Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)

1942-07-04 / 148. szám

1942. július 4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. nek, — hiszen ez az érzésein, amint itt tér­delnek előttem és néznek feli elé, — azután biztatni őket, hogy lesz még másképen is. De 'látom a szemükből, hogy nekik nem kell a biztatás. Tudatában vannak hivatásuknak s frontkatonák ők izig-vérig. Azok az apró fények, amelyek otthon úgy befolyásolták az ember é'etét: társaság, szóra­kozás, kényelem, hol vannak már? Talán igaz se volt egyik-egyik közülük. Azok a dolgok, amelyek előbb olyan nagynak és életbevágóan fontosnak látszottak s amiért annyit küzdött az ember, most nevetségesen kicsinyek let­tek. Mintha, egy új világba jutottunk volna, amelynek mások a törvényei, mint az előbbié voltak. A frontkatona igyekszik kikapcsolni) mindent az életéből, ami nem egyezik a jelen körülményeivel. Igénye, vágya alig-alig van, ő csak a jelennek él. Másutt egészen otthonos a katona lakása. Kényelmes fekvőhelyek egymás mellett és fe­lett. A falon nyírfakereszt, rajta a dátum: 1942. A sarokban apró asztal, tarka, rojtos orosz terítővei. Az asztalon fénykép: kis ön­kéntes a menyasszonyával. Egy darab a távol levő otthonból. Milyen kis igényű tud lenni az ember! Egy fénykép, egy levél, egy cso­mag, egy rádióüzenet elég a boldogsághoz. Jönnek levelek hírekkel, amelyek már vagy két hete a múlté s hogy olvassa őket az em­ber! Nem is egyszer, újra, elemezve. Megnézi az aláírást, igen, az övé, így szokta elhúzni neve után a tollat... Valamikor talán nevetni fogunk az egészen s magunk se hisszük, hogy ilyenek voltunk. De megyek tovább, új arcok, új körül­mények közé. Mindenütt ugyanaz a megille- tődött áhítat. Ha nem is mondják, az arcuk elárulja, hogy ők is azt érzik, amit én: ezt az istentiszteletet nem fogjuk elfelejteni. így még soha nem éreztük, hogy az Ur jár közöttünk. Akikhez az élet hozzáfűzött: szülő, testvér, jó­barát, ismerős, hol vannak tőlünk! Csak egy levélnyi szeretetet küldhetnek hozzánk. Krisz­tus azonban más, Ö ide is eljött közénk sze­mélyesen. A Jó-Pásztor evangéliumbeli alakja óriássá nőtt előttünk s szinte uralja egész életünket. A messze került századikat kereső szeretetét érezzük mindnyájan. Gondolataimból az utambakerült akadály ébreszt fel. Kimúlt orosz harckocsi, egyik her­nyótalpával az árokb asüllyedve áll előttem. Nem is olyan régen került ebbe a kényelmet­len helyzetbe és szűnt meg ellenségnek lenni. Páncéltornyán e felírás olvasható: Tod den deutschen Okkupanten. A tervek nem mindig válnak valósággá, még a háborúban sem. A fekete orosz betűk felírójukat gyászolják, aki nem messze pihen az »okkupáit« földben és elmélkedhetik arról, hogy az igazság még a hideg acélnál is erősebb. Ki kell lépnem a futóárokból, hogy meg­kerüljem az acélóriást. Orosz katonasapka, pár- nélküli nemez csizma hever előttem gazdát­lanul. Egy darab a múltból. Megyek tovább az élők felé. Rozzant épület mögött gyülekezik a má­sik csoport. Valamikor major lehetett itt, de csak úgy sejtem a három rozsdás cséplőgép­ből, amit elpusztulva látok, mert az épület­ből csupán egy fal maradt épen. Az ellenség körülbelül ötszáz méterre lehet. Szabad szem­mel átlátni hozzájuk. Számunkra a magányos íal nyújt fedezéket. Tövében száraz trágya, ezen térdelnek a katonák. Ideülök én is mel- léjük, kiterítem térdemre a fehér abroszkát, hogy áttegyek az Oltáriszentségből a kis ara­nyozott szelencébe, amiből áldoztatok. Elszó­rni a szívem. Istenem, nem szentségtörés ide­hozni 1 éged^ De megnyugszom azonnal. A Jó- Pásztor áll újra előttem. Nem azt mondta Ö, hogy a bárányt csak kényelmes úton kell kö- \ etni s ha nagyon messze kerül, vagy szik­iak (veszélyekj köze jut, akkor ott lehet hagyni. Nem, Ö maga bizonyítja most az ellenkezőjét. Visszagondolok az otthoni oltárra. Hófe­hér terítő, aranyozott gyertyatartók, virágok, itt pedig még azt sem lehet"mondani mindig, hogy a — szerény egyszerűség. De ahogy to­vábbmegyek, már kedvem volna dalolni, mert megéreztem, hogy egy vagyok ama porsze­mek közül, akik Murmanszktól Kérésig ter­jedő.hosszú vonalon viszik Krisztust a lövész- árokba. Dr. Fazekas László. Zöldkeresztes gyermekétkeztetési akció a zalaegerszegi járásban A belügyi kormányzat által ezelőtt egy évvel megindított és a gyermek fejlődését elő­segítő étkeztetési akcióba az idei télen nagy szeretettel és megértéssel kapcsolódott bele 4 zalaegerszegkörüli község. Az étkeztetési ak­ció célja az, hogy a legmostohább hónapok­ban, február, március és április hónapokban, az arra rászorult gyermekeknek, amikor azok­nak a rossz idő, cipőnehézségek és főleg az otthoni élelmezési nehézségek miatt meleg ebé­det adjanak. Nemcsak a gyermekek, hanem a szülők is igen boldogok