Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-03-14 / 60. szám
6. ZALAMEGYE1 UJSÄG 1942. március 14. oá nagy váiatxfékbin Horváth Jenő divatáruüzletében előtte visszakerülsz kolduló vitádról? Hiszen nincs egy hete, hogy űtrakeltél? Amint látom, a szekér tartalma is gyér. Igen hitvány lesz a konyhánk ettől. — Ne csörögj testvér annyit, hanem nyisd meg a nagykaput is, — felelt János a sok' kérdésre, majd könnyű terhével behajtott a zárda kockaköves udvarára. — Hol van a főtisztelendő házfőnök? — lépett le a kocsiról János. — Hátul a nagyudvarban, — felelt a kapus testvér. János siet hátra, de még siet- tében is hátraszól: Csak csukja be jól a kaput. A tolózárat is jól zárja rá és ne nyissál ki semmi szóra. Mialatt a kapusbarát oldalát majd kifúrja a nagy kíváncsiság, János barát már nyitja is a kert kapuját, amely mögött esti sétáját és áj tatosságát végzi a házfőnök. A szikár, jóságos arcú főtisztelendő urat elönti a csodálkozás János barát láttára. Já nos megemeli nagykarimájú kalapját, köszönti a főnököt, majd köszörül a torkán néhányat, mielőtt rákezd a szapora szóra. — Meginstálom. Szentmarén jártunk már a szekérrel, amikor lovamnak valami baja támadt. Benyitok az ottani kovácshoz, hogy nézze meg a baj okát. A kovács házában 5—6 atyafi ült és nagy égeclelemben beszéltek arról, hogy pogány martalócok pusztítanak és garázdálkodnak a környéken. Brassón túl tanyáznak és ki-kirohannak a védtelen falukra rabolni, pusztítani. Kiváltképen a templomokat fosztogatja ez az ördögfajta. A fekete Ibrahim a vezérük. Erős, mint a medve és vadabb az éhező farkasnál. Mindenkit levágnak, aki útjukban áll. Az egyik székely góbé esküt is tett, hogy Kászon táján is jártak már. Erre én a szürkémmel egvet gondolva, szedtük a lábainkat egészen idáig. Eddig van instálom. Büntessen meg, ha rosszul eselekedék. És' János fráter engedelmesen lehajtotta a fejét. Az idős pap arcát a megdöbbenés indulata dobbantotta meg. Jön a pogány és itt a védtelen templom, a sok vitézi kincs és a csodatévő Mária ajándékai, amelyek a templom kincsei közé tartoztak. Mária segíts, — beszélnek a krétafehér ajkak. — Az atyák a ref ektoriumba! — rendelkezett gyorsan a házfőnök. A kolostor árva, csendes folyosói egyszerre megelevenedtek. A refektorium százados boltívei alatt, karvastag gyertyák lobogó fényében riadtan ült össze a barátok kara. A főnök emelkedett szólásra. — Testvéreim, jön a pogányok hada, amely fel akarja dúlni e virágzó szép hazánkat, el akarja rabolni a magyar föld kincseit, halomra akarja ölni ártatlan véreinket. Mi, testvéreim, nem féltjük életünket, amely a legjobb kezekben van: a Mindenhatóéban. De a templom drága ereklyéi, a Szűzanya kincsei, a törökverő nagy Hunyadi ősi kardja, amely itt lett felajánlva Máriának, amely annyi dicsőséges csatát vívott a nehéz, küzdelmes harcokban, ezeket mind meg kell menteni az Urnák és az országnak további dicsőségére. Nem az ajkak mindennapos mormolása -zsongott a misztikus fénnyel megvilágított teremben, hanem a dobogó szívek halk zsolozsmája volt az, ami szállt, szállt az ég felé. Ima végén utolsónak a főnök esküszik, ke- aeszttcl a kezében. I — Nyugvásom ne legyen se égen, se földön! — Imbolygó árnyak surrannak a fekete szentélybe. Kicsi mécses világánál kezdődik az elrejtése a magyar kincseknek. S mire a szellemek órája beköszönt, a hatalmas kő lap mar visszakerült a helyére. Megdermed újra az élet a kéttornyú templom öreg kolostorában. Jöhet a pogány! A felkelő nap sugarai azonban János papot ott találják a torony legfelső ablakában. Messze finéz, Zsögöd felé, a másik ablakból Szereda felé tekint. De sehol semmi. Majd letekint a széles udvarra, tenyerét kétszer- háromszor megforgatva, így adva jelt a kapus testvérnek a török felől, amely még sehol sem látható. Aznap nem is jöttek. Másnap is őrködtek a torony ablakában. Hozta is a szél a távoli vert harang zúgását. — Jön a pogány! Itt a pogány! Zsögödön már szállnak a fekete pernyék. Megtölti a levegőt a jaj és a perzselő szag. Jön a pogány vezér, amely mögött pusztulás, nyomor és nélkülözés támad. Körülbelül százan vannak. Mind egy szálig alattomos, gyilkok fegyverein kitanult fenevadak. Amikor elérik Somlyót, a pogány \ ezér kurtábbra fogja lova kantárát. A horda egyenesen a templom felé tart. Ide jött, hogy feldúlja Isten házát, hogy utána rom és pusztulás mutassa az utat. Ibrahim szemközt fordul lovasaival. Égnek rántja handzsárját s a pokol lovasai, szobrokká merevednek. — Ide hallgassatok! A hátam mögött-van egv templom, bőven van benne aranv és ezüst. A barátok, lehet, hogy megpróbálták eldugni már, de a mi eszünkön azért nem járnak túl. Száz halált fognak halni egyenként, míg elő nem adják a kincseket. Ha így sem fogják előadni, száz székely kölyköt szedünk ösz- ■sze s a szemük előtt vágjuk-le őket, mindaddig, amíg minden a mi birtokunkban nem lesz. Így a kincsei már előre is a markunkban érezhetjük. De most fontosabbról van? szó. \ an ebben a templomban egv szent.