Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-06-12 / 132. szám
2. I ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. június 12. f E!£y szakaszvezető naplójet-y- zetei Oroszországról S * 1943. tavaszi. I. Többszöri kívánságra, — hogy írjak az 0rosz életről, népről és főképp élményeinkről, — megpróbálok eleget tenni a kérésnek. Nem könnyű dolog. Először is-, ha lelkiismeretesen leírok egy házat, várost, falut, tájat; ez könv- nyen unalmassá válhat. Ha egy embert akarok jnegnajzolni, azt mondhatják: nem ez képviseli az igazi orosz típust. Még rosszak eset az, ha nőről van szó. Ekkor meg egyenesen rám- olvassák, hogy bizonyára közelebbről érdekelt. Mit csináljak? Már tudom. Csak úgy találomra kiragadok egy napot és megpróbálom hűen vázolni, mi történt velünk 24 óra alatt. Előveszem kis naplómat, felütöm egy helyen. Mondjuk március 9. Véletlenül, éppen hús- hagyókeddre esett. Egy nap megint elmúlt. Ezt onnan állapítottam meg, hogy órám nagymutatója elhagyta a tizenkettes számot. Sebtében fülemre teszem a hallgatókat, itt a hívás ideje.. Most szólni kellene rádiós bajtársaimnak. De sajnálom felkelteni. Olyan jóízűen szuszog. Bizonyára most csinál sípot a Kerkapart fűzfáiból, vagy vízbelógatja lábait, mint tizenöt évvel ezelőtt. Inkább megpróbálok egyedül forgalmazni. A generátort odahelyezem a láda mellé, térdemmel nekiszorítom, egyik kézzel hajtom, másik a mikrofon nyomógombján, újry beszélek. Hamar végzek, mert »Nincs semmi közölni valóm«. Utána mindjárt elkészítem az új rejtjelkulcsot, mert a tegnapi már nem érvényes. Ez is megvan. Mit lehet most csinálni? Ha ledülök a szalmára, tudom, álmatlanságtól dagadt szemeim mindjárt lecsukódnának. írni kezdek. Először is haza, apámnak: jól vagyok, jól érzem magam... Aztán egy barátomnak. Hogy telt a farsang? Mikor fogunk itt, kint találkozni... Többször félbe- kellett szakítani, mert hívlak a rádión. Levélírás után alaposan szemügvre veszem a szobát. A szín: »Valahol Oroszországban«', egy nyomorúságos falu, még nyomorúságosabb szobájában. A ház fából épült, — mint erre felé valamennyi — és szalmával van fedve. Ha beakarunk menni, — ez nagy, fejszével ácsolt Kormányzó Urunk meglátogatta a Margit- szigeten elhelyezett sebesült hősöket és hoszszasan elbeszélgetett velük. ajtón át lehetséges —, ahol a kilincset egy ádámkorabeli kallantyú helyettesíti, így jutunk be az előszobának nevezett kamrafélébe Ez legtöbbször istálló gyanánt is szolgál. Innen pislog ránk riadtan, egy ijedtszemű birka, kecske, vagy a nagyon gazdagoknál egv bor- zadtszőrű tehén. Most jön a »parádés« szooa. Ajtaja ugyan olyan, mint az előbbié, azzal a különbséggel, hogy ez szalmával van borítva és a mesterműn lévő folytonossági hiányok ronggyal tömítve. Benn, a szobában két, fal körül futó ormótlan pad van, amelynek lábai a földbe vannak ásva. Mi, rádiósok, könnyen csináltunk föld vezetéket itt, még a szobából se kellett kimenni. Az ablakok természetesen kicsinyek és a ráma rései besározva, de úgy, hogy jobban véd a friss levegő ellen, mint bármely gázbiztos fedezék. ' tt, megjegyzem, hogy amikor először bel épí t- egy ilyen szobába, töprengtem, nem volna-', jobb feltenni a á - álarcom. Az orosz falusi házak ablakai : cVi] sem nyithatók, csukhatok; úgy vannak be- szögezve. Itt, ebben a parádés szobában van az ikon, nem is egy. bajnem több. linód- szerint a szoba < gyik sarka van kis, kezdetleges házioltán k kiépítve. Még kis mécses Is lé a por' j famennyezetről. Minden Orosz fiazb: i sok a fénykép, néhol egészen eltakarják a falat. És érdekes; a család elhalt tagjairól is vannak képek, amely a ravatalon ábrázolja őket. Ha bemegyek valahova, jól szemügyre veszem a fényképeket és így már előre ismerem az egész családot, a nélkül, hogy láttam volna is egyet. Mikor a képeken lévő zordtekintetű fiatalemberek után érdeklődöm, a válasz szinte refrénszerű: »Már másfél éve, hogy Szmolenszk, vagy Vjazma körül látták őket, azóta semmi hír.