Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-11-22 / 264. szám
ZALAMEGVEI ÚJSÁG 1941. november 22. I Udvardy Jenő de. 1890—1941. Megrendítő hir futott végig a városon ma a kora reggeli órákban: meghalt Udvardy Jenő... Mikor az emberek ezt a lesújtó hirt egymással közölték, mindenkinek ajkát ezek a szavak hagyták el: jó ember volt... Sokat jelent ez a három szó. Nagyon sokat, — mindent. Mert az elhunyt valóban jó ember volt. Ezért érdemelte ki a város lakosságának osztatlan tiszteletét és szeretetét. Bár nem szerette a nyilvános szereplést, nem vágyott babérokra, mégis a legnépszerűbb ember volt a városban. Mert jó ember volt. Lekötelező szívélyességgel fogadta a hozzáfordulókat, meghallgatta mindenkinek kérését, panaszát és segített, amikor csak lehetett. Keveset biztatott, keveset Ígért, de annál többet tett. Ügyvédi hivatásának teljesítésében, majd városi tisztifőügyészi és ügyvédi kamarai elnöki tisztében mindenkinek például szolgálhatott. Benne a gerinces katolikus és kifogástalan úri egyéniség párosult. Tevékeny részt fvett a katolikus hitélet és a társadalmi munka terén. Tanácsosa volt a róm. kát. egyházközségnek és az egyházmegyei A. C.-nak, elnöke a Férfiak Szentkorona Szövetségének. Haláláig elnöke volt a Zalaegerszegi Kaszinónak s Ja zalaegerszegi Munkás- és Betegsegélyz„ Egyesületnek és tagja a nemesi választmánynak. Nagylengyel község, ahol sokat tartózkodott rokonainál és Gellénháza község a disz- ipolgársággal tisztelték meg. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely résztvett Rómában Serédi Jusztínián dr. bíboros hercegprímás fölszentelésén és hazahozta az új egyházfejedelmet. Hosszú idő óta tagja volt a városi képviselőtestületnek, a törvényhatósági bizottságiak s legutóbb a közigazgatási bizottságnak is, (ahol az áprilisi ülésen Teleki Pál gróf miniszterelnökről mondott emlékbeszédével keltett feltűnést. Egyik ügyésze volt a Vármegyei Banknak. Vallási kötelességének mindig pontosan eleget tett. Amikor csak lehetett, nagymisét hallgatott. Fülünkben cseng mondása: Azért vagyok katolikus, hogy nagymisét hallgassak. Udvardy Jenő dr. Zalaegerszegen született 1880 szeptember 22-én. Édesapja, Udvardy Vince, a gimnázium rajztanára volt. Ügyvédi irodáját 1908-ban nyitotta meg s ugyanabban az évben nősült. 1919 szeptemberben Zalaegerszeg város tisztifőügyészévé választottál! s e tisztet 1939 év végéig töltötte be, amikor nyugdíjba vonult. 1927 szeptemberében lett a zalaegerszegi ügyvédi kamara elnöke s ezt a tisztet haláláig viselte. Közéleti tevékenysége elismeréséül 1932 tavaszán kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki a kormányzó. Udvardy Jenő dr. már hosszabb idő óta szenvedett vesebajban, amelyre Zalaegerszegen is, Budapesten is keresett orvoslást. Baja vesezsugorodássá fajult. November 4-től már állandóan kórházi ápolás alatt állott Zalaegerszegen és szenvedéseitől péntek éjjel ll órakor váltotta meg a halál, amely egy igazán nemes életet oltott ki és szegényebbé tette a város és vármegye közéletét egy oszlopos taggal. Ilalala általános mély részvétet keltett. A varmegyeházán, városházán, az ügyvédi kamarán es a Kaszinón kitűzték a gyászlobogót, özvegye, szül Farkas Margit, nővére, férj. dr. Bozzay Jenőne es kiterjedt előkelő rokonság gyászolja, temetése hétfőn délután fél négy orakor lesz a Kálvária kápolnájából. ban nagy választékot talál Kazinczy-tér4sz. Csere—Részlet—Javítás Az ezeréves Gsabrendek története Tudja már hol vásárolhat erdélyi nyereménykötvényt ■ Minden Pénzintézetben és Hitelszövetkezetben l Közvetítést elfogad: minden postahivatal, a Hangya és a Hanza szövetkezetek, az Osztálysorsjáték főelárusitói, végül a m. kir. dohányárudák. Vármegyénk egyik