| Aki bűbájos erőt ad nekik. Mondják, hogy a gálád Hunyadi kardját is ez áldotta meg", s ezért kaszált oly dús rendeket annak idején közöttünk a halál. Nekünk ezt a szentet el kell vinni innen, elvisszük, hogy nyelje el a Márvány-tenger habja és végtelen öle s utána mienk ^a hír és a dicsőség. Azután visszajöhetünk a kincsekért. Amikor Ibrahim leengedte a kardját, száz torokból tört ki a kiáltás: Elvisszük! A csíksomlyói templom ajtaja nyitva volt. Be mehetett oda akárki. A főoltár fölött állt ja faragott csíki Boldogasszony hatalmas szobra. Sok égi csodának eredője. Arcán égi szépség, felséges alakján valami megfoghatatlan báj. Közelében elragadtatott gyönyörűségfogja meg a lelket. Ibrahim száz embere is megtorpant. . — Mit tétováztok? Szedjétek le onnan! — dörögi Ibrahim. Mint a hangyák, lepik el az oltárt. Kiemelik helyéből a finom, hársfából vésett Szűzanyát, aztán vállukra kapják s indulnak | kifelé. De lépésről-lépésre nehezebb és fárasztóbb a teher és mire a templomból kiérnek, már mázsás súlyú a szobor. Állatokra akarják kötni, de azok leroskadnak alatta. A pogány vezér ordít és dühöng. Tüzelőjét a leg Németh tüzelő és építkezési szerezheti be. Megbízható pontos kiszolgálás. jelőnyösebben József anyagkereskedőnél Kossuth L. u. 62 Telefon" 226 Épületfa, metszettáru, asztalosáru, mész, cement, terméskő, szigetelő és fedéllemezek, stokaturnád stb. Tűzifa Kőszén Brikett Kox és Kovácsszén rendelésre mérték után. Alakítások, bélelés és gallérozások legoiciébbsn iff. LAKI SÁNDOR szücsmesternél Zalaegerszeg Bethlen Gábor u.5. — A föld alól is ökröket és szekeret! A martalócok széjjelvágtatnak. Jó időbe telik, mire visszatérnek. Három véresfejűi székely hajtja szomorúan a lajtorjás szekeret. A pogányok keserves kínlódással emelik bele a szekérbe a szépséges szent prédát. Megindulnak. De alig haladnak csak lépésben is. Ropog a szekér és meleg párát fújnak orrukon az állatok. Megfeszül minden. Ember és állat. Már a kerekek sem forognak. Nincs előre. A Szűzanya nem hagyja, el Csíksomlyót, az igaz magyarokat, a hűséges kis magyar falut. A pogány vezérnek már nincs is emberi hangja. A. tehetetlenség üvölt belőle. Felugrik a szekérre, ahol szalma között szelíden nyugszik a szépséges Szűz. Ibrahimot megőrjíti ez a mennyei nyugodtság. Szeme vérben forog, két kézre fogja iszonyatos csatakardját és vad erővel csap vele a szobor gyönyörű arcába. A finom acél élesen hasított bele a fahúsba. A halálra vált székelyek megdöbbenve látják, hogy vonaglik meg a szent test s a pogány fegyver nyomán vércseppek fakadnak. Az elkínzott magyar arcok felreppennek az égre: — Uram, hol vagy? Hol a Te lesújtó' kezed? De a mennybolt mozdulatlan maradt. De mégis... ebben a percben belesírnak a csíksomlyói harangok ezüst csengései. Mintha őket is érte volna a pogány szörnyű ütése. Konganak, konganak a harangok. És ebbe a- harangzúgásba belevegyül valami é'es kürt-, hai-sogás. — Ne féljetek, testvérek, jönnek a; magyar vitézek. Györgypál Gábor, a székely kúria-nemes,, parányi seregével jött a barátok segítségére, Az a pár lovas, szabijával, kaszával sarkantyúba kapta a lovakat és elérték a Máriát vivő csapatot. — Nem hagyjuk Máriánkat! — zúgott a kis sereg és a Szűz Anya szekere körül összegomolyodott minden. — Mária... Mária, segíts! — Allah. összecsaptak. Dühödt harsona korbácsolja a vért. A kardok egymásba lendülnek. Megindul a vérpatak. Árpád útja felett lébukóban van a nap. Mária szekerét földöntúli fény veszi körül és a szekér útján hullott a pogány. Elesett Ibrahim is, hatalmas teste nem ont több magyar vért. A győzők kis seregének ajkán hálaének zeng. Térdre omlanak a kemény katonafestek. Két székely könnyű kézzel vállára emeli a csodákkal ékes Mária-szobrot. És Mária most. nem ellenkezik. Hazaviszik. És a székelyek csodálatos Máriája hazaért. Ott áll a csíksomlyói sok vihart, háborút és békét látott, ősi magyar templom főoltárán. Jobb orcáján ma is ott a nyoma a pogány! kard rettentő ütésének. Gsíksomlvó, 1940. őszén. Dr. Hodonyi Jcnöné. ********************************** TISZTELETTEL ÉRTESÍTEM kedves vevőimet és üzletfeleimet, hogy üzleti irodámat Zalaegerszeg, Kossuth Lajos-utca 32. szám alá helyeztem. Szíves megkeresést kér BŐDEY GYULA sör- é* bornagykereskedő. Telefon: 378.