« Egyik fénykép két rádióskatonát ábrázol, közöttük van egy furcsaalakú rádió- készülék. Ezt hosszabban elnézem. Furcsa gondolalom támad. Hátha ők azok, akikkel éjt- szakánként éterharcot vívunk. Szörnyű ilyenkor a recsegés, de jó készülékünk idáig még nem hagyott cserben. Dohát már eltérek... A parádés, szobából egy harmadik helyiségbe, talán konyhának is nevezhetnénk, jetiink. Itt ajtó nincsen. Ezt még nem na yor ettem szemügvre egyszer sem. meri ’ a különféle illáink olve^ töménységbe'' ; inak jelen, hogy — dohát erről jobb nem is beszélni. Az ajtóból látni a belül lévő. hatalma kemencét, amely a falban is folytatódik. Ennek (elején feküsz- nek és a széles podoko” A mlenmvjezJölYőíI bölcső-féle lóg le, die ez most üres. Ellenben behozták melegedni a szobába a tegnap 'déllián lett kis bocit. Ha este, vágy éjjel be; ] ‘!í ••• ember, egy ilyen házba, azt gondolná, n. s. de reggel, mikor megelevenedik a kccsafe úgy nyüzsög a sok »hlapci«. v;".:í ■ •• i.v. •;•*. szőre..1. van !-;)jj köröket.-i-.-'/í-’Jfi , :>;i Í-S70!' b* ■ V.it. ;; , :1 . »Nincs . ú.. .« V ...... fcofékol Akisborjú nyogU ' - , ; . ; be \zc liiszem, erre ébredt fel e kezd v.-s „ a kemencepadkán házigazdánk, a szaka:lag, öreg »Iván«. Éppen jókor, mert a gyertyám már tövig égett. Ennyi elég a házakról. Most a kemény- kötésű zalai-vasi fiúkat szeretném bemutatni azoknak a ficsúroknak, akik otthon már a legkisebb nátha esetén is kiteszi a cédulát a szobájuk ajtajára: »Látogatókat orvosi rendeletre kérem mellőzni.» (Folytatjuk.) Szepetki képeslapok A motorvonat csikorogva áll meg a szepetki megállónál. Kiszállunk. Vagy harminc— negyven leányka forgolódik körülöttünk. A levegő úgy tele van párával, hogy szinte nem is izzadtság, hanem a külső pára csapódik le homlokunkon. Be is sietünk egv nagy iskolaterembe és leülünk az utolsó padban. Elől a padok tele vannak egészséges-színű parasztlányokkal. Figyelmesen ülnek, sorban és hallgatják az előadást, csendben és komolvan. Látom rajtuk, hogy érzik a komoly szavak súlyát, érzik a hivatásukat és értékelik azt a munkát, amit értük végeznek. — Pedig ma nem is tartunk rendes ülést — mondja vezetőjük —, ma csak olvan kis összejövetel-féle van és aztán virágot szedünk a réten. Talán meglepő ez a válasz, de ahogy végignézem a virágszedést és meghallgatom a tagok komoly beszédét, már látom, hogy nem egyszerű virágszedés ez, hanem a falusi lányok és a városi vezető lelki ölelkezése, oktatás és lelki nemesítés. Felkészülés a jövendő hivatásra, a szent anvasásra. 7 J LJ A virágszedés tehát nagyon komoly országépítés. * A pókafai patak szélén egyszerű, de nagyon tiszta kis házban beszélgetünk Novak urammal. Megértjük egymás szavát gvorsan. A föld termett ki bennünket s az ilyen ember könnyen érti a kiírta mondatokat is. Nehéz témáról folyik a szó, az irodalomról. Talán komikus, ahogy leírom, hogy irodalomról beszélgetünk, pedig úgy van. Komoly sorskérdés van éppen szőnyegen. Komoly emberek vagyunk és amiről most beszélünk, az felelősségteljes is. Az ő szava csapa komoly higgadtság, életbölcsesség és mélységes szeretet a családja iránt. Meggyőződése, I102T az írónak iskolázott, intelligens embernek kell lenni! Igaza van. Látom, hogy nem a maradi- ság, hanem az előrelátás, a megfontoltság vezérli minden szavát. Arról van szú ugyanis, hogy Novák Mária írhát-e szabadon, vagy csak dugva, az édesadja tilalma ellenére. Szerencsére megértjük egymást, s bár nem mondott igent, mert ez cáfolata lenne a korábban kimondott álláspontjának, de a szemében apai büszkeség lángol, és amikor megszorítjuk kemény férfiassággal egymás kezét, úgy éczem, hosszú barátságot kötöttünk egymással és tökéletesen megegyeztünk. * * * A párás, nyári napban megitta sül tak és kábultan bólogatnak a fűszálak, amerre elsétálunk. Túlról, a kemendi hegy bólogat felénk s a tetején imádkozó kis kápolna tornya könyörögve nyóbk fel a kéklő horizontba. Be- kességes csend fekszik meg mindenfelé a tájon* Fecskék kergetik egymást a végtelenség hullámain és valahonnan temetésre konganak a harangok... Mellettem teli rozs- és búzafejek fü- rösztik fejüket a nap suglárözönében: távolabb kukorica és burgonya földek tarkái! anak,
