Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-23 / 191. szám
1941. augusztus 23. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. Szent István király ünnepe Dél-Muraközben A fölszabadulás óta az első Szent István- ünnepet ülte Muraköz népe. A Drávától délre eső, de Muraközhöz tartozó Légrádon teljest munkaszünetet tartottak a katolikusok és evangébkusok. A plébániatemplomban Szent- jobbfalvy dr. gödöllői premontrei tanár végezte az ünnepi magyar szentbeszédet és szentmisét, amelyen most több örömmel, mint bánattal énekelték a tájon 23 év óta elnémult: Ah, hol vagy magyarok... éneket és a nemzeti himnuszt. A szentmisén résztvett dr. Anek László hadnagy vezetésével a helyi honvédség, Har- math főjegyző vezetésével a helyi hatóság, Oszten Lajos igazgatóval az élén a helyi tantestület és hatalmas hivő közönség. A templomtéren egész estig hullámzott a nép és lelkesen ünnepelte Szent István ünnepét. Alsódomborun a nép teljes mezei munkaszünetet tartott, de plébános híján szentmisén nem vehettek részt.' Rotorban teljes munkaszünetet tartottak, Baligács József plébános ünnepi szentmisét és magyar szentbeszédet végzett, amelyen a helyi hivatalos világ a hívekkel együtt vett részt. Jegyző, biró meg a többiek ______________ Cs ak vigan Irta: Gyutay István. Kötényével törölgette a szemeit. De még csuklóit is a sírástól. A szomszédban már az asztalhoz ültek, hangoskodtak, vigadtak. Er- zsók asszonynak megérnie kellett, hogy "búcsú napján az ura elmaradjon az ebédről, csak legalább ne lenne bíró, de így mit szól hozzá a falu. Kétszer is kiállt a kisajtóba, nézdelt, várakozott. Még a kezét is fölemelte szeméhez, ernyőzött. Hiába volt, Miskája csak nem jött. Az arra haladók köszöntek az asszonynak. Igen, nagy tisztesség bírónénak lenni. De, most, mintha csúfolták volna. Egyik mosolygott, a másik elfordította fejét. Pedig talán nem is tudták hol jár és merre a bíró, mit csinál, azt sem, hogy elhült az étel az asztalon. Igaz, hogy Miska a minap megfenyegette az asz- szonyt, hogy ha mégegyszer megkérdezi tőle, hogy mit prédikáltak a templomban, nem jön haza délre. Talán ettől félt ma is. Mert gyakran úgy esett, hogy Mihály elbólintott a templomban és ilyenkor nem is tudott számot adni az ott történtekről. A szomszédban kések, tányérok zörrentek. Borcsa perdült ki, friss vízzel akart kedveskedni urának. Igyék vizet is, ha már délben ártott neki a bor. Er- zsók megszólította: — Borcsa, nem láttad? — Kit, lelkem, Erzsók? — Hát, izé, az uramat. Nem jött haza, tüzet rakhatok újra. De várj csak, Miska! rendelésre mérték után. Ala-itások, bélelés és gallérozások legolcsébb&n ifJ. LUXI SÁNDOR szücsmesternél Zalaegerszeg Bethlen Gábor u. 5. BPSH inden árkás rádiót eghallgathat Galvani Kft azelőtt Polgár Endre Kft. villamossági vállalatnál Városháza-épüle t^^®****®*®*^^ Részlet — Csere Lehetsz miattam bíró is, de megemlegeted a búcsút! Borcsa nekidörzsölte vállát a kútgémnek. — De láttam! Hej, nagy esetben van a bíró uram, a »Kéticcésben« táncol, forgatja a lányokat, menyecskéket. A bíróné elhült. Szája tátott maradt. Alig találta a szavakat. — Mit? A »Kéticcés«-be? És táncol? Te, te, Borcsa, nem lehet igaz! A szomszéd asszony telemerítette köcsög- jét, csak úgy odavetette: — Táncol! Nézd meg! Ez a pár szó olaj volt a tűzre. Erzsók ösz- szecsapta feje fölött a kezét, mintha a Tisza szakította volna el a gátját. Az utcán gyerekek hangoskodtak, karikáztak, hancuroztak. Egyik-másik belefújt sípjába, előbb kapták anyjuktól, apjuktól a búcsúban. Az egyikre rászól anyja: — Még nem volt elég? Holnapra nem is marad belőle! Erzsók kirohant a kisajtón. Még csak ünneplőjét sem ért rá fölvenni, pedig a csinra sokat szokott adni. De most mindenről megfeledkezett. A sipoló gyerek került lába elé. A gyerek fölszisszent, Erzsók is. — Még te is! Na, nézd, majdnem elgázolt! A gyerek anyja végignéz Erzsókön. Maga mellé húzza a búcsúi jóktól maszatos gyereket. Kezével végigkefél fején. — Mit? Még azt mondod, hogy a Pety- kó?... Az ám! Te gázoltad el! Jobb lenne, ha az urad után látnál! Ott illeg-billeg a kocsmaudvaron. Erzsók szemei tűzkarikákat szórtak. Hir- telenében megigazította kendőjét, hátratolta. — Mit? Az én uram táncol? Hát jól teszi! Neked meg semmi közöd hozzá! Semmi közöd! A gyermek lábát tapogatta. Egylábon állt. Anyja szoknyája mögé bujt, onnan öltögette Erzsókra nyelvét. Közben leejtette a fütyü- lőt, az anyja meg rálépett. És most még az anyjának állt följebb. Amint a gyermek föl- sziszent, ráborult a fejére. A háladatos fiú anyja kezébe harapott, majd kihalászta a fü- tyülőt a porból és belefujt. Erzsók ekkor már a harmadik ház előtt rójtatott, fújt. Köszöntek neki. Nem fogadta, felütötte fejét, viharzott tovább. Egy pillanatra megállt ugyan a templom előtt, vizsgálódott, kutatott. De bizony nem találta emberét. Az esküdt úr ólálkodott ott, ráköszöntött. — Nini! A bíróné? No, amodább néznénk meg a nekünk valót! A »Kéticcésben« érdekesebb ! A bíróné végignézte a tolakodót. Már fölemelte jobbkezének hüvelkujját, hogy megbarázdálja az esküdtet, de azután meggondolta magát, sokan látnák, így csak a szájával pittvesztett. Az árusok ezt is, azt is kínáltak neki. Az egyik valgmi tükröt emlegetett, talán azért, hogy Erzsók az arcát rendbehozhassa. Keveset gyűrött volt a haragtól. Majdmeg a keresztlánya csimpaszkodott bele, fésűt követelt. Nem kapott, de a hajába beleszálazott Erzsók. — Még mit nem! Ne! És újra belehuzigált a leány hajába. Azután odább lódult. Kicsit csillapult haragja. Még inkább, mikor a hintázók nagy dobját meghallotta. De amikor az esküdt itt is egészsége felől érdeklődött, öklét mutogatta neki. Mikor meg a hinta díját emlegette előtte* mérgesen buggyant ki belőle a szó: — Süsd meg! A »Kéticcés«-bői idáig hallatszott a zaj. Kurjantottak, a cigány meg húzta. Valami csárdást riszált, vigat, ugrósat. A hintát megelégelték, többet * útatváltottak, velük Erzsókl is. Sietve elmondhatta fűnek-fának, hogy mi járatban van, hátraköti az ura sarkát, akin ele benőhetett volna már a fejelágya. És még hozzá táncol! De vigyázzon, mert ha ő fütyül, akkor keserves lesz az ugra-bugra. Még olyast; is említett, hogy ha egyszer hazaviheti, megköti az asztal lábához, becsukja, hogy tanuljon igazságot osztani a falunak. A cigány nótát váltott, frissebbet. Erzsók benyomakodott a »Kéticcés« kapuján. Az udvaron ropták a táncot. A körülállók megdöbbentek, a bíróné meg fölhördült. — Huh, hah,... a kisbíróné! Az bizony! Ott tipegtek-topogtak a kocsma udvarának kellős közepén. A bíró éppen akkor emelte föl ujját, intett a cigánynak: — Ácsi! Azt a másikat, mártogatóst! Erzsók melléje dobbant. — Mit? »Mártogatóst?« Majd megmárto- gatom én kendet úgy ... Nem mondotta, csak kezével mutatta. Először a vízbemártást, azután olyan mozdulatokat, mint a patakbna mosó asszonyok, mikor ruhát szapulnak. Azután a cigánynak paran- volt. — Elhallgass! Te, te füstös! Annak a kormánynak is hol van a szeme, hogy nem kapáltat, kaszákat ezekkel a húrpengetőkkel! A cigány tovább cifrázott. A prímás meg éppen Erzsóknak hajbókol, a nótáját tudakolta. Még azt is Ígérgette, hogy ingyen elhúzza* olyan szépen, hogy megemlegeti. Az asszony; visszatüzelt: — Meg ám! De füstös, te emlegeted! CSIPKEBOGYÓT } Vadrózsagyümölcsöt (Hecsedli) kimagozva, vagy egészben szárítva, továbbá sxederlevelat (kuszószeder) málnaleveiet szárítva minden mennyiségben magas áron vásárol Pantodrog Magyar* Gyógynövény Rt. Budapest, IX. Ferenc körút 35.
