, könnyeket töröltek, fájdalmat enyhítettek, ahol szükség volt. ott segítettek. Most mindennek a helyét, elfoglalja az üres önzés. .Mintha a gazdag csak azért adott volna kenyeret a szegénynek-, hogy ezzel is hatalmát fitogtassa, a katona a kezéből kiejtett légy - vert• még szorosabban ragadja meg s újult dühvei es fokozottabb gy.'iikoíási vággyal rohanjon az előbb még baráti (jobbot nyújtó embertársa felé. Nem gondolnak arra mohó <él\ hajhászáfj- ban az emberek, hogy Jézus .nem felejti el holnapra azt, amit tegnap ígért, nem veszi el egyik kezével azt, amit a másikkal nyújtott. Az a javulás nem ér semmit, amely csak átmeneti, egy-két óra tartalommal, mert a szeretet megváltozhatatlan,' a jóság örök. Erre tanít minden embert a kis Jézus a jászolban! Máramarosiné-l jhelyi Anna. Legjobb &W- «fern Legenda az olajról Amikor Krisztus Urunk Szent Péterrel a földön járt-kelt, elvetődött a Váíicka mellé is. Tel volt éppen és futott a szél a völgyekben s megállt az erdők széliben. Nem volt akkor még falu ezen a göcseji tájon és kövér erdők, rétek éveltek át a vidéken. Fázott Krisztus Urunk és Szent Péter is igen s csak bebújt a gúnyájába. Néha odahúzódtak egy-egy fűzfabokor mellé, hogy talán ott nem fújja át a csontjukat a szél. i\e; hideg volt ott is és. hideg volt a hosszú yjöft- gyekben mindenütt. Akkor átlábaltak a Válickán és meleg volt a sáriszap. És meleg volt az erdő, nem fújta keresztül a szél és meleg volt a völgy- katlan, ahol meghúzódtak éjjeli szállásra. Akkor megálmodta Krisztus Urunk a kis göcseji falukat és megáldotta pz erdőt és a Válicka vízét:-— Áldott légy te erdő, mert elfogtad a szelet, adj meleget a szegény embernek és melegítsd meg hajlékát. Áldott légyen műiden gyökered és e vízből felszívott meleget add vissza a földnek. És táruljon meg a föld belseje, és takarja addig az áldott vizet, míg boldogság után vágynak az emberek: cs olajat keresnek. Akkor nyújtsd nekik az en áldásomat cs győzedehneinet! Aztán tov ább mentek. Úgy hagyták rank a régiek: a Kér ke felé lépegettek. Szent Petet* nem igen értette Krisztus űrünk szav at, behúzta a nyakát szegényes gúnyájába és lépdelt az Ur nyomában. , H. S. mmmmmmmmimm i Jeifiizü BMnMNKmSIMrtGgaiSfiMMaaHHKNHKKWílSSM^^ Bll z a Vármegyei Banknál, Zalaegerszeg. Felvilágosítással az üzleti órák alatt a nagyközönség rendelkezésére állunk Vá rmegyei Bapnfi és Takapélfpéiiktér» üt. Zalaegwszeg Igazgatósága. ma
