Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-06-12 / 132. szám

« 1943. június 12. MLAMEGYBI ÚJSÁG Főzés után álljon a főzet 3 percig, hogy tökéletesen leülepedhessék. De ne öntsünk hozzá hideg vizet! Főzzük így: 0 Egy liter hideg vízbe tegyünk 3 evőkanál Franck cikóriakávét 0 Forraljuk körülbelül 5 percig, míg a habja teljesen el nem tő: fordítok a zöldpaprikatermésre és a paradi­csom hozamra. Az utóbbi időben ugyanis a konzervgyárak joaron veszik a zöldpaprikát lecsó-konzervnek. így aztán ne bántson senkit se, ha a piacra nem viszek ki paprikát, pa­radicsomot és káaposztát. Ensől jut eszembe, hogy azt is kérjem, ha valakinek kiadó, meg­bízható borpincéje van, szívesen kibérelném a burgonyaraktározáshoz. Bár ennek legna­gyobb részét a zalaegerszegiek részére fogom jutányos áron szétosztani. Hadd legyen min- míndenlunek. Nem igaz? Amikor ezeket a sorokat írom, hogy jő-i gazdához illőn számot vessek önmagámmal ésj elkészítsem esetleges későbbi költségvetéseinél is, a feleségem szól be a szobába: ! > — Mondd csak, Feri, mekkora is az egéssB terület, amit megmunkáltunk és bevetettünk?! Ugylátszik, a barátnőinek akar eldicS&S-i kedni. ** — Mekkora?. .. Hát nem akarok' nagyot mondani, de 25 négyzetméter biztosan vau —• adom a választ. Ckeref Lákajeg a háttérben pedig gyolcs-színű akácások ér­lelik mézüket, fehér kelyhük ölén. Olyan a természet, mint egy nagy, terített asztal... S valóban az is, szokatlan bőséggel ra­kott rá mindent a Teremtő. S csak hetek kellenek, hogy kenyér, nagy darab kenyér le­gyen a zöld fejekből. ... Búzavirág, szarkaláb, pipacs és mar­garéta színei kápráztatják az emberi szemet a gabonaszélen s ahogy távolodunk, színük­kel összefolynak egy végtelen, ’ nagy festő­vászon csodálatosan magyar harmóniájába. • . (sz) Gazdálkodom ügy, ahogy mondom, kedves • Olvasóm, gazdálkodom. Mégpedig nem is olyan kicsi méretben, amint azt például jámbor, pesti ember elképzeli, mondjuk, hogy virágcserép- ben, vagy pláne, ládában. Nem. kérem tisz­telettel, komolyan gazdálkodom. Sőt, mond­hatnám azt is, hogy földbirtokos vagyok! Igen, egyenesen földbirtokos, akarom mondani, bérlő, mert hiszen nem sajátom ,az a te­kintélyes ingatlan, amelyen elrendeztem az iuei termést. ' j A dolog ott kezdődött, könyörgöm, hogy hónapokkal ezelőtt, nagy tanácskozás után, elhatároztam, hogy komoly gazdálkodásba kez­dek. S a megbeszélést, illetve a családi (kupak) tanácsot tett is követte. Hamarosan létre­jöttek a megállapodások, feleségemmel ösz- szevásároltuk a szükséges magvakat, burgo­nyát, babot, tengerit és mindazokat az apró­ságokat, amit nem nélkülözhet az ember egy! esztendő során. Őszintén mondom, hogy sze­rencsém volt, mert sikerült a kellő mennyi­ségű Pétisót is megszereznem s így, mond­hatnám, fiityörészve kezdtem meg a gazdál- dálkodást. A tettek embere vagyok s sze­retem a rendet, így aztán a birtok is a leg­nagyobb rendben van felparcellázva a növény­zet minőségének megfelelően. Reggelenként, hogy járom a határt, tele vagyok gyönyörű­séggel, ambícióval és lelkesedéssel, amikor lá­tom, hogy az esős időben a kapások mint virítanak. Természetesen kalászost nem vet­hettem már, mivel a családi-tanács csak ta­vasszal határozott a gazdálkodás megkezdésé­ről. Bár sokat bánt a dolog, mert mennyivel könnyebben enné az ember a kenyeret is, ha saját gabonájából sütötték volna. De ha már késő volt, vigye kánya. Majd terem másnak elegendő és megvesszük. Annál bőségesebben gondoltam azonban az olajos- magvakra és olyan nagymennyiségű napra­forgót vetettem, hogy abból aztán nemcsak a beszolgáltatási kötelezettségemnek tudok kel­lőképpen eleget tenni, hanem még a barátom feleségének is jut belőle. Bár ő inkább a tök­magol aj at szereti, mert annak szaga van. Min­denesetre örömmel állapítom meg, hogy a ka­pásaim remekül állanak, bár sajnálattal ál­lapítottam meg, hogy a tengerivetésben drót­féreg van és nagy területen újra kellett azt vetni. De pótoltam, mert hiszen mondanom sem kell, hogy sertéseket is akarok, ha már rászántam magam a gazdálkodásra, tartani. Sőt úgy számítunk otthon, hogy egy kisebb fajta hizlaldát nyitunk. Mondjuk, 25—30 da­rabbal. Ehhez már most, kérem, akinek van eladó süldője, azt jelentse be a szerkesztő­ségbe. örülök, hogy az egyik nagykereskedővel igen előnyös megállapodást kötöttem a bor­sóra. Szép termés lesz belőle. Már virág-’ zjásban van, s jó gazdához illően, előre gon-i doskodtam. Megállapodás köt a Makói Vörös- hagymakiviteli Rt-hoz is, inert meggyőződé­sem, hogy nagyban az ilven remek össze­köttetésű vállalat, majd sokkal előnyösebben tudja értékesíteni a vöröshagyma termésemet, mint én, aki, ha jól számítom. Zalaegerszeg teljes biztosítása mellett is tudok nagyobb mennyiséget azért részére biztosítani. A zöld­ség és sárgarépa, valamint a zeller termesemet unokabátyám szárítóüzemeiben dolgoztatom fel. Sőt, elárulhatom, szójabab termésem is pzép, nem is szólva arról, hogy különös gondot Egymagában vagy tejjel keverve K kitűnő?

Next

/
Oldalképek
Tartalom