Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-01-24 / 19. szám
1942. január 24. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. rendkívüli jelenség. A havazás idejéül a tél közepét: januárt kell számítani. Érdekes megemlíteni, hogy ebben a leg- j mérgesebb téli hónapban nem is olyan ritka j jelenség a hó mellett — az eső. Jellemző, hogy nálunk az utolsó 40 esztendőben mindössze két januárt és csak egy februárt találunk, amikor eső egyáltalán nem esett és csak hó hullott le. A havazás végső időpontjául február végét lehet számítani. Legtöbb télen február 25. \ táján már nincs is összefüggő hótakaró Ma- ; gyarországon. Erre utal is a nép érzéke, ami- j kor február 24-ét »Jégtörő Mátyás« névvel ruházza fel bámulatos pontossággal. Persze néha a Mátyás sem segít és a tavaszba nyúló hóréteg késlelteti a növények fejlődését. • ' Akadt olyan esztendő az utolsó négy évtizedben, amikor 72 napon át borította hóréteg a talajt: 1940-ben pedig 59 napig volt fehér az ország. Ilyen esetben az idillikus fehér világ már több bajt okoz, mint örömet. Előreveti kísérteties árnyékát a hó utolsó felvonása: az árvízveszedelem. Egy különösen erős tél után, amikor a mélyen átfagyott talaj nem tudja többé magába fogadni a hóolvadékot, a szennyes lé elárasztja a síkságot, megduzzaszt ja a folyókat s könynyen tönkreteheti a vetéseket. i Márciusban az alacsonyabb teiíiletek jj »jeges ár«-ja, áprilisban a magas hegyeken j később beköszöntő olvadás »zöld ár«-ja ve- S •zélyeztet és figyelmeztet az árvízvédelmi fel- j adatokra. Csakúgy, mint a nagy szeleket, esőket, j «ivatarokat a nap sugarai keltik életre és j világítják, a nagy havazások és kemény telek j ©kai. is a napban keresendők. Olyan években, amikor különösen erős a nap tevékenysége, amikor a napfoltok nagy j számban mutatkoznak, kemény telek, kitartó ; »agy havazások zúdulnak a földre. A napnak ez az erős munkatevékenysége minden tizenegyedik évben ismétlődik és ennek megfelelően beköszöntőnek a hosszú zord telek. Az elmúlt négy évtized legkeményebb \ telére, amelyet 1939—40-ben éltünk át, valószínűen 11 év múlva, 1950—51-ben következik hasonlóan kemény tél. Az idei tél egyáltalán nem nevezhető rendkívülinek. Az eddigi havazás, szakvélemény szerint, a vetések javára szolgál. A januári havazás, a jelek szerint most már kiadta méregfogát: kisebb hóhuiíások ismétlődnek, viszont annál inkább megkeményedett a hideg. Megnyitottam tüxifs.-, axérc- építési}« árnyig Zalaegerszeg, Óla ut 23. Elsőrendű bükk, gyertyán, akác stb. tűzifára mindenfajta szénre előjegyzést elfogadok. A nagyérdemű közönség szives támogatását kérem. Varga József I tüzelőanyag és épitésianyagkereskedő, fakitermelő. Telefoni 395. S3 A balatoni kikötőket fokozatosan fejieszteni kell Az érdekelt fürdőigazgatóságok is községek egyaránt sürgetik, hogy a nagyobb távolságok csökkentése céljából úgy a zalai, mint a somogyi parton újabb kikötőket létesítsenek. Ezt a célt szolgálja a Baross Szövetségi és a Balatoni Yacht Club együttes akciója. Ezek az intézmények együttes előterjesztést tettek a földművelésügyi minisztériumhoz, ahonnan most érkezett meg a válasz. Báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter 295.833/1941. számú leiratával elrendelte, hogy mindenekelőtt már a folyó év elején kezdjék meg a badacsonyi kikötő megépítését és a kénesei kikötő újjáépítését. Ezeken kívül elfogadta a miniszter a kikötő megépítésének szükségességét Zamárdi, Csopak, Virtus- telep és Világos területén. Ezeknek a kikötőknek fokozatos kiépítését a miniszter egyidejűén felvette vízügyi munkatervébe. E kikötők építésének szükségességét aa mutatja, hogy Kenese és Siófok között 21! km. partszakaszon nincs kikötő. Ugyancsak! nagy a távolság Tihanyrév és Révfülöp között, mert itt 25 km-en nincs kikötő. Zamárdi ugyan Siófoktól csak 8 km-re, Földvártól 6! km-re, Csopak pedig Balatonfüredtől 3.5, Alsóörstől 5.5 km-re esik, de Zainárdinak és Csopaknak forgalma ma már olyan nagy, hogy a kikötő létesítése teljesen indokoltnak látszik. A miniszter egyidejűén utasította a balatoni kikötők felügyelőségét, hogy azonnal és díjtalanul készítse el a kikötők terveit, ha az érdekeltségek a kikötő helyét pontosan kijelölik és a terület díjtalan átengedésére ígéretet tesznek. A balatoni közönség bizonyára a legnagyobb örömmel fogadja a földművelésügyi miniszter nagyarányú terveit. »»»« ««« Az ifjakkal való nyájas társalkodás illemtana Nevezetes asszony volt a tizennyolcadik század derekán Tuffnerné, aki két hajadon lányának okulására könyvet írt a világi dói- I gokban való illendőségről. Ez az írásmű utóbb Mária Terézia császárnő kezébe került, akinek annyira megtetszett, hogy saját költségére kinyomatta, birodalma minden