ismert nagyközségének, az ezeréves Csabrendeknek igen érdekes történeti múltja van, amelyet munkatársunk Holub József dr. pécsi egyetemi tanárnak »Zala vármegye története a középkorban« című művéből, valamint a csabrendeki r. k. egyház- község, az izr. hitközség irattárából, továbbá a szájhagyományokból és Posgay Antal csabrendeki gyógyszerésznek összegyűjtött adataiból állított össze. Nagy fáradtsággal elkészített munkájának egyes részleteit a következőkben adjuk: Gsabrendek nagyközség Zala vármegyében, annak északkeleti sarkán, a Sümegi járásban fekszik. A lakosság száma a legutóbbi népszámlálás szerint 3406 lélek. Területe kb. 7300 kát. hold. A lakosság színtiszta magyar, vallásra nézve 98o/o-bah 'római katolikus. őseink 900 körül száílhatták meg Csab- rendek község vidékét is. A hagyomány sze_ rint e helyen Kál fia, Vérbulcsú nemzetsége telepedett le, miután éi a törzs szállta meg a Balaton és a Bakony környékét is és ez a törzs telepedett le a mai Zala, Vas, Veszprém és Somogy vármegyékben is. Vérbulcsú törzséhez tartozott a Chob, Rednuk, Rennek, Rednik és a Hobaj nemzetség is. A veszprémi püspökség megalapításakor a mai Sümeg vidékét, a Marcal forrásvidékét, Sarvalyt a veszprémi püspökségnek adományozta Szent István. A mai Csabrendek és határa azonban elkülönített birtok volt. A letelepedett magyarok a könnyen megerősíthető helyeket, lehetőleg forrásvidékeket és erdős vidékeket foglaltak el, ahol a leigázott ó-szláv lakosság foglalkozott földműveléssel, míg a magyarok vadászatot, halászatot és állattenyésztést űztek. Ilyen ó-szláv telep volt Rendek és Csab is. Később alakult ki a mai nagy és Kis Tárkány, Hobaly, Keszi falu, Szent István stb. Legrégibb »Sebe major exercius«, Olivér hadnagy a Csab nemzetségből szóló okirat és 1286-ból Gutthard hadnagy és Csabi nemzetségből cimű, aki mint határőr »custos« teljesített szolgálatot. Rendeken az ó-szlávok a telep úgynevezett Buhim-völgyi részén és a Tót-utcán, a mai Jókai-utcán laktak, míg a magyarok a forráshoz közel, a mai Magyar-, Gyomoréi- és a Pápai-utcán telepedtek meg. Amíg házaik nem voltak, a ma is Táborhelynek nevezett részen sátrakban laktak, amely azelőtt római telep volt. Rendeknek óriási határa volt, hatalmas erdőségekkel, mocsarakkal, kevés szántófölddel, dús legelőkkel és bő vadállománnyal. Az őslakosság zabot, rozsot és búzát termelt, a trágyázást nem ismerte, főleg állat- tenyésztéssel foglalkozott. Gábonát csak a saját szükségletére termelt. A kereskedelmet alig ismerték, az fegyver-, bőr- és állatcserében merült ki. Rendektől északkeletre fekvő Csob vagy, Olcsub, Csab, Szent István néven és a mai Csabi-puszta szintén ó-szláv település volt, amely állítólag a tatái járás alatt pusztult el. (Tatárverési tábla.) Rendek ezt a pusztítást kikerülte, mert Szent Lőrinc temploma az akkori telep közepén állott Árpád korabeli építmény, csak az l700-az években lett a pusztító tűz martaléka. A XIII. században, a tatárjárás után, amikor a nemesi vármegye kialakult, a Kehidán (Ketühid) megjelent nemesség közt ott volt a Rendeki és a Csabi nemesség is. Kendekről 1326—1331—32—33-ban Péter fia Csaba mester, 1337-ben Csabi Comes, 1419—1423 Csabi Bazsó Balázs 1433-ban ugyanaz a csabrendeki nemes, majd 1454—55-ben Csabi András tett esküit, mint alispán. Rendek már ebben az időben számottevő mezőváros »oppidum« volt, ahol a megyei törvényszék »sedria« is működött. Ilyen volt Rendekről 1330—40-ben Csabi Detre fia, Dezső, mint kiküldött biró, akiFIGYELEM!- ......á ÉP ÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU ; I I «HO { ARANY J.-U.28. ■ ÉPÍTKEZÉSI VÁLLALKOZÓ Faanyag, szén- és, tűzi fan agy kereskedő. Kérem a nagyközönség szives pártfogását. TELEFON 1-69 SZ.
