Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-06-26 / 142. szám

1943. június 2ó. ZALAMBGYEI ÚJSÁG 5. 1 Valami csuda termés a világ... FERENCJÓZSEF Hogy Csáktornyáról jövet Muraszudahe- lyen kikászolódunk a pöfögő, füstös viciná­lisból, eligazítanak bennünket jóbbra,. hogy gyalogoljunk el a Mura túlsó partjára. Rá­érünk, van idő elég, csak egy jószálú magyar vágtat el mellettünk, kiét aprósággal az or­szágúton. Odatörtetnek, ahova mi ballagunk. Rá is szólók: —- Ne siessen úgy bátvurám, hisz van üdőnk elég. ' Persze nem sokat jelent a szép szó, mert néhány lassúbb lépés után csak megindul hosszú lépésekkel s a két gyermek úgy törtet utána, mint a bicikli masina után a kutya. Lassan elérnek egv öregebb urat is, aki ugyan­csak feddi a magyart: — Ne lépjen már akkorát, hallja, mert az a gyermek egészen kifullad maga mellett. — Tudja az úr, hogy megvár a vonat? — gyanakszik az öyeg. — Igen soká megy az még — adjuk a feleletet. Erre megnyugszik. Lassan elérjük a kompot és a viz potya motorjával átszaladunk a túlsó partra. Meg­állunk, nekitámaszkodunk a korlátnak és be­lehallgatunk a haladó nap sóhajába. Balra fűzek, nyárfák, mögöttünk áll már a vasúti híd két pillére és a parti hídfej vasgerendái éktelenkednek ki a földből. A komp vissza­szalad a sebesfolyású Murán, aztán új utasokat hoz. Pár száz méter van odáig innen s mégis, mintha hallanám: — Húsz fillér kérem, húsz fillér fejen­ként! . Előbbi magyarom is mellém cihelődik és közvetlenül hozzám könyököl. Hallgatunk. Ke­letre vagyunk fordulva s a nap a hegyek horizontja mögé bukott már. Talán már Auszt­ria magas ormainál is alantabb tette állását. A mezők felett lassan besűrül a pára s olyan, mintha lassan az este gondos keze takaró szőnyeget terítene a rétekre és a vetésekre, amelyek egyre jobban szürkülnek, egyre job­ban a színüket veszítik s nem vesszük észre, mikor öltöznek egyforma köntösbe. — Hát, tuggya fiatalúr, hát ez valami nagy termés: a világ. Valami nagy termés, hogy a Zala illen gyorsan s illen sok vízzel szalad lefelé. — Bizony — bólintok rá csendben. — Valami egy termés a föld, és valami egy termés, hogy a vizek illen nagyok... — Hát még a Duna, a Rajna, a Don, meg a Volga. — Meg a tenger sok vize, s millen egy termés a föld, hogy illen partjai vannak. Bele- ájja magát a víz a földbe. Jó föld. — A legjobb a világon. — Megterem minden rajt. Csak, hájjá, azt nem értem, hogy arra, alá miért ültetik azt a ménkő sok akácot, meg a fűzfát. Hát nem okosabb leime az illen haszon nélküli fákat gyümölcsfákkal pótolni. Hisz’ van elég erdő. Millen okos, hogy nálunk, Kustánsze- gen, ilyenkor érik a sok cseresnye. Millen P ez a gyermeknek. Most is hazahozom az unokáimat, hogy hadd egyenek. Az egyik utas közbeszól: — De köli ám a gyereknek a rántott csirke is. — Köll bizony. Hiszen mindent meg­tesz az ember értük — toldítja az öreg fe~ ®6m. — Azért él az ember, hogy ezeket fel­nevelje szépen. Ez a kötelessége az embernek. Pedig higyje el, nem mindenki így gondúkozik errü’. Sok helyet a gyereket átoknak, isten­verésnek veszik. Megint visszakanyarodunk a földhöz. — Oszt:' millen nagy termés a föld — mondja rövid