férjhez menendő leányának örömére és hasznára. Ez a könyv azonban merőben különbözik Knigge ismeretes művétől, aki szintén a régebbi kor egy ik illemmestere volt. Any- nyira különböznek azonban Tuffemé tanításai minden más, hasonló tárgykörben dolgozó írótól, hogy legzaniaíosabb leckéit közreadjuk, nem is annyira a mai lányok okulására, mint inkább mindannyiunk mulattatá- sára. Ez a könyv ismét arcunkra csalja a mosolyt, a vidámság verőfényét, ami bizony ritka és kívánatos tünemény a mai gondterhes időkben. Tuffner néni mindenekelőtt azt tanácsolja gyermekeinek, hogyha leánybarátnőiknél vizitben vannak és ilyenkor fiatalurak is beállítanak közéjük, azonnal bújjanak el. Továbbiakban a következő bölcs tanácsokkal szolgál: Ha niégis egy asztalhoz kell ülnötök a fiatalemberekkel, hajtsátok meg magatokat, szegezzétek a tányérotokra szemeiteket és a világért se 'nézzetek a gézengúzokra. Evési közben egy szót se szóljatok hozzájuk és különös gondotok legyen arra, hogy a lábatok meg ne mozduljon. Érdekesek továbbá az étkezésre vonatkozó utasítások is. Ha az ebédnél egy keveset ettetek, — írja elő a néni — azonnal takarodjatok be a szobátokba és zárjátok be magatok után az ajtót. Mint láthatjuk tehát, evés- ben-ivásban nagyon mértékletesnek kellett lenni akkoriban, mert a;z étvágy igen igen szégyenletes dolog volt. Tuffner néni azonban mug tudta oldani a gordiusi csomót, mégpedig olyformán, bogy a kecske, illetően a hajadon is jóllakjék és illemkáposzta is megmaradjon. Ö ugyanis ezt a következő indítványt tette: Vendégségben keveset egyetek, mert azt fogják különben hinni, hogy otrombák 'i vagytok, lakjatok jól tehát inkább otthon. A í borospohárhoz világért se nyúljatok és, ha j rátok köszöntik, ne fogadjátok el. Ha meg- íj szomjúhoztok, szólítsatok meg egy másik » leányasszonyt, hogy engedje által nektek a j vizespoharát. Ifjak, ha kérdeznek, hallgattas- ■■ sátok el őjcet és, ha almát vagy körtét há- \ moznak számotokra, hozzá ne nyúljatok, j Azonban az ördögnek még az almahámozás- I nál is gonoszabb találmánya a tánc. Itt na- t gyón résen kell lennie az erényes hajadon- j nak. Ha tánc közben valamelyik ifjú mellétek 1 ül és a kezeteket megfogja, vonjátok el tőle és tegyétek köténytek alá. Ha pedig az ifjú szabadabban szólna és azt mondaná, hogy titeket szeret és unszolna benneteket, így feleljetek: Azt hiszi, hogy bolondja vagyok, menjen Isten hírével, nekem nem kell atsa- tsogása. Lássuk most már, milyen magatartás illik egy menyasszonyhoz? Tuffner nénivel ebben a tekintetben sem lehet tréfálni. Ha a rokonok számotokra valamely ifjat kiválasztanak, elégedjetek meg vele, de sohase tekintsetek rá és sohase szóljatok vele. Ha az emberek menyasszonynak mondanak, azt le kell tagadni és azt mondani, hogy hagyjanak nektek békét. Ha vőlegényetek veletek tár- salkodni akarna, mondjátok neki, hogy menjen társalkodni férfitestvéreihez, addig, amíg a pap össze nem ad. Addig is természetesen szorgalmasan kell járni a templomba, de ott ne vigyorogjatok tséltsap ifjakra, hanem nézzetek a papra. íme, ilyen tanulságokkal szolgál a majdnem kétszáz esztendős könyv. Láthatjuk belőle, hogy akkoriban ugyancsak kurta pórázon tartották a serdülő lányokat és a férjhez menendő hajad on okát, Tuffner néni azonban egészen különös díszpéldány lehetett a nevelés terén, sőt bizonyos mértékben talán kimondott ellensége is volt a férfinemiiek, amit következő javaslatból is láthatunk. A harcias amazon ugyanis merészebb közeledés esetére ilyen elhárító eszközöket javasol a bűbájos leánykáknak: Ha leány barátnőitek! társaságában vagytok, ti is mindjárt velük menjetek és, ha valamelyik ifjú ember utána- tok menne és tartóztatni akarna, mondjátok neki, hogy takarodjék, mert máskülönben ügy, rendreutasítjátok, hogy orrából azonnal megered a piros leves. Ha pedig ez nem használ, akkor csapjátok arcul rögvest, hogy a foga is koccanjon. A táncot senkitől sem tagadhatjátok meg, de, ha aztán valamelyik táncostok megfeledkezik az illemről, mondjátok neki kellő határozottsággal: Mi közöd van neked hozzám, szemtelen ökör? Mint láthatjuk tehát, Tuffner néni hatalmas védője volt a női erénynek. Ember lehetett a talpán, aki meg tudta nyerni a csatát az ő állandóan offenzívára kész növendékeivel szemben, ha ugyan ezek megfogadták tanácsait, amiben alaposan kételkedünk. Egy azonban bizonyos, hogy Tuffner néni eltévesztette a hivatását, amikor a nyájas társalgásról és a finom modorról szerkesztett ilyen furcsa illemtant. Mert ilyen erőteljes nyelven sohasem csevegtek a jobb osztályok gyermekei. Biztosak vagyunk benne, hogy Sevigné márkinő még leghevesebb tisztelőjét sem utasította rendre ilyen metsző iróniával: — Mi közöd van hozzám, te szemtelen ökör ?!
