Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-12-24 / 290. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. december 24. " 2. a város határába érkezett. Felsorakoztak a vendégek az érsek lakása és a híres esztergomi bazilika között. Ott voltak Makár, Jaul, Martirius, Péter, \\ alter, Zacheus, Macelin püspökök, Fanczellus udvari gróf, Máté comes, Ákus, Dominicus, Fülöp századosok, Dénes, Miska, Miklós, Anpud és Zalai György főurak. Ezeken kívül még sokan, nagyon sokan jöttek össze, hogy hódoljanak a királynak. A székesegyház ajtajában egy kisded csoportot látunk. Szemeik égnek az izgatottságtól és a király látásától. A Gut-Kelet nemzetségből származó Márton Zala vármegye ispánja, felesége, Magdolna asszony, az ispán testvérei, Miksa és Alpret Comesek, fogadott fiúk, Amandus s rokonaik, Mercurius, Apad, Rothard és János alkották a csoportot. Meghatottan hajtották meg magukat a templomba lépő király előtt. Felharsant az ének, utána az érsek áldó imája hangzott az égbe. A király arcát az ég felé fordította, onnan várva világosságot Istentől. De magasztos béke töltötte el szívét s itt megbocsátott minden ellenségének s hazájának boldogságáért hő ima szállott fel szívéből. * * A király eleget tett fogadalmának. Naponta elment Szűz Mária templomába. Közben megérkezett a városba mindenki, aki a királyi tanácsban részt akart venni. Ünnepélyesen nyitották meg azt. A királyné vak férje helyett vezette az ülést. Mindenki csodálkozva nézte ezt a koronás asszonyt, 'aki bátran, félelmet nem ismerve, szemeiben a lelkesedés tűzével ragadta magával az egész gyülekezetét. De felcsendült a király hangja is. Felesége karjába támaszkodva állt fel trónusáról s kijelentette, hogy eme ünnepélyes órában, itt e szent helyen Isten Anyjának] pártfogásába ajánlja László fiát akkor, amikor Bosznia hercegévé teszi. Szavai sírásba fúltak s lélektelen szemeiből könnycseppek hulltak. A főpapok s főurak meghatódva, de lelkes tűzzel éltették a királyt és az ifjú herceget. De íme, mozdul a csoport, egy férfi és egy nő lép ki helyéről és sietnek a király trónja elé. Márton ispán és felesége, Magdolna kipirult arccal térdelnek a királyi trón elé. Király Uram! — szólal meg Márton — alázatos kéréssel járulok trónod eíé. Az Isten nem áldott meg gyermekkel. Szép vagyonom, földjeim, házaim, erdeim, állataim vannak. Jobbágyaim száma nagy. De a nép elhagyatott. Lelke még sötét. Istent nagyon szeretni képtelen. Szent fogadalmat tenni óhajtok. Király Uram királyi engedőimével összes birtokomat, amely Csatár körül vagyon Zala vármegyében, Istennek, a legnagyobb Urnalc ajánlom fel a magam, feleségem és hozzátartozóim lelkének üdvösségéért. Apátságot óhajtok alapítani, amelybe Szent Benedek pátriárkának fiait akarom elhelyezni. Számukra templomot és nagy kolostort építtetek. Ellátom őket mindennel, amim van, adok nekik szolgákat, jobbágyokat. Én feleségem, Magdolna vagyonából fogok élni a szent szerzetes atyák közelében. De Magdolna asszonyom is halála után örökségét szintén az új i * Elvállalok nyerstégla készítését géperővel | Napi teljesítmény 10.000 darab 12.000 i i Érdeklődni lehet QflflL FERENCNÉL Alsólendván Horthy Miklós ut 49. apátságra hagyja s annak adományozza, az ég Urának segítségévéi s királyi Uramnak engedelmével. A szavak és fogadalom elhangzása után a király kinyújtotta kezeit, a királynő megfogván azokat, Márton ispán vállaira tévé e szavak kíséretében: Fogadalmadat elfogadom fiam, valamint feleségedét, Magdolna asszonyét is. Alapító leveledet meg fogom erősíteni, az apátságot megvédem; Isten segítsen, hogy fogadalmadat mihamarább teljesíthesd. A jelen lévő főurak és püspökök háromszor kiáltották: Amen, amen, amen. Felicián püspök pedig remegő derékkal hajolt meg a király előtt, majd áldásra nyitotta] meg kezét s keresztet vetve Márton ispán és Magdolna asszonyra, felkiáltott: Deo gra- tias! * * A csatári icike-picike templomocskában 1141. év karácsonyának szent éjjelén megszólalt a harang. Az öreg Ipolt, aki a templo- mocskát gondozta, aki keresztelni szokott s előimádkozni szokott, már ott térdelt az egyszerű Mária-oltár előtt. Szép, fehér viaszgyertyák égtek az oltáron. Zöld fenyőgallyak kellemes illatot árasztottak szét. Ipolt csak Márton comest és Magdolna asszonyt várta. Megérkeztek. Leültek a kis oltár mellé, szokott helyükre. Ipolt megrázta a kezében lévő csengőt. A templomocskán kívül kürtszó hangzott fel. A jobbágyok és szabadok ott álltak az oltár előtt, mindnyájan megilletődx e. Ipolt hangja énekelve csendül meg: »Gloria, gloria. Christus natus est nobis«. Márton ispán lelkében felújul Béla király képe és meg- rezegtette lelkét szent fogadalmára való