szünet után. — Hogy csak úgy gyiin belőle az olaj. Csak az a baj, tuggya, hogy csak most gyüvünk rá erre. Miért nem csinálták már régen, az én űdombén. Millen gazdag lenne az ország; a sok io föld mellett, olaj .meg a sok »szenny« a föld alatt. Millen jó étek véna az emberek. — Jó föld ez most is. Megterem min­dent s akkor is megtermett. Ez volt az oka, hogy nem volt szükség az ásványok kiak­názására. — Meg másnak kölött gyünni, hogy nap­világra hozza a kincseket. Aliért? Tuggya, nagy földet bejártain, a világot, az olasz fronton is vótam, a múlt háborúban, de illen szép föld nincsen, ahol minden megterem — mondja elgondolkozva. Elhallgatunk s ránézek. A vizsla, kék sze­mei megsímógatják a határt. Úgy járnak jobb- ra-balra, mintha mindez a nagy darab Mura­part a sajátja volna. Pedig úgy látom rajta, hogy egyszáibéli ember, akinek csak annyi -a magáé ebből a zalai földből, amelyen éppen a házkörüli költség terem meg. A többi mind másé, amelyen túrja a földet, a más földjét- De nem panaszkodik, nem zsörtölődik, szemé­ben hála csillog és imádság, hogy ezen a föl­dön született és ezen halhat meg. Most is a családjától jön, akik a Dráva-partjhi dol­goznak, hogy meglegyen a télirevaló. Az öreg Kustánszegről Lentibe gyalogolt, onnan meg vonattal folytatta útját. Nagy hátizsákkal ci­peli az unokák foltozott ruháit, viszi magával őket, boldogan és atyáskodva vissza, Gö-\ csejbe, ahonnan a munka robotja elszálítotía őket a szülőkkel. Még mosolyog is az esti, Pénteken délelőtt tartotta évi rendes köz­gyűlését a Zalavármegyei Állattenyésztők Egyesülete dr. Koller István elnöklete mel­lett. Ferenczy István ügyvezető igazgató évi beszámolójában kitér a gazdák takarmány­termesztésének hiányosságára és megemlíti, hogy az eddiginél a kistenyésztők nagyobb- számú jószágot tartanak. Az egyesületi ellen ­őrzés alá esett 152 tenyészet 4161 tehénnel, ami a korábbihoz jelentős szaporodást je­lent. Az elmúlt esztendőben megrendezett or­szágos tejelési és tenyésztési díjazás során úgy a tejelési, mint a tenyészértéműségi, élettel­jesítményű és átlagfejésű kategóriákban a keszthelyi gazdasági akadémia jószágai nyer­tük elhelyezéseket, összesen hét díjat nyert az akadémia. A fajtajelleg körül jelentős hibák ész­lelhetők a megyei tenyészetekben, aminek az apaállat minőségi hiány az oka. Az Áll at -t tenyésztési Alap létesítése azonban jelentős eredményeket ígér. Vásároltak összesen 316 bikát 633.800 pengő es 43 kant 12.050 pengő értékben. A minőségi tenyésztés Íjokozása ér­dekeben svájci üszőket hoztak be. számsze­rűit 35 darabot es a szomszédos vármegyék részéből 30 darab telivérüszőt, vagy tehenet. A telivér jószág iránt mégnyilvánuló riagy keresíet során azonban az arak olyan ma­gasra ugrottak, hogy az államsegélyekkel sem tudjak azokat megvásárolni, ezért szükséges lenne, hogy az állattenyésztési alapból is utal­nának ki erre a célra. A gazdák közül a háromnapos állatte­nyésztési tanfolyamokon 629 hallgató vett reszt, ami a gazdak haladnivagvását mutatja. Ennek eredményei máris mutatkoznak. Meg­állapítja a jelentés Zala vármegye a legkisebb abrakmennyiseget fogyasztó vármeseve, ami­nek