Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-12-06 / 276. szám

. 1941. december 6. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. Évforduló Éva húszéves volt. Ábrándos, mosolygós arcú leány Adám idősebb. A kornak öniudatoscélu, munkás harcosa. Életüket egymás nélkül elkép­zelni sem tudták. Esti sétáik közben megbe­szélték a nagy kérdést, amelyet úgy hívnak : Élet. Egyik estén, amikor a csillagok fényesebben ragyogtak, Ádám nyilatkozott: Kevés nekem az az idő, amikor láthatlak Igaz, ha feleségem lész, nehéz lesz az életünk, mert nagyon kevés lesz az, amit szerzek. Sok mindenről le kell mondanod. Dolgoznod kell, takarítani, főzni és mindent, ami ezzel jár... Nagyon halkan beszélt Ádám. Éva lehajtott fejjel haladt mellette. Szi­vét torkában érezte dobogni, szó nem jött az ajkára. Régen tudta már, hogy ennek a pilla­natnak el kell következnie. De, hogy ez most történjék meg, arra nem számított. — Ádám folytatta: Vállalod-e velem a szegénységet, hogy egész életen át együtt élhessünk? És a komolyan bólintott: Vállalom. Hosszú szünet következett. Csak lépteik alatt csikordult meg néha a kavics... \ álla­dók mindent — szólalt meg Éva. Tíz év múlt él azóta. Tíz bosszú, küzdel­mes, munkás esztendő. Világrészek borultak lángba, országok születtek, országok pusztul­tak el. Ádám és Éva kis lakásában mintha megállt volna az idő. Éva szobácskájábán fog­lalatoskodott. Egy régi ruháját alakította újjá. Az utolsó simításokat végezte rajta. A fali­naptáron az egyik nap feltűnően meg volt jelölve. . Éva megkérésének a napja. Erre a napra készült az . »új« ruha. A nappali vilá­gosságnál árulkodóan tárta föl fakó színét a sokszor alakított ruha, amely sok kemény esz­tendő múltját hordta magán. Másra nem télt Évának. Nem is ez volt neki a fontos, hanem az, hogy urának ruházata kifogás alá ne essék, no, meg az, hogy szerény lakása, háztartása mindig példás rendben legyen. Egyedüli fény­űzés a tisztaság volt. Éva lassan, szinte lusta mozdulatokkal öl­tötte magára újjáalakított ruháját és vakkor történt. .. Ott állott a tükör előtt és mosoly - talanul nézett szembe önmagával. A tükör­ből magára döbbent. Istenem, de megcsunyul- tam! Megöregedtem ... Pedig nem volt igaza. Á munkában és gondokban eltöltött hosszú évek csak megnyujtották alakját és talán ér­dekesebbé tették sápadt arcát. Más asszony ilyenkor virul, ő pedig úgy érzi, halálosan el­fáradt. Az utolsó napok eseményei is meg­viselték őt. Ádám is katona volt. Még szeren­cse, hogy naponkint hazalátogathatott. Ma jó vacsorával várta, amit megtakarított fillérei­ből állított ki. — A tükörlap pedig suttogott tovább. Mit is adott neki ez a hosszú tíz esztendő? De mégis. 'Soha semmi szórakozása nem volt. Könnyű, vidám örömökben alig volt része. Nehéz volt idáig! Ha most ragyoghatna, ha^ a mai estén úgy élhetne, mint annvi sok más asszonytársa. Igen, , érzi, másként kellett volna lenni az ő életének, egészen másként. Észre sem vette, amint az ajtó halkan nyílott s az ura belepett. Arra rezzent össze, hogy Adam az ölébe tette a nyár utolsó virá­gait. Maid lágv mozdulattal maga felé for­dította Évát és örömmel üdvözölte. Milyen szép vagy, kicsi Éva. Mutasd csak magad? Hogy te semmit sem változtál tíz év óta.) Talán szebb is vagy, mint akkor, azon a bizo­nyos estén, amikor megkértelek, légy a fele­ségem. Mondd, Éva, nagyon megbántad, hogy a feleségem lettél? Éva kerekedő szemmel hallgatja és nézi az urat. Lassan melesre lesz a szive körül és elfordul. Gyors mozdulattal egy virágot tűz a hajába és boldog mozdulattal fogadja az ura üdvözlését. Az ura válla fölött amikor belenez a csalfa tükörbe, ott egy rózsás, fény­lőszemű, mosolygós arcot látott. És ez az arc azt mondja, nem, nem bántam meg, hogy a feleséged lettem. Dr. Hodonyi Jenőné. LÁTOGASSA A BÖDEY VENDÉGLŐT. Előzékeny kiszolgálás, árai szolidak. Szives pártfogást kér Bödey Gyula vendéglős, Kossuth’ Lajos-utca 29. Telefon 378. * SIEMENS RÁ Dl Ó< GALVANI KFT.-nél azelőtt Polgár Endre Kft. u Rendelet a zsiradékváltó Jegyről A közellátásügyi,miniszter rendeletet adott ki, amellyel december 10-től bevezeti a zsira­dékváltó jegyét,, Azokban a községekben (vá­rosokban), amelyekben zsiradék jegyeket adnak ki, vendéglők, kávéházak, kávémérések, pen­ziók, kifőzdék, kocsmák és egyéb vendéglátó ipari üzemek, cukrászdák, nevelőintézetek, tiszti és altiszti étke&dék, valamint egyes vál­lalatok, üzemek, gyárak, intézetek, intézmé­nyek részéről fönntartott étkezők az ott akár esetenként, akár rendszeresen ellátást élvező személyek részére csak zsiradékváltó jegy eile:- nében szolgáltathatnak ki olyan ételeket, ame­lyek jeggyel beszerezhető zsiradékkal készül­tek. Az egész ország területére kiterjedő har tál-lyal a közellátásügyi miniszter állapítja meg, hogy egyes ételeket hány gramm zsiradékra szóló váltójegy szelvény ellenében szabad ki­szolgálni. — o — Bele kell nevelnünk népünkbe a közösség érzetét, mert éppen ezen a téren legtöbb a tennivaló. Amíg annyira egyéni életet él a magvar, hogy szinte légmentesen zárja el ma­gát a közösségtől, addig hiábavaló minden megváltó gondolat és törekvés. Arra nem építhetünk, hogy nagy nemzeti szerencsétlenségek, bukások és a nyakunkon ülő végveszély hőssé formálja a népet. A magyarnak békében is hősnek kell len­nie, mert csak így lehet továbbra is Európa bástyája. Hősnek kell lennie, amint hős volt most Hosztót zalamegyei kicsiny község népe. Olyan példát mutatott Hosztót, amire föl kell figyelnünk és amit hirdetnünk kell szerte a hazában: íme, itt egy szegény közfeég, mely hőssé vált a békés, az építő munkában l A Zalamegyei Újság híradása szerint a háromszáz lelket alig számláló Hosztót 45 ezer pengős költséggel kulturházat épített, minden segély nélkül, a maga erejéből. A négyéves világháborút követő forrongó idők észrevették a falut és a falu népét. Kezd­tek esküdni a parasztra, az országot megtartó, megmentő társadalmi vétegre. Ilivafott és hivatatlan egyformán szerel­mes pillantásokat vetett a napvilágra cibált leányzóra. Természetesen akkor is akadtak ho­zományvadászok, kalandorok, akik hátsó gon­dolatokkal dicsérték a fölfedezettet. A későbbi, majd meg éppen a legújabb idők teljesen az előtérbe állították a népet. Most már nem számításból vagy divatból, ha­nem mert korszerűvé érett a nép fölemelésé­nek szükségessége. Művészetben és irodalomban, zenében és táncban a népi elemet kutatják és juttatják­FIGYELEM I---------- á hNN- o & fi­úi bt m Jt ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN > > > «2« N J «in O «HO 0 ARANY J.U.28.^ ÉPÍTKEZÉSI vállalkozó Faanyag, szén- és tiizifanagykereskedő. Kérem a nagyközönség szives pártfogását TELEFON 1-69 SZ, H°5ztót példája

Next

/
Oldalképek
Tartalom