visz- szaemlékezés s hangosan énekelni kezdte: i Gloria in excelsis Deo: Dicsőség Istennek a | magasságban. Káuzli Gyula. \ : ' . Falu és város Irta ; Thassy Kristóf dr. országgyűlési képviselő Talán nincs időszerűbb kérdés ma, mint a falunak és a városnak egymáshoz való viszonya. Sokat írtak már erről, sokat foglalkoztak már ezzel, de azért ez az egész kérdés még mindig megoldatlan maradt. Nem is csoda, mert a falusi népet a várositól any- nyi kisebb-nagyobb ellentét választja el, hogy azok szinte áthidalhatatlanok. Más a falusi és más a városi nép természetrajza, más a felfogásuk, más a megélhetésük, mások a szokásaik, más a munkakörük, mások talán minden tekintetben azok a körülmények, amelyek között élnek, úgy, hogy a két kategóriát sehogyan sem lehet egyforma mértékkel mérni. A falusi nép az év legnagyobb részében virradattól alkonyaiig dolgozik, túrja a földet, ápolja az állatokat, hogy a saját maga és a városi lakosság részére előteremtse a megélhetést jelentő élelmet. Fagyban, hóban, kánikulában, napsütésben, esőben, zivatarban, nem válogathatja az időt, amikor kötelessége a munka mellé szólítja. \ okoskodik a petróleumhiány miatt, tiporja a sokszor fél- szárig érő sarat, órajárásokra küldi gyermekeit az iskolába, nehezen jut az orvoshoz, a gyógyszerhez az úttalan útakon, ha esetleg szüksége van rá. Sem művelődésre, sem szórakozásra nem talál alkalmat. Ezzel szemben a városi ember munkájának és elfoglaltságának nagy általánosságban meg van szabva az ideje, kövezeten, aszfalton jár, villannyal világít, az iskolát, az orvost a városban megtalálja és megvásárolhat mindent, amire a megélhetéshez szüksége van. Üres idejében alkalma van a szórakozásra. Munkája könnyebbnek látszik, mint a falusi emberé, de, ha nem is könnyebb, mindenesetre nem olyan sokoldalú, nem is csoda tehát, ha a falusi nép nagyrósze a városba özönlik, nem gondolva azzal, hogy ez által a falun munkáskezekben esetleg hiányt okoz, a városon pedig elősegíti a munkanélküliséget. De hát ez már velünk született gyengeség, hogy igyekezünk kevesebb munkával, kényelmesebben, ha nem is jobban élni. Ezeket az ellentéteket sohasem lehet teljesen összeegyeztetem. A falusi nép irigykedik a városira ezek miatt az észrevehető és még sok látszólagos előny miatt, a városi nép pedig irigykedik a falusira azért, mert a falusi talán valamivel jobban él, talán jobban elő tudja teremteni a megélhetéshez szükséges eszközöket. A falusi nép irigyli a városit, hogy mindent a helyébe visznek, a városi irigy li a falusit, hogy tér melvényei érti ma talán valamivel több árat kell fizetnie. Nem is lesz a falusi és városi nép között megértés addig, amíg mindenik a saját szemszögéből nézi a másik életét. Mihelyt ftzon- _ ban a falusi nép bele akar illeszkedni a városi viszonyokba és viszont, vagyis nem azokat a kérdéseket élezik ki, amelyek őket elválasztják, hanem azokat, amelyek inkább ösz- szehozzák, ha a fa'usi ember a városiban a fogyasztót látja, aki az ő terményeit megveszi, a városi ember pedig a falusiban a termelőt látja, aki az ő szükségleteit előteremti, ha a falusi a tisztviselőben, a kereskedőben, az ipari és gyári munkásban a társadalomnak, a nemzetnek eey hasznos tag;- ]at latja es, ha a városi ember is ebből a szempontból nézi a falusit, ha mindegyik fél belátja azt, hogy a különböző viszonyok között teljesített, nemzetgazdaságilag az ország fenntartására szükséges munka kell, hogy megtalálja az ellenértékét, akkor más lesz a helyzet, akkor már közeledhetik egymáshoz ez a kétféle felfogású népréteg, mert hiszen mindenik a köz szempontjából államfenntartó elem, akinek a munkája, tevékenysége az ország hasznára kell, hogy legyen. Ha egyik sem igyekszik a saját munkájának a jelentőségét felfokozni, a másikét lekicsinyelni, hanem ellenkezőleg, mindegyik belátja, hogy a másikra is szükség van, ha egymás iránt szeretettel viseltetnek, ha nemcsak saját problémájukat tekintik, ha egymást igyekeznek megérteni és megbecsülni, ha egymást nem mindig csak a sokszor túlságosan kidomborílott ellentétek a’apján ítélik meg, hanem tárgyilagosan alkotják meg véleményüket, akkor rájönnek, hogy mindnyájukra szükség van, mert mindnyájuknak hasznos tevékenysége ennek a nemzetnek a fennmaradását és megerősödését van hivatva előmozdítani. Ezért félre kell tennünk a kicsinyes egvéni érdekeket és teljes erővel, egymás iránti szeretettel, megértéssel és megbecsüléssel kell ezt a hazát szolgálnunk, lakjunk akár a falun, akár a városban. *********************************** ********************************** Kedves vevőinek j és rendelőinek kellemes karácsonyi ünnepeket k i v á n ! Tóth Gyula **********************************