következménye, az igen alacsony termelési atlag. Ennek az a következmenye, Hogv az: abrakkiutalások alkalmával, amelvck a tej • FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ szürkületben. Pedig nagy út áll előtte s egész éjjel a lenti vasúton alszanak. .. \ Még mindig itt állunk a Mura pariján. A szürke láthatárszélen egymásután csattog a csordás ostora s szép sorjában megindultak a tarkajószágok a faluba. A komp már Isten tudja hányadszor tette meg az útat, amíg| a motorvonat felzúg ,mellettünk s elindu­lunk. .. — Nem tudom miért, de magam is mo­solygok, amikor felszállók a kocsiba, falán azért, mert úgy látom, hogy ennek a földnek olyan jó lakói vanniak, akik naponta meg­csodálják a zöld mezőket, a vándorló napot, a pacsirta imáját, a fodros felhőket, a csobogó patakot, a kolompoló állatot és naponta könv- nyes meghatottsággal lépnek a földre, amely kenyeret, életet, nemzetet ad. *— Mert mindennek a nemzet az alapja -— mondotta a kustánszegi bácsi —. A nemzet áll őrt a földért, az szerezte és az is hasz­nosítja. A nemzet az erő ... A nemzet az erő! Hangzik még sokszor benne. Valóban ez a fontos: a nemzet, amely­nek tagjai ilyen súlyosszavú parasztok, ez a nemzet örök és elveszejthetetlen. Ezért hi­szek a magyarság .jövőjében. (szakái.) termelés mennyiségéhez igazodnak, eddig min­dig a vármegye a legutolsónak mondható. A vármegye területéről az év folyamán összesen 12.698 darab szarvasmarhát vittek ki. Gróf Somssich Antal egyes gazdasérel­mekre mutatott rá és többek között sérel­mezte, hogy az a gazda, aki az OMTK-nak szolgáltatja be a tejet az rosszabbul jár, mint az, ^aki egyeseknek adja el. Kiemelte a szö­vetkezés szükségességét. Molnár Ferpnc nagykanizsai lakos után vitéz gróf Teleki főispán szólalt fel és meg­nyugtatta a gazdákat, hogy a háború után a minőségi tenyésztés terén kárpótolva lesznek és felhívta a gazdákat, hogy már most nagv gondot fordítsanak a minőségi tenyésztésekre. Ismertette a legutóbbi közigazgatási bizott­sági ülésen már bejelentett útmutatásokat.Mél- tányosnak tartaná, ha a nyolc métermázsán felüli állatokat két darabnak számítanák be. A kiőrlési százalék a terméstől függ és csak ezután lehet ebben az irányban lépéseket tenni. Az állatbeszolgáltatásnál bizonyos ki­egyenlítési alap létrehozása van folyamatban. Remény v an arra is, bogy a tejet beleszámítják a zsírpontokba. Utána a Figura György lemondása folytán Sziebert Gusztávot választották meg alelnök- nek. Szakosztályi elnökök lettek: Krassovichí László, gróf Somssich Antal, Nyáry Kálmán ég Eitner Ákos. Ugyancsak elhatározta a köz­gyűlés, hogy a jövőben a tagok tagdíjat is fizetnék. Az ülés Sziebert Gusztáv rövid fel­szólalásával és köszönetével ért véget. — Kézzel fonott, szövött és festett, tiszta kenderárúk szép színekben érkeztek a Schiit* Áruházba. Női és férfi kabátkára, shortra, va­lamint bútorszövetre alkalmas tarka mintá­zatban. Schütz Áruház. — JÓI szórakozik és a heti rádióműsora la megvan, ha a Képes Krónikát megvágó* rolfa. J Zala vármegye állattenyésztésének helyzetéről adott tökéletes ismertetést az Állattenyésztők Egyesületének közgyűlése

Next

/
Oldalképek
Tartalom