Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-07-04 / 148. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. júias 4. A szovjet flotta megadja magát vagy elsiilyeszti hajóit A spanyol sajtó szerint Szebasztopol bevétele után a fekete tengeri szovjet hajóhadnak nincs más választása, mint megadja magát vagy elsüllyeszti egységeit. A lapok megállapítják, hogy most végleg megszűnt az a tengeri veszély, amelyet idáig a bolsevizmus a Földközi-tenger vidékére jelentett és szétfoszA Városok Szövetsége és a városi orvosok A Városok Lapja július 1-i száma vezető helyen ismerteti a Magyar Városok Országos Szövetségének felterjesztését a városi orvosokról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban. Rámutat a Szövetség elnöksége, hogy az elnökség tudatában van annak, hogy az egészségvédelmi rendszer célszerű és hatékony kiépítése kívánatossá teszi az egészségügyi közigazgatás átszervezését és hogy az egészségvédelem állampolitikai vezérgondolata nem alkalmazkod- liiatik a helyi érdekekhez. Hangoztatja azonban a Szövetség a városoknak azt a kérését, hogy 1. a városi orvosi kinevezéseknél a városok véleményét előzetesen bekívánják, 2. a törvény végrehajtásával kapcsolatban felmerülő kiadásokhoz való hozzájárulást szabatosan jelöljék meg, s taz a városokat közegészségügyi címen korábban terhelő kiadások mértékét ne haladhassa túl, 3. fokozzák az egészségvédelmi költségek akadálytalan viselhetése céljából a városok teherbírását s a városok háztartását alapvetően rendezzék. Kéri végül a Szövetség a városi orvosok szerzett jogainak fisáéiembe- vételét. A badacsonyi báriyászásról Cholnoky Jenő dr. a Balatoni Kurir legutóbbi számában lönti címmel a következőket írja: Sohasem hittem volna, hogy hazánkban igen nagy közérdeket ki lehet szolgáltatni önző, egyéni érdekeknek. A badacsonyi bazaltbányák elcsúfítják azt a hegyet, amelynek világraszóló szépsége és érdekessége hazánk egyik legszebb természeti kincsévé avatják. A Ba- latonvidék világhírű nevezetessége a tapolcai medence bazaltsapkás hegyeinek gyönyörű cső- portozata, a Badacsony, Szentgyörgy, Gulács, Tóti-hegy, Csobánc, Haláp, Szigliget stb. olyan valami, amit sehol máshol a világon látni nem lehet. És az üzérszellem ezeket támadta meg, elcsúfították a Badacsonyt, a Halápot és a Gu- lácsot, s helyrehozhatatlan sebeket (ütöttek ezen a klasszikus hegycsoporton. A Balaton nagy idegenforgalmi értékei között első helyen állanak ezek a hegyek. Ezt felismerte a kormányzat is, azért a Balaton körül sok millió költséggel megépítették az autóútat. Magánosok és vállalatok temérdek milliót fektettek bele a Balatonnak mint üdülőhelynek a kihasználhatósága céljából s minden fejlődött szinte amerikai léptekkel. S akkor közbelép egy vállalat és elcsúfítja a legszebb hegyet. Olyan érveket sorakoztatnak fel a bánya mellett a vállalat sza- telleszei, amelyek semmiképen sem állják meg a helyüket! Először a szociális érvet hozták föl: mi lesz a bányamunkásokkal? Erre már megadta a Természetvédelmi Tanács a kellő feleletet: mi is azt kérdezzük, mi lesz a munkásokkal, ha a vállalat bérleti szerződése lejár? Márpedig a szerződés tudtunkkal 1946FERENCJOZSEF KESERÜVIZ ban lejár. Dehát a vállalat addig is szeretné eltolni a dolgot. A második érv most az, hogy Badacsonytomaj falu nagyot veszt, ha a bányászat megszűnik. Ez helyt nem álló érv, mert senkinek sincs joga anyagi előnyöket szerezni a közjó rovására! A falu jövedelme a bányából nevetségesen csekély, volt rá gondja a bányavállalatnak, hogy a falu csak hitvány morzsákat kapjon a vállalat óriási jövedelméből! De hisz Badacsonytomaj ne panaszkodjék! A világ legjobb borát termő hegy lábánál, óriási idegenforgalom hasznát fölözi le. Ha csak a bánya gorcokkal és egyéb bányaművelő berendezésekkel elfoglalt területeket visszakapja a falu s azon megindíthatja a bortermelést, sokkal nagyobb haszna lesz belőle, mint a bánya bérösszegéből, hisz annak legnagyobb része adóra megy el! Nem! Ilyen érvekkel ne hozakodjanak elő! A hekövetkezendő békeidőben arra fogunk törekedni, hogy a Balatonvidéket az egész világ legkeresettebb üdülőhelyévé tegyük, mert csodálatosan kedvező éghajlatával erre egyedül hivatott Európában. Majd akkor épülni fognak