Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-04-12 / 82. szám

ZALAMEGYM ÚJSÁG 3. 1943. április 12. Nagy Gyula, póttagok Nagy Sándor és Takács Jenó. A nagy lelkesedéssel megejtett választá­sok után Zsely Miklós alelnök keresetlen sza­vakkal üdvözölte a megválasztott tisztikar élén az rí j világi elnököt és kérte, hogy szeretettel támogassa a Legényegylet munkáját és lelkes az egyesület minden tagját. .Jámbor Kálmánná a Napsugár Leánykor részéről üdvözölte az új elnököt és kérte támogatását. Szakái Ferenc meghatottad mondott kö­szönetét a bizalomért és ígéretet tett, hogy, mindenkor a legnagyobb odaadással és sze­retettel foglalkozik a Legényegylet ügyével. Az üdvözlések után közös imát mondtak. odaadásra hívta fel az egesz tisztikarral együtt Mi sem jellemzőbb Nagy Töhötöm jezsuita atya lelkigyakorlatának sikerére, mint az a tény, hogy a női kongregáció már az őszre meghívta lelkigyakorlatának megtartására. A harmadik lelkigyakorlaton elmélkedés-- ben a kitűnő szónok az Egyházzal foglalkozott és kimutatta az egyház történelmében meg­nyilvánuló törvényszerűséget, hatalmát, tün­döklését és hatalmának mély pontjait. Kimu­tatta. hogy az egyes hullámzások idején mi­nél mélyebbre billen az egyház tekintélye, annál nagyobb a fellendülés, amely az előbbire bekövetkezik. Ismertette a törvényszerűség mai! helyzetét is, amely kétségtelenül az Egyház, emelkedését mutatja, mert ismét egymás után 1 tűnnek elő a szentek és az egyházat is olyan hatalmas egyéniségek vezetik, mint XIII. Leó, a szentéletű X. Pius, a hatalmas energiájú XI. Fiús és a mai XII. Fiús. Ismertette, hogy XI. Fiús pápa 80 éves kora ellenére is meg­döbbentő erővel állott síkra az egyházért és halála előtt két nappal is olyan egyházi ki­közösítésen dolgozott, amelv megdöbbentette volna a világot. Mindezek azt mutatják, hogy az Egyház ívelése felfelé irányul és olvan megújulás van kialakulóban, amely minden eddigit felülmúl. A férfiak közös lelkigyakorlata vasárnap reggel közös szentáldozással ért véget. Dante utján előre... P. Fekete Géza riportja a keleti hadszíntérről IX. Valujkitól észak-keletre utazva, már bát­ran szavalhattuk volna a »Mohács«, idekíván­kozó szakaszát: »Hősvértől pirosult gyásztér sóhajtva köszöntlek .,.«,mikor láttuk a kopár dombtetőkön pozdorjává lett gigantikus acél- szörnyeket, lövegeket, felégett vasuft-kocsikal, teherautókat és egyebeket, rajtuk az ötágú; csillaggal és ciril felírással: szmert fasizmu = halál a fasizmusra! Látványosságban nem volt hiány az úton, akárki is állítaná az ellenkező­jét. Különösen lenyűgöző látvány volt az»acéi- koporsó«, amelyről ha bővebben kellene nyi­latkozni, magyarázatul ezt mondhatnánk hozzá: hatalmas harckocsi, amelyet tüzérségi telita­lálat ért, mivel azonban az erős páncélzatot! keresztülszakítani nem tudta a lövedék, annak ereje az egészet fej etetőjére fordította. A felül­ről nyíló ajtó- persze örökre bezárult a benne- ölők számára. — Vájjon mi lehetett a benne lévő »mii- kikkal?«. — tűnődik az egyik amúgy \fél- hangosan. — Vájjon mi? — replikázik a másik képzelheted! Szaladtak a mieink rögtön, a harcot beszüntetve, Budapestre és repülőgépen hozták ki az állami gépgyárból az c célra, külön elkészített emelődarut, amellyel a 28 tonnás szörnyeteget a magasba emelték, az­után udvariasan kinyitották az ajtaját és be­kiáltottak: Páni, pazsaoszt! — praim, paran­csoljanak hadifogságba fáradni. — Tüneményes lovagiasság — állapítja meg a köz, de azért az ilyen halálból sdn.'j kérnék. — fűzik hozzá páran. Eltűnődve a látottakon, alig vesszük észre, hogy a mi időszámításunk szerint már el­írtuk dél s a nap már lenyugvóban van. Csak a gyomrunk kezdett hallatni magáról, de ha­mar elhallgattattuk. Igaz, hogy egy darabban zuhant le tor kuniam a falat, valahányszor zök­kent egyejt a kocsink, de úgy vélekedtünk, hadd dolgozzon a gyomor is valamit, egész napt úgyis lazsált s ez a kis munka csak jadára válik. Ezért és a beosztott mennyiség miatt.h igen hamar elvégeztük a közélelmezési mű­veleteket. »Sietni, sietni, sietni muszálv!» Mécs szerint, annál is inkább, mert összesen egy Iád1« van a kocsi hátsó részében, amelyen ki lehet tálalni a készletet, viszont aki eddig rajta- ült. az helyszűke miatt, kénytelen »magaslati levegőn« tartózkodni. A többiek pedig' váltó- gatják-cserélgetik zsibbadó lábaikat, miköz­ben bordaropogtatóan ölelgetik egymást, hogy, el