voltak, amikor az akcióról hallottak. A belügyi kormányzat rész­ben nagy készpénzadománnyal, de ezenkívül liszt, zsír és sertés adományozásával járult) hozzá e nagyjelentőségű nemzetnédelmi intéz meny sikeréhez. Feltétlenül azonban a legna- gyobbfokú elismerés és dicséret illeti azokat, akik a főirányítói és mozgatói voltak az ak­ciónak, akik időt, munkát, sőt még anyagi hozzájárulást is adtak. Bakon Te: sztenvák Jó­zsef, Zalalövőn Gonáry Gergely, Sárhidán Né­meth y Miklós, Bocföldén Mészáros Jenő is­kolaigazgatók és Andrássy Jánosné tanítónői dolgoztak nagy lelkiismeretességgel és áldá­sos munkájuk eredménye nemcsak abban nyil­vánult meg, hogy a sápadtarcú, legyengült gyermekek arca kipirult, testsúlyuk meggya­rapodott, sőt volt közöttük olyan aki 6 kg-ot is hízott, hanem általános tapasztalat volt az, hogy a gyermekek előmenetele sokkal jobb volt és az előző évekhez viszonyítva nagy ha­ladást mutattak. Reméljük, hogy az elkövetkező években az akciót ki lehet terjeszteni valamennyi isko­lára és sikerül egy, még erőteljesebb és egész­ségesebb magyar nemzedéket nevelni. Megszűnt a cseretársulati rendszer Cziffra András miniszteri biztos elnöklé­sével most tartotta meg ülését a színművészeti kamara választmánya. Ünnepélyes keretek kö­zött leplezték le Kiss Ferencnek, a kamara volt elnökének arcképét, amelyet a díszterem­ben helyeztek el. A beszédet Harsányi Zsolt, a Vígszínház igazgatója mondotta. Megemlé­kezett Kiss Ferenc érdemeiről a nemzeti és a magyar színjátszás terén. Az arckép leleple­zése után Cziffra András miniszteri biztos át­nyújtotta a kormányzó legfelsőbb elismerését Somlay Artúrnak. Ezután sor került a választ­mányi ülés tulajdonképeni tárgyára: a vidéki színigazgatók koncessziós kérvényeinek felül­vizsgálására. Az idén, az eddigiektől eltérően, a városi és kerületi színigazgatók kijelöléséről van szó, mert a cseretársulati rendszer a mos­tani szezontól kezdve megszűnik. A vidéki városok önállóan, vagy pedig, mint a múltban is volt, összetársulva folytat­ták tárgyalásaikat a társulatok vezetőivel. Ugyj a vidéki városok, mint a vidéki kerületek ható­ságai az elmúlt hetek folyamán már mind megállapodtak a színigazgatókkal, azonban a szerződések csak akkor léphetnek életbe, ha a választmányi felterjesztés után a kultusz­minisztérium kiadja a színházi engedélyeket. A kamarai választmányi ülés huszonöt igazoló kérvényét terjesztette fel pártolóan a kultusz- miniszterhez. Hogyan értékesíthetjük jó áron a levágott állatok bőrét? A földművelésügyi miniszter rendeletet intézett valamennyi törvényhatósághoz a nyers­bőrök gondatlan fejtéséből keletkező károk megakadályozása céljából. A körrendelet meg­tiltja a szarvasmarháknak, illetve bivalyok­nak a nyakon alkalmazott harántmetszés út­ján való levágását. A borjúk és juhok, ille­tően bárányok, valamint kecskék és gödölyék levágása esetére elrendeli, hogy az elvéreztetés céljából szokásos harántmetszést a toroktájon, vagyis közvetlenül az állkapocs mögött kell végezni. Felnőtt szarvasmarhák, illetően bi­valyok levágása céljából való elvéreztetését a minden tekintetben jól bevált szokás szerint úgy végzik, hogy az elkábított állat nyakbő­rén a nyak alsó élének vonalában, az állat hossztengelyével egyirányúan, mintegy 20 cm hosszú metszést ejtenek és ezen keresztül vág­ják' át a nyaki eret, ami gyors és jó elvérzést biztosít. Ilyen módon a bőr nem értéktelenedik el. A borjak és juhok, illetlen bárányok, vala­mint kecskék és gödölyék elvéreztetése végett a toroktájon szokásosan alkalmazott haránt­metszés, ha közvetlenül az állkapocs mögé esik, nem okoz számottevő kárt a bőrben. Ellenben a borjak, juhok és kecskék nyakának alsóbb részét átvágó harántmetszés megbontja a bőr nyaki részének egységét és a bőr lényeges da­rabjai esnek ki az ipari feldolgozás lehetősé­geiből. A Marcal veszprémmegyei szakaszán is megindul a mederszabályozás Az évtizedek óta tavasszal és ősszel óriási károkat okozó Marcal folyó mederszabályo­zását és bővítését a múlt év tavaszán kezdték meg, közel félmillió pengő államsegéllyel. A múlt év őszéig hozzávetőlegesen öt kilométe­res hosszú szakaszt készítettek el és még vagy 30 kilométeres szakasz szabályozása maradt hátra. Nemrégiben kezdték meg a szabályo­zás és mederbőv ítés további munkálatait, ami­kor többszáz munkást állítottak be a munkála­tokba. A földművelésügyi minisztérium most ér­kezett értesítése szerint a földművelésügyi kor­mány újból államsegélyt utalt ki a szabályo­zási és mederbővítési munkákhoz, hogy ezen a nyáron és ősszel is teljes mértékben folyta­tódjék a Marcal-szabályozás. A Marcal vesz­prémmegyei szakaszán is még ebben az év­ben indítják meg a mederszabályozási mun­kálatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom