Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-02-07 / 30. szám
ZALAMEGVE1 ÚJSÁG 1942. február Pusztuló táj A magyar föld bővelkedik természeti kincsedben és szépségekben. Istenáldotta földünk szépsége, mint egység, általánosságban, sok kisebb iája a maga sajátos, egyedülálló jellemvonásával nemcsak a hazája minden rögéhez ragaszkodó ínagyar, hanem az idegen lelkét is lebilincseli. Szűkebb hazánk, Zala megye több apró tájaival a gyönyörű Dunántúl minden tájképi szépségét magában foglalja. Valóságos nemzeti park lehetne. Hol találunk másutt ekkora területen balatoni, Kis-Balalont, vulkánokkal teleszórt tapolcai medencét, vulkáni utóhatások-létrehozta jgejzir-maradványokal, kénes és szénsavas forrásokat, mészkő- és dolomit-hegyeket, tapolcai ta- {Vasbarlangot, szakasztott egyforma, mégis minidig niás, bájos göcseji dombokat, hosszú hátságokat, ciklámentől illatozó erdőt, méhdongástól tiangos, virágdús rétet s mindazt, amit az itt élő lember alkotott. Sokszor az ő munkája is a földrajzi adottságokból fakadt s tudatalatti belső kényszerből hozott létre a táj jellegével harmonikusan egybeolvadó népies remekműveket. Ez la tájegység szülte a Zrínyiek önfeláldozó hazaszeretetéi, a mézzel és ürömmel írt Himfy verseket, |a Haza Bölcsének türelmét, megfontoltságát, jö- ITőbelátását s még sok olyant, akit s amit most (nem célom felsorolni. A természet a maga képére formálja az em- |»ert s a mindennapi kenyérért az ember kénytelen a maga képére, szükségletének megfelelően átformálni a természetei. így gyakran megváltoztatja iegy vidék tájképi jellegét, néha későn eszmél rá larra, hogy a természet egységét, egyensúlyát büntetlenül megbontani nem lehet. Az erőszakos beavatkozásnak mindig megvan a maga ellenhatása S ennek tudatában külföldön már gyökeret vert agy olyan irányzat, amely igyekszik az ember igényeit összhangba hozni a természeti adottságokkal és a természet vastörvényeivel. Egy-egy terület telkesítésénél nem csupán a technika emberei kell. hogy véleményt nyilvánítsanak, meg kell hallgatni azokat is, akik a természetet, mint egységet látják. Műtét előtt a modern sebész is megkérdezi a belgyógyászt! A természet barátja aggódva tekint a Zala szabályozása elé. Ez a 115 km. hosszú folyócska jepen annyira zalai, mint amennyire magyar a Tisza. Gyönyörű, völgyét bársonyos palásttal borító rétjeivel külön kis tájegységet alkot, amely iszoros kapcsolatban áll a Balaton tájával. A Zala (ugyanis az egyetlen folyó, amely a Balatont táplálja. Nem nyúlhatunk anélkül a Zalához, hogy ta Balatont is ne érintenénk. Egyszer már hozzár [nyúltunk, a kenve* gond újra erre kényszerít bentiünket. / Nem vagyok illetékes a szabályozási tervek bírálatára s részletesen nem is ismerem azokat. 'Átvágásokról, töltésekről és mederszélesítésről, valamint a parti növényzet gyökeres kiirtásáról' hallottam. Hallottam ezenkívül a talajvíz szintjének a szabályozással járó leszállításáról, vala- minl szociális szempontokról is. Az alábbiakban ismertetem azokat a következményeket, amelyekről nem hallottam, de velük a szabályozás megtörténtével számolnunk kell s amelyek félőssé teszik a táj megváltoztatását. A folyó elsősorban vízgyűjtő területeinek forrásvizeit szállítja torkolatához, másodsorban vízgyűjtő területének lefolyó csapadékvízét. A kettős feladatnak megfelelően medre bővebb kell, hogy legyen, mint azt elsőrendű feladata megkívánja. A folyó sebessége a forrás és a torkolat közötti szintkülönbségtől és az azok közötti távolságtól függ. A Zala 250 méter magasan ered és a tenger színe fölött 10G méter magasságban torkollik a Balatonba és amint említettem, 115 km hosszú. Ugyanolyan szintkülönbségnél a hosz- szabb folyóvíz lasúbb, mint a rövídebb. Abban az esetben, ha a folyó medre nem elegendő a lefolyó csapadék befogadására, illetve sebessége nem elegendő annak elszállítására, a folyó medréből kilép. Kilép akkor is, ha a torkolat szintje emelkedik. A Zala vízgyűjtő területe 2.905 négyzetkilométer, a hozzátartozó vízfolyások száma 422. Belőlük 100 négyzetkilométerre 14 jut, így az ösz- szes dunántúli folyók közölt a Zala vízhálózata a legsűrűbb. Ez a vízgyűjtő terület a Balatonba másodpereenkint 4.600 liter vizet szállít. Ezenkívül a talaj állandó nedvesen tartásával, a barmai- és ködképződés elősegítésével s ezzel a kiszáradás csökkentésével jelentősén hozzájárul a terület vegetációjának létrehozásához és fenntartásához. i Ilyen nagy területet és ilyen sokoldalúan érint tehát a szabályozás. Ekkora terület mellé állítva a Zalának árvíztől veszélyeztetett völgye tulajdonképen csupán alkalmi medernek tekinthető. A szabályozás elsőrendű célja, hogy lehetővé tegye túlmagas vízállás esetén az ár gyors lefolyását, másodsorban a mederből esetleg kilépő víz meghatározott területre szorítását. A gyors lefolyást többféleképen segíthetjük elő. El kell távolítani a mederből minden torlaszt, bedőlt fákat, a malmok alatt a kavicszátonyokat, partomladékokat, sőt helyenként az alkalmatlan helyen álló hídlábakat. Leggyökeresebb megoldás a folyás megrövidítése és így az esés növelése átvágásokkal. A meder elhagyását mélyítéssel, szélesítéssel és töltések, párhuzamos művek létesítésével érhetjük el. Akár az egyik, akár a másik mód következményei messze elágazónk és alkalmasak arra, hogy a táj képéi messzemenően megváltoztassák. A folyás gyorsítása veszélyt jelnet az alsó folyásra és a Balatonra. A felső- és középsőfolyás árvize fokozott sebességgel zúdul a torkolati szakaszra. Megnövekedett sebességénél fogva az eddiginél is több hordalék kerül a Balatonba s ezzel még jobban meggyorsul a keszthelyi öböl fellöltése. A Zala torkolati szakaszának gátak közé szorításával már eddig is megszűnt a Kis- Balatoimak, mint derítő medencének szerepe. Az árterületről gyorsabban lefolyó víz pedig, mivel sebessége növekedett, nem rakhatja le a mezőgazdasági területekről kilúgozott értékes anya- ! gokat, hanem azokat az eddiginél is nagyobb f mértékben kimossa és a mederbe szállítja. Bomlik tehát az egész vízgyűjtő terület talajának minősége és fokozott mértékben pusziul a Balaton. A párhuzamos nnívék közé szorított víz is nagy feladatokat ró az emberre. Az ilyen folyóvíz állandóan tölti a medrét s ennek megfelelően vagy a gátakat kell állandóan emelni, mint például Lombardiában a Po-nál, amelynek szintje máris magasabb a környékbeli háromemeletes házaknál, vagy ’ állandóan kotorni kell a medret. Külön probléma árvíz esetén a gálák mögötti folyások vízének esetleges átemelése a főmederbe. Akár az egyik, akár a másik módszer pusztulásra ítéli a parti növényzetet. Nem gyönyörködtetik a szemet a fűzek, a városunk nevében is szereplő égerfák (eger = berek), itt-ott festői Minden hölgy és ur öltözködhet TÓTH GYULA divatházában Tekintse meg fővárosi nivóju kirakataimat csoportot képező jegenyék. Nem mutatják többé lágy nádbugák, honnan fuj a szél, nem ringatja többé sem a Zala, sem a Sárvíz a vizitök nagy, kerek leveleit és vízen úszó sárga virágát és kérdés, továbbra is zöldel-e a rét? Száraz nyákban a réteket helyenkint eddig is karvastagság- nyi repedések szelték keresztül-kasul, pedig az árvíz ugyancsak megöntözte őket! A mélyebbre szálló talajvizet esetleg öntözéssel kell pótolnunk, vagy szárazfölddé lesz a rét? Kérdés, alkalmas lesz-e arra? A partmenti növényzet kiirtása az ottani állatvilág pusztulását is jelenti. Az agyonszabályozott vízből kipusztul a hal, mert nincs ívóhelye. Az ártéren visszamaradó pocsolyákban viszont milliárdnyi szúnyog tenyészik, mert árvíz alkalmával nem rekedtek ott ellenségeik, az apró halacskák. Eltűnik az óvatos vidra, nem surran a part oldalán a vízipocok, eltűnik a nádi veréb és a drágakőként csillogó jégmadár. Sok madár fészkelőhelyét veszti el a fák kiirtásával. S ezeken kívül még mennyi élőlény életviszonyai változnak meg elköltözésre, vagy pusztulásra ítélve őket! . . ! i 11 É £s W Tudom, kenyérről van szó. A haszonossági. szempontoknak kell érvényesülniük. De másrészt szereljük szűkebb hazánkat, minden duuántúli szépségével, hangulatával és sajnáljuk, ha: abból akár egy szemernyi is a múlté lesz. Őrizzük meg tehát szeretettel, kegyelettel mindazt, amit az eddig érintetlen Zaláról megőrizhetünk. Gyűjtsünk be mindent, ami, mint múzeumi anyag megőrizhető és vonatkozásban van a Zalával. Gyűjtsük l>c az egész begyűjthető történelmi, földrajzi, néprajzi, természetrajzi anyagot, fényképeket, szerezze meg a múzeum a szabályozási terveket. A gyökeresen megváltozó, festőién kedves, valamennyiünk szívéhez szorosan hozzáaőtt zalai tájnak pedig szakemberek állal megírt monográfiával lehetne emlékét megőrizni az utókor számára. Izsák Gyula Endre. Modern rádiók, szép csillárok nagy választékban találhat k: Ga,vani kfí..nél Villamossági és Rádiótechnikai Vállalat Zalise§epszeg, Kazinczy-tór 4. ' mi