ne essenek. A félig félrehúzott ajtónál állók lesik a nem túlságosan gyorsan, egymásután lutó állomásneveket, egy kinevezett térképész pedig a bemondottak alapján referál a hátsó, sötétben állóknak a végcélunkhoz való viszo­nyunkról. Na, még egy nekirugaszkodás é,s ottvagyunk. Előkerül még néhány térkép, mert jtnindenkit érdekelt az utolsó stáció hossza,, amely bennünket a vonatos végállomástól, Alexejewkatol elválasztott. Nikolajewkából in­dultunk ki az imént s keressük a következőt -a vasút mentén: Ismét egy Nikolajewka. A másik térképen Dimitrijewka, a harmadikon viszont Alexejewka. Hát .most melyik a meg­bízható, hiszen az arányok azonosak. Mindenki védi a saját térképének a becsületét, míg| végre egy vitán kívül álló és terepismerős bemondja, hogy a három: egy, csak a fo­lyócska egyik oldalát így, a másikat úgy, 4 vasútmelletti részt meg amúgy jelölik s a térképészek a három közül valamelyiket előny ­ben részesítik: a nekik tetszetősebbet. Csikorognak a fékek és balett-állásba len ­dül mindenki, s úgy lábujjhegyen állva me- reszti nyakát a másik feje fölé, hogy láthassa a híres helyet. Közben találgatták, vaj jón fa- lu-e, város-e, vagy valami »öszvér«, azaz sc| lahy se város, azaz amolyan »hely«. Tana­kodás közben a mozdonyvezető utolsó búcsú- zasul akkorát rántatott masinájával rajtunk, hogy saját tehetetlenségi-nyomatékunknál fo<> - va, úgy zuhantunk egvmás ölébe, mint c<>v rizsás zsák. Megköszöntük a hozzánk való szí- Vés jóságait s amihelyt mozdulatlan talajt érez- (imk magunk alatt, ejtőernyősként taszigáltuk le egymást az előkelő »szalonkocsihól«... * * * r Átesve a kirakodás összes örömein, ott) vártak már az állomásmögötti téren a teher­gépkocsik, mivel hogy a »hely« csak öt kilo­meter az állomástól. A hullámvasúinak egy bizonyos motorizált válfaja volt ez az út. sze­rencsére ponyva fedte az autót, amelv jó né­hány esetben akadályozta meg a szándékmen­tes tovarepülési hajlamainkat a gödrös utakon. Megérkeztünk a frontra! (Folytatjuk.) ©Ti api RireM — Vasárnap iktatták he Nagykanizsa plébánosát. Megírtuk, hogy a megyéspüspök» Vajay Józsefet nevezte ki Nagykanizsa világi! plébánosává. Az ú j plébános szombaton érke­zett meg Nagykanizsára, ahol Krátky István dr. polgármester. Solymár István dr. távozó plébános és vitéz Filó Ferenc egyházközség», világi elnök üdvözöltek. Az új plébános be­iktatása vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel megtartott ünnepélyes nagymisén volt. Régen bevált, lódrnkabátsk, esőköpeuyekj női tavaszikabátok és ruhák nagy vátamték-» ban Tóth Gyula divatházában. — Ej orvost kapott a nagykanizsai OTI. A belügyminiszter Halász János dr. orvostit­kárt, az OTI újvidéki kerületi pénztárától a, nagykanizsai pénztárhoz helyezte és a főorvosi teendők ellátásával hízta meg. Ugyanekkor dr. Schmidt Imre segédfogalmazót a főorvosi teen­dők ellátása alól felmentette. Pokrócpótló kender- és lentakarók erfia máuöségbwa 28—36 pengő darabja a Seb üt* áruházban. — Halálozás. Dr. Imrik János 62 éve« keszthelyi ügyvéd április 7-én éjjel hirtelen elhunyt. Jön csütörtökön az Edisonba a Jómadár — A keszthelyi ipartestület közgyűlése., A keszthelyi ipartestület 4-én tartotta évi ren­des közgyűlését, amelyen ismét egyhangúlag Gelencsér Ferencet választották meg elnökké., — A pótanyagok diadala. Megérkeaeté a Schütz Áruházba az első küldemény bútor­szövet. amely sodrott hártyapapírból és ken­derből van összefonva. Olcsó, csinos és tartás. Matracokra és díványhuzatra alkalmas. Métare csak 6.63 pengő. Cigányzene! Hangulat! Boldogság! Jómadár t&ááié-müsor ÁLLANDÓ KÖZNAPI MÜSORSZÁMOIC BU­DAPEST I. HULLÁMHOSSZÁN: KEDD, április 13. i 10.15: O rszágos Fostaszenekar. 11.15: Da lműrészletek. 11.40: Divattudósítás. 12.10: Szórakoztató zene. 13.30: Honvédőink üzennek. 14: Szegedi Egyetemi Énekkar. 15: Szimfonikus zenekar. 15.50: Gyermekdélután. 17: Magyar nóták. 17.45: Előadás. 18.10: Fájás, pajtás, jössz-e velem. Közre­működik Hámory Imre, a Légierők fúvó szénán kara és énekkara. 19: Dömötör Tibor hegedül. 19.30: Rásy Barna előadása. 20: Hanglemezek. 21: Pápay Klára Andersen meséket mond- 21 30: Géczy Barnabás zenekarának mű-* sorából. 22.10: Sovinszky László szál on zen ek ara játszik. (Közvetítés.) 22.45: Szórakoztató ze^e. FIZESSEN El ő A ZALAMEGYEI ÚJSÁGRA! » Közös szent áldozással ért véget a férfiak lelkigyakorlata

Next

/
Oldalképek
Tartalom