Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)

1943-03-27 / 69. szám

1943. március 27. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. e A kecsketenyésztés nemzetgazdasági és közélelmezési jelentősége Közismert dolog, hogy a földművelésügyi kormányzat, az utóbbi időben, igen nagy súlyt helyez a kecsketenyésztés fellendítésére és ezért most már több ízben hozatott Németországból fajtiszta kecskéket és azokat a kisgazdák ré­szére osztotta ki. A kecsketenyésztés hazánkban még kez­detleges, valahogy ellenszevvel viseltetnek az emberek vele szemben, pedig ha figyelembe vesszük, hogy a kecske teje igen egészséges és nem rejteget magában veszélyt, (gümő-/ kor) mint a tehén, akkor a gyermek táplálás szempontjából felbecsülhetetlen, mert forra- latlanul tudom megitatni a gyermekkel. Ez­által biztosítom a gyermek számára a leg­fontosabb tápanyagot, a vitamint. Mert ha) a tejet forralom, a vitaminok egyrésze ve­szendőbe megy. Ezt a luxust nem engedhetjük' neg magunknak. Egy másik rendkívüli fontos ;ényező, különösen a mostani háborús viszo- íyok és közélelmezés közepette, hogy a kecske artás, még a legszerényebb viszonyok között s, lehetséges, és nem okoz nehézséget. Főleg akarmányozási szempontból, mert a kecske udvalevőleg megeszik mindent, és így az így éhként tiszta, nem szennyezett, nem rom- ott hulladékokon, amelyek a konyhából isi ikerülnek', megél. Más állattartásnál ma a akarmányozás áthidalhatatlan kérdés. örvendetes, hogy a kecsketartás hazánk­on felmenő irányzatot mutat. Régen kecske- enyésztésről nálunk beszélni sem lehetett, má /. • -i- j_tó, _ „ le li CnjJtvtlllj íiiXLxvíiv-iv te-x Uletixiv iJ \a. ígeltetésre, tartanak, főleg gyermekeik táp­lálására kecskét, hogy így a nélkülözőetetlenl tejet biztosítsák. A kecsketartás révén értékesül minden, ami egyébként veszendőbe menne. A kecske is, mint más állat, csak akkor hajt) hasznot, ha azt megfelelően tartjuk, ápoljuk* gondozzuk, ha vele foglalkozunk és az élet­módjába is betekintünk. Dr. sóvári Schneider Sándor szakíró most megjelent könyvében min­denki megtalálja azt, amit a kecsketartás és’ tenyésztés terén tudni kell, főleg olyannak tesz. megfizethetetlen szolgálatot, aki eddig semmi­féle állat tenyésztésével nem foglalkozott. Min­dent, ami a kecsketenyésztés és tartás terén' tudni kell, megtaláljuk ebben a kis, most meg­jelent könyben. A könyv címe: »Korszerű kecs­ketartás«, amelvben 23 ábra igazít útba ugyan­csak útba a fontos tudnivalókról. Ismerteti a különböző fajtákat, az át-, öröklés szabályait, a tej vizsgálatokat, istálló­kat, ólakat, a gidák felnevelését. Foglalkozik' a kecskék megfelelő elhelyezésével, ólakkal stb. A kecskeszőr, hús értékesítésével és 'a kecskék leggyakoribb betegségével. A Pátria kiadásában megjelent kis könyv igazán él­vezetes olvasmány, még azok számára is, akik kecsketenyésztéssel nem foglalkoznak, csak! kecsketartással. Hála Istennek, hazánkban már igen sok a kecsketartó ember, és így hihető, hogy ez az újabb szakmunka csak előmoz­dítja a kecsketenyésztést, amely Németország­ban a megszervezett állattenyésztés keretébe \fartozik. í A könyv ára 4 nénitő. i Kukuljevic József dr. : I