mindenfelé a nagyvilági igényeket kielégítő szállodák és gyógyintézetek, de minden vállalat messze el fogja kerülni Badacsonytomajt, mint a pestises beteget, mert az üdülők' nem akarják a robbantásokat és a gépek zakatolását hallani. Nekik csend és nyugalom keíl. Lármát a fővárosban is élvezhetnek. Akkor majd bánni fogja Badacsonytomaj, hogy a vállalat szirénahangjaitól »hagyta magát«? félrevezetni. Bizony, ha én volnék Badacsonytomaj képviselője, én sürgetném legjobban, épen a falu érdekében, hogy a bányákat telepítsék át Díszeire s ezt a szégyenletes pusztítást szüntessék meg végre! Krisztus a lövészárokban BABY kelengye és gyönyöriis&ép babaruhák orvath Jenő divatáruüzletében Zalaegerszeg, (Plébániaépület) Június 13. Egyik alakulatunk körletében tartom a va árnapi istentiszteletet szombaton. A katona ünnepét nem a naptár irányítja. A háború pirosbetűssé tud emelni szürke hétköznapokat s a vasárnapot képes megf osztani ünnepi varázsától. Igyekszünk mi is az alkalmas időt kihasználni, hiszen már vagy három vasárnapit nem tudtunk megtartani, azért hoztuk most egy nappal előbbre. Rommálőtt kis faluban vagyunk. Többször cserélt már gazdát a háború alatt, így nem csoda, ha oly rút állapotban van. Pár árnyékos fa áll itt, ezek védelmében állítjuk fel az oltárt. Katona híveim apróbb csoportokban helyezkednek el körülöttem. Egy kilométerre tőlünk az ellenség. Minden mozgást könnyen észre vehet, nem tanácsos mutatkozni. Mise után kis, vászon abroszkába takarva viszem magammal a fehérruhás üdvözítőt azok számára, akiket a kötelesség távoltartott a közös áldozástól. Belépek a futóárokba. Az első pillanatban az őskeresztények katakombái jutnak az eszembe. Krisztus újra a föld alá került. De hamarosan elűzöm magamtól ezt a képet, mert hiszen fölöttem a kék eget látom, ha mélyen is járok és a meleg nyári napfény simogatja arcomat. Az első, akihez eljutok, egy megfigyelő. Helyéről nem távozhat. Az ellenség minden mozdulatát szemmel kell tartania. Éberségétől függhet mások élete, azért tavesövezi állandóan a túlsó oldalt. Odaállok mellé és hallgatom a gyónását. Mialatt tekintete a mcsz- szeségbe mered, lelke az Istennel beszélget. Megáldoztatom. Krisztussal a lelkében all őrhelyén a magyar katona. Továbbmegyek. Előttem jár a körlet parancsnoka mindaddig, amíg az ő területén tartózkodom. Ágyúlövedék suhan el felettünk. Felnézek, keresem, merre megy, oly lassúnak érzi az ember a mozgását, hogy azt hiszi, meg is láthatja a levegőben. Tüzéreink küldik »szeretetesomagjaikat« a szomszédba. Hangjáról tudjuk már, hogy a mienk s így, számunkra nem veszélyes, mégis, amikor fölöttünk jár, szinte önkénytelenül lehúzzuk a fejünket. De nem is csoda, hiszen úgy hasogatja a levegőt és nyomja ránk, mintha egy, óriási legyező mozogna felettünk. Ahol lehet, 15—20-as csoportokban gyűlnek össze az emberek. Kattannak a bakancsok s vigyázz-állásban fogadják az Üdvözítőt. Áldozás előtt röviden szólok hozzájuk, de sietni kell, mert így is dél lesz, mire végigjárom a körletet, nem is szólva arról, hogy hamarabb keltek ők a hajnalnál s azóta evés nélkül várják a Mindenhatót. Néha elég nagy utat kell megtennem a kanyargós árokban. Ilyenkor annyi minden az eszembe jut. Szokatlanul nagy csend van ma a túloldalon. Talán ez teszi, hogy az az érzésem, mintha nem is a harctéren járnék, hanem valahol otthon vinném az élet Kenyerét. De azután a szjűk folyosó, amibe minduntalan beleütközik az ember, ha nem vigyáz, ráébreszti a valóságra. Most sáros, talajvíztől felázott részen megyünk keresztül, le a földalatti fedezékbe. Nem lehet: ezt sem elkerülni, a kényelemnek itt kevés a becsülete. A futóárokban szinte megizzadunk, úgy tűz bele a nap. Itt leni viszont hűvösen nyirkos a levegő, s meg júniusban is fűteni kell. Olyan szegényesen igénytelen itt minden. Amikor áldoztatok, egyenként a szemükbenézek az én katona-híveimnek. Szeretném a tekintetükből kiolv ásni, hogy mi van a lelkűkben. Talán jó volna egyenként, megsímogatni fejüket, mintha kisliuk lennelott az angolszász világnak az a reménye is, hogy a Szovjet a Földközi-tengeren az ő javara billentheti a mérleget. A szovjet arcvonal ellen megindult általános támadás híre szintén mély hatást tett és nagy reményeket kelt.
