Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-02-07 / 30. szám
1942- február 7, ZALAMEGYEI UJ8ÄG magyar legény járta meg ezt az iskolát. A megvert legényekben felgyűlt a dac: betyárnak álltak. A nép sajnálta, szánta, szerette őket. Nóf -tába . foglalta a sorsukat, nevüket, .-életüket, .'.így : Fujdogál a júliusi meleg szél Az a három duhaj legény mit beszél? —~Azt beszél k, azt suttogják magukban. Hogy elmennek betyárnak a Budnyába .. . Szalmás Ferkó lesz majd a gazdájuk Patyi Vica lesz majd a babájuk. Csak azt súgják, azt beszélők magukban, Hogy elmennek betyárnak a Budnyába. kiás: Elmegyek én édesanyám messz’rc: A budnyai rengetegség szélire... Ha kérdeznek, meg ne mondja, hol vagyok. Csak azt mondja, hogy én messze bujdosok... Széltében-hosszában énekelték még nem is olyan régen Benc Vendel nótáját. Lakodalom el nem múlhatott az ö tánca nélkül. Hej, híres Bene Vendel! de ^zép nyalka legény vét! Darútollas kalap a fején, zöld bársony mellény rajta, kihímezett fehér ümög fölött, a nyakán kásmirkendő, fehér vászon, hej, lobogós, tizenhatszél gatyájal — De mindez elszennyezett a kaposi fogházba! Nem utolsó legény vót az a hires Patkó Pista sem. Vívott ő közelharcot, is a cseh-osztrák pandúrokkal a pördeföldei haranglábból. De lehet, hogy ő veszejtette el azt az eltűnt pandúrt is, akit mindenfelé kerestek akkoridőben, de csak nemrégen került elő: a kardhüvelyének vége, két rozsdás sarkantyúja, pisztolydarabja, meg egy, rézből való osztrák-sasos címer 5-ős számmal — a szentpéterföldi határ temetői dűlőjéből. Kisgyerek Jóskát meg Egerszegen akasztották fel másodmagával a püspökmajor udvarán. Elmúlt a beíyárvilág is, mint ahogy minden elmúlik lassan, lassan, amit az idő feldob, kitermel... Tagosítöttak a faluban. Apró-cseprő veszekedések, haragok burjánzónak fel. A kiegyezés után lecsendesült a' falu, a munka medrébe terelődött az élet. S a munka megtermi gyümölcsét; s az életnek egyetlen nagy értelme a munkál Horváth Sándor. Aluminium a villamosiparban A háború önellátást parancsol minden téren. S a helyzet természetes velejárója, hogy a hadifontosságú anyagkészletek nem szolgálhatják a magán-, sőt még azokat a közérdekeket sem, amelyek pőtanyagokkal fedezhetők. S az sem kétséges, hogy nem minden pótanyag felel meg tökéletesen a célnak, amelyre szánták. Vannak azonban pótanyagok, amelyek nemcsak, hogy teljesen megfelelnek, hanem bizonyos feltételek mellett a helyettesítendőket még felül is múlják. Akik tehát ezekre a pótanyagokra szorulnak, vagy mesterségük révén ezeket dolgozzák fel, nem panaszkodhatnak anyaghiányra. Ezek közé a szerencsések közé tartoznak a ■villamosszerelők is. Az ő iparukban nincs anyaghiány, mert rendelkezésükre áll a hazánkban megmérhetetlen mennyiségben előforduló bauxit, amelyből az alumíniumot nyerik. És az alumínium a villamos szerelésben épolyan jól felhasználható, mint a vörösréz. Feltéve, hogy értenek az alumínium szerelvények helyes felhasználásához. Mert szakértelmetlenül szerelve hónapok, sőt hetek alatt üzemzavarok és így panaszok kútfor- vásává válnak. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület épen azért kidolgozta az alumínium anyagok felhasználásának szabályait. Ezek a szabályok (amelyek fulajdonképen szabványnak számítanak) egy, 44 oldalas füzetben meg is jelentek. — * — A megbízhatóság Ismertetöjele! avagy finomkodva „kontinentális kávé“ : ez volt a neve az európai úri társaság szalonjaiban annak az újfajta, finom, sötétbarna ízletes italnak, amelyet a cikória (CICHORIUM INTYBUS)i illatos gyökeréből főztek. Az újfajta ital persze nem volt igaza*! ban új, hiszen már a középkori klastromok barátlakói is ismertét és becsülték. De a világ most újra felfedezte. Divatba jött a® úri népnél a „kontinentális kávé“. < Amikor ugyanis Napoleon hadat viselt Anglia ellen, at európai szárazföld valamennyi kikötőjét elzárta a tengeren*" túli árucikkek behozatala elől. Vén kontinensünk lakosságát ezzel az intézkedésével arra kényszerítette a franciák császára*' hogy úgyszólván egyik napról a másikra átállítsák magukat és sok minden kellemes élvezeti cikk helyébe — amelyet ázr európai ízlés apránkint megszokott — márókholnapra pótlást, találjanak. Honnét is vegyék a dohányba kávét meg a cukrot* ha a tengerentúli szállítások egycsapásra megszűntek? Vájjon’ mivel is pótolják hiányukat? ' j Sok mindenféle terv született meg akkor nagy hirteíenjé* ben, de nem mindannyija járt sikerrel. Viszont aztán akadt egész* sora az olyan találmányoknak, amelyeknek nyomán lassanként hatalmas iparágak fejlődtek ki. Ezek az új iparok Európa sajáton életteréből nőttek ki és ennek a térségnek nyersanyagaiból teremtett élvezeti cikkeikkel mind nagyobb és nagyobb mér^ tékben látták el a közszükségletet. Bizonyos területeken Európa hovatovább önellátóvá vált: saját földje terményeiből megszülj letett a répacukor, maga termelte a dohányt, a cikóriakávé pedig* a polgárembernek hűséges kísérőtársává vált. Amikor a napóleoni nagy háborúk véget értek, kontinens sunk belátta, milyen áldás az, ha saját erejére támaszkodhatik.j Ekkor létesült az a vállalkozás, amely a ^Frfífich*cikóriakávét azóta is gyártja. IS28íat írtak, amikor ez a gyárváílalat alakult.! A vállalat abban az igaz meggyőződésben, hogy amit készít; valóban jó áru, állhatatosan és gondosan egyre csak azon mun* kálkodoíí, hogy az egykori „kontinentális kávét“ minél jobbá, minél íresebbé tegye. Volt. úgy, hogy nehéz időket éltek át, volt úgy is, hogy jó idő járt erre a „törekvésre, de a végső sikec mégis csak a vállalatot igazolta: a - Fraiífh'^ikóriakávé tökéle* tesen és teljes mértékben megfelel minden vele szemben; támasztott tárgyilagos igénynek.. Akár hozzákeverjük valamilyen más kávéhoz, hogy ízét fokozzuk és zamatosabbá tegyük, akár pedig tisztán isszuk —; tejet öntvén hozzá.—, így is, úgy is csak örülhetünk annak, hogy feltalálták a MFs"anch scikóriakávét. S élvezetünk még csak! nagyobb, ha ezenfelül arra is gondolunk, hogy az a magyal? földnek, a magyar ipar szorgalmának gyümölcse. m,-