dián A>AI«A aiil6 üijaii etui o... ””” ”’ ~"P. Fekete Géza jportja a keleti hadszintérroí VIII. A Mädike kauciója Nagy. \ árakozás előzi meg a Valiijkibai aló megérkezésünket. Nem csak az idegek, aneni a stopper-órák is feszülnek. A vára- ozást nem más idézi elő, mint, hogy Valujki magyar szerelvények végállomása, mivel a Lagyar arcvonalszakasznak ez volt a leg­előbb pontja. Ide csatlakozott be az a vasút­inál, amelyen a személyforgalmat a napjá­ul egyszer közlekedő német fut ár vonatpár tta el, Charkovtól Ostrogoskig közlekedve, éső este van már, mire Valujki tüneménnyé ált állomását megpillantjuk, öröm a házhoz, szerelvény átvizsgálása, takarítása és az egyéb ipcsolatos műveletek lebonyolítása egy égési ipot vesz igénybe, tehát úgy határoztuk, hogy! f éjtszakát még a szerelvényen töltjük, és) ;m megyünk be egy éjtszakáért a messze! •kvő községbe. De azért feltétlenül széjjel- ;znük. Ez már hozzátartozik az utazási prog- imhoz. összenézzük az állomást kivid és belül Heuréka! Étkezőállomás is van: frissen főtt ketekávé gőze terjeng. Illata csábít. Hab-! íhérruhás német Mädik mérik. Levest is ad- ik, de, mi már túl vagyunk ezen. A fekete- ívé azonban jó vízpótanyag és melegít. Sort- lünk a pult-asztal előtt. Csörögnek a csé- ék a Mädik kezében, ahogy sorbarakják a Itéshez. Egyik már hozza is a nagy bádog- ínnát és locsog a fekete gőzölögve a csé- ékbe. A másik Müdi osztani kezdi: egyilí) jzével nyiijtja a tele csészét, a másikkal pe- rr nyúl a páciens sapkája után. Leveszi, loször azt hittük, hogy csupán az evésközbeni .modorra akarja figyelmeztetni vele a tár­snőt, de azzal, hogy nemcsak levette, ha-. jm el is tette, másra kellett gondolnunk. rr\ik másik már-már visszakozni akart a lá­tottakon, mondván, hogy azért ilyen drága feketét mégsem kér, amelyért egy sapkát kell fizetni. A Mädi keze azonban csak tovább1 járt. Olyan kedvesen, mosolyogva és finoman; tette mindezt, hogy mégcsal: meg se haragud­hatott érte senki. De még akkor sem, amikor; egy kedves kis boszorkányra emlékeztetve meg­magyarázta — a tátongó szemeket látva —,, hogy ha majd a csészéket szépen visszahozzák ide az asztalra, akkor visszakapják a sapkát. Aztán sürögve-forogva, pergő nyelvvel ma­gyarázta eljárásának okát, miközben apró ke­zeivel nyomatékot is kívánt adni az örök női rágalmaknak, hogy hát: a férfiak mind ren­detlenek. Mert ha nem vesz kauciót, akkor a csészéket szanaszét hagyogatják s aztán ide- oda lökdösik (miközben sok összetörik) s neki úgy kell összeszedegetni s ezzel eltelik az idő. Aztán a kávéalja is rászárad, aztán a moso­gatása is tovább tart. Ez mind idő és energia veszteségkár. így ellenben gyorsan és könnyen megy és — legalább egy kicsit megszokják a rendet. Közben szépen sorba rakta a sapkákat. — No lám, ugy-e, hogy tudnak rendesek! is lenni?! — dicsérte meg mosolyogva az elsőt,, aki sapkájáért jelentkezett, kezébe adva ünne-j pélyes gesztussal az üres csészét, amelyet azon­nal kiöblítettek, újabb töltés céljából. Visszafelé menet úgy eltűnődtünk raa-i gunkban: így igenÜgy lehet háborút viselni, ahol a nők is kiveszik részüket a hadviselés­ből. Ahol a nők nemcsak általános érteleim­ben harcolnak a totális-nak nevezett háború­ban, hanem ott vannak a katonai szolgálat-: ban csaknem az első vonalig, ahol nincs sza-í badnap, nincs kimenő, nincs pihenő és flört, csak cél és öntudatos munka reggeltől-eisitjg és estétől reggelig. És egy másik oldala^ a( hadviselésnek: amit katonai viszonylatban kep- i zelve egy akárminő kis egység látna el pa- I rancsnokkal az élen, küldönccel es egyébbel ellátva, azt elvégzi három öntudatos németi leány mosolyogva, anélkül, hogy a legkevésbb» megtagadná szolgálatával női mivoltát. 40 hommes — 6 cheveaux Az éjtszaka minden különösebb eredmény! nélkül telt el és reggelre fejedelmien jki-. mosdva, borotválkozva készült mindenki a« utazás utolsó akkordjának végrehajtására. Me­netrendszerűen tízórakor kellett befutnia * kurir-vonatnak, nem volt hát szükséges a nagy sietés, de azért idejekorán kiraktuk a betyár- bútort a sínek mellé, a takarításra váró sze­relvényünkből. Aztán elkezdtük róni az útat a amok kv/iötl u nagy forgalomban, amelyben csaknem úgy érezte magát az ember, minti a sanghaji-i engedményes negyedben, mert isi jelenleg uralkodó magyar beszéd és ruha mel­lett volt német, olasz, szlovák, román, lett, lit-i ván, no meg hát orosz is. Ezek mind egyt közös úton jártak velünk, egy közös cél fel® igyekeztek, amit szépen fejezett ki a füst­okádó, robajjal befutó vonat, amelyen mind­annyian együt t mentünk. Helyet keresünk. Keresni azonban és ta­lálni: kettő. Mert a valóságban a személy-! kocsik zsúfolva voltak. Volt azonban néhány] »G«-kocsi (magyarul: marhavagon) üresen. Ez-’ redesünk nem sokat habozott. Egy energikus mozdulat és már fent is volt az első kocsin.; Mit tehetett erre a többi magunkfajta? Kö-j vettük a példát. A kocsi francia eredetű volt! s még a régi jó világból való, ama nevezete* felírással oldalfalán: »40 hommes — 6 ehe-: vaux«, negyven ember 6 ló. Természetese«, a humor kedvéért probléma lett, hogy vajjoní melyik kategóriához tartozunk? A negyven fe­letti létszám boldog megállapítása után boldog öntudattal tettük zsebre, hogv emberfeletti' lények vagyunk, mert túlhaladjuk az emberi: számítást. Mindenesetre utaztunk már kényelmeseb­ben is. Minden egyes sinkapcsolásnál kisebb! fajta agyrázkódás, és összezörrentek fogaink. De sebaj! Visszagondoltunk, hogy milyen pom­pás volt első nap a hálókocsi és vigasztalód­tunk. No meg azzal is, hogy lesz még rosszabb is! »Egy hangulat, múló kis hangulat« —; énekelték. Már pedig nálunk kitűnő hangulati volt, tehát az élet is, amely a nóta szerint csak egy kis hangulat. (Folytatjuk.) IV. A. C. előadás programmja Március 28-án tartandó A. C. előadás programmja a ,következő: 1. Feléd jó Istenem... Énekli a Leány­kongregáció. 2. Szalay: »Anyámat viszi az angyal«'.! Szavalja Gergely Margit. 3. »A felbonthatatlanság.«. Dr. Dér Gyula előadása. 4. V. Somogy vári: »Anyám.« Szavalja Nagy Éva. j 5. Imádkozzunk a hazáért... Énekli jt Leánykongregáció. Bunda, boa akkor jó, ha i Bundák mérték után, mikádók bélelése és gallórwása legolcsóbban Laky szűcstől ?aló ZALAEGERSZEG Bethlen Gábor-u. 5. sz. IQ.Laky Sándor szücsmesternél kószálnék FIZESSEN ELŐ A ZALAMEGYEI ÚJSÁGRA* /

Next

/
Oldalképek
Tartalom