Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)

1941-04-12 / 83. szám

8.

ZALAMEGYEÍ ÚJSÁG

I.94J .^április 12.

Csángók'

Az események időszerűséget adnak az Ö- Romániában élő magyarság problémájának is. A Délkeleti Kárpátok nagy vízválasztója egy olyan földterületet szel íkett£, amely egy tömbben élő magyarságnak volt az eltartója évezredeken át. A Kárpátok keleti lábainál a Tatros, Beszterce, Tázló, Ojt.oz és Szeret völgyei és összefolyása vidékén Moi- dovában voll az eíelközi magyar haza. Amikor a bolgárok nyomására a magyarok felkerekedtek, népük töredéke ottmaradt. Ezek maradványai a tulajdonképeni csángók (»Csángó« — »Ne csángálj«, mondják a í'él- reütött labdára, »Csángátnak«, mondják a félrevert harangozást. A csángók is »elcsán- goltak«), akik e hazájukban évszázadokon át. a szomszédos székelységtől vették át a kivándorló felesleget s számuk ekkor a lei- milliót is elérte. Az ojtozi, gyimesi és tölgyesi szorosokon át egymással állandó érintkezésben maradt a székely és a csángó. Az árpádházi királyok alatt, — amikor a románság a Moldovába is beszivárgott, — ez a magyarság a románság közötti könnyebb érvényesülés érdekében s mert erre a túlsúlyba került románság által így rá lett szorítva, ősi ruházatát románossal cserélte fel. (Kieresztett ing, deréköv, fota). Nyelvében és római katolikus vallásában máig megmaradt magyarnak. Hogy római katolikus vallásukat megtartották, azt igazolja, hogy tömegesebb kitelepülésük a reformáció kora előtt történt. Ma már e vidéken csak 150.000 ember beszél magyarul és vallja magát magyarnak. Azonban Bakó várostól (központjuktól) 75 km. sugarú körben lakó románságon is a turáni-fajta bélyegek felfedezhetők. 1917-ben ezen a vidéken sok községet összejártam és szomorúan döbbentem rá az elrománosodott, de faji származására még emlékező népben csángó testvéreimre, akik sírva panaszkodtak elhagyatottságuk miatt. Könnyű volt el- románosodniok, magyar nyelvű pap, tanító nélkül, mert még az sem volt. Csak román. Ha egy-egy juliánkodó székely mester oda »csángóit«, a románok rögtön kiebruclalták. így járt legutóbb 1934-ben Domonkos Pál Péter tanító is. Ennek ellenére ez az etelközi magyarság, amely a görögkeleti románok és egyéb népek között szilárdan megtartotta római katolikus hitét, olyan volt a Kárpátok koszorúzta Magyarország papjai részére, mint a missziós terület. Hála az erdélyi magyarság érdeklődésének és ragaszkodásának, mindig akadtak áldozatra kész Juliánok, hol a domonkosok, hol a ferencesek, majd a minoriták és csíki székely papok személyében, akiket nem rettentett vissza a szétszórt moldvai magyarság istápolásától sem a huszitizmus, sem a vallásháború, sem a magyargyűlölet. Ezeknek az izzó magyarságéi katolikus papoknak köszönhető, hogy ma is él az etelközi magyarság, amely nehéz sorsában átküldte mindig vágyakozásait a Kárpátokon túlra, ahol nem kell könnyet hullatni és küzdeni