Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-12-24 / 290. szám
4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. december 24. és serkentően hassanak rájuk, hogy, ha bizonyos tekintetben nélkülözniük is kell, azért jó kedvvel és szeretettel végezzék a kisebb kenyér mellett is a nagyobb munkát, mert gondolják meg, hogy erre a nagyobb munkára egy újabb, de boldogabb évezred megalapozása miatt van szükség. A belső front munkásai közül külön is ki kelj! emelnünk a gaz da osztályt. Ennek az osztálynak kell legjobban teljesítenie a neki osztályrészül jutott, virradattól alkonyaiig, sokszor még azon is tó! tartó emberfeletti, munkát. Ez az osztály termeli meg a harcoló katonák és más osztályok számára is a lét fenntartásához szükséges kenyeret. Az ő munkájával áll. vagy bukik ez az ország. Azér+ tegven össze éjt, napot, ne sajnálja a fáradságot. mert. mint ennek a nemzetnek fenntartó eleme. kell. hogy hivatását még áldozatok árán is, teljesítse. Segítse át az országot a most következő válságos hónapokon, megnyugodott lélekkel adja oda mindenét, amit csak odaadhat, vagy még annál is többet és ne feledje el, hogy egy nemesebb cél érdekében meghozott legnagyobb áldozat sem elegendő. Viselje türelemmel nehéz helyzetét és ne tekintse osztálya elleni ellenszenvnek, vagy meg nem értésnek a most fennálló szigorú rendel eteket. Értse meg, hogy minden falatra szükség van és azt is, hogy ebben az országban éhező ember ne legyen. A meglévő készletet úgy kell beosztani, hogy. ha szűkösen is, de elég legyen, azért, bármilv nehezére esik is, de ebből az áldozatból ki kell vennie a részét. Kívánjuk a szeretet ünnepén a gazdaosztály áldást hozó. nagy munkájához a Mindenható megerősítő kegyelmét és mindnyájunknak egy szebb, egy boldogabb, egy békét hozó új esztendői. ************************************ Bizt«« a sikere, ha a Zalamegyei Újságban hirdet! Istók karácsonyai Irta: Cyutay István. Éva az utolsó aranyos diót tette a karácsonyfára. Tekintete végigsikiott rajta, szeme a karácsony örömét csillogta. Kibuggyant a száján: _ így, ni! Mégsem tetszett. Az asztal egyik sarkáról a másikra tette át a karácsonyfát, igazított rajta. — Itt jobb helye lesz. Szebb is, többet is mutat. A szoba másik felében ura rakosgatott. Keresgélt ruhái között. Mit, mit se, maga sem tudta talán, csak éppen tett-veit.4 Az asszony felé sandított, szemével egyszerre ölelte azt is, a csillogó fát is. Szép volt, csak éppen a fa elhelyezését nem helyeselte. — Hm, ott mégsem lesz jó! Közelebb az ablakhoz. .. Hadd lássák az utcán járók is. Az asszony rácsodálkozott emberére. Szeme kerekre nyilt. Hogyisne, nem szokott máskor ellentmondani. És most, éppen a szent estén! Hátragyűrte haja huncutkáit, visszaszólt: — Én csak jobban tudom! Ott marad, ahová tettem! Istók nem szólt, de még csak nem is hümmentett. Közelebb lódult az asztalhoz, megfogta a fát és áttette az asztal másik felére. A nagy igyekezetben alig vette észre, hogy a karácsonyfa ága orra búbjára szúrt, csak Ida vártáivá simított oda. Azután félig behúnyta szemét és úgy mustrálta a fát. De mire ezt megismételhette volna, az asr.zonv eltolta helyéről. Persze embere vissza, ahol volt. Egy darabig csak tűrte Éva a néma játékot, de azután rákomolyodott Istókra: — Maradhass! Még’ a szent estén is ku- nérozol ? Maradhass! A nagydarab embert megütötte a szó. Bajusza sodorgatásán megállt a keze. A párnáiból pár szál utat váltott, kérges tenyerén pihent meg. Rápillantott a szálakra, rázhatott kezén. — Mit? Én maradhassak? No, nézd, még- liogy én maradhassak! Hát, jó! Kalapja alá gyűrte haját Haragosan dobogósán csapta be maga után az ajtót. Lába alatt megroppant a hó. Fejére szorította a kalapját. Az asszony utána lesett. Csak úgy, magának beszélt: — .Mégsem kellett volna. Bizony nem! Csak a kocsmába ne menjen... Nem szokta! Rándított a vállán. A gyerekek után nézett. Mire az ajtóból visszafordult, az egyik már az asztalon volt, a karácsonyfa ágáról csipegette az édességet. A másik meg biztogatta, hogy róla se feledkezzék meg. Anyjuk nagy- hamarjában rendet teremtett s e közben meg is feledkezett Istókjáról. Pedig kár! Jó lett volna, ha utána rójtat, ad neki pár jó szót. Istók vissza is tekintgetett, meg-megáilt. Várt. Hiába, nem jött utána az asszonya. Erre az- után gyorsra fogta lépteit, nekiirányzott a korcsmának. Komája háza előtt egy dühös eb csaholt rá. Keze felé kanyarintott s csak akkor vette észre, hogy botját otthon felejtette. Egyik-másik házból fény szűrődött ki az ablakon s a karácsonyfa-díszítők árnyéka látszott. A korcsmában is hangoskodtak még. Nem a mulatozók, de maga a korcsmáros: küljebbezte a cigányokat. Nem valami szép szóval, csak amúgy, kiszórta őket. Éppen a prímás repült. Istók nyakában kötött ki. Szerencse, hogy a tél hóval párnázta fel a fagyos földet, mert másképp cigányon is, Istókon is több lett volna a dudorok száma. . . A cigány nagyot nyekkent,* benneszorült a szó, dé annyit mégis nyögött: — Az orrom! * Istók ráduplázott: — A nyelvem! Hm, megmondotta az asz- szony, hogy megbánom... Itt van, ni. Még magyarázott volna, de nem ért rá. Újabb teher szakadt a nyakába. Először egy bőgő. Nagyot koppant. Szerencse, hogy Istó- kot féloldalt érte. Utána a bőgő nyektetője szorult melléje. De jött utána a kontrás is, ZdLrtEQERSZEQI Alapítva: 1869. évben. Girószámla: Magyar Nemzeti Banknál. KÖZPONTI TdKdRÉKPÉNZTriR RT. j?! f"*,q Telefonszám: 10. Postatakarékpénztárt csekk számla szám: 161 Önsegélyző osztályunk XXIX. csoportja 1943. évi január hó 1-én nyílik meg. Heti betét 40 fillér, vagy annak többszöröse. A befizetés arányához mért kölcsönnel is rendelkezésére állunk csoportunk tagjainak. I fa Betétek«! kamatozásra átveszünk és kívánságra felmondás nélkül visszafizetünk Kdlcsonöket házingatlanokra és földekre folyósítunK Folyószámla nyitása. Exportok finanszírozása, átutalások, tőzsdei megfe/zásofeésmindennemű bankügylet leggyorsabb lebonyolítása. I Máv. Menetjegyiroda és Fonciere Biztosító Intézet a székhazunkban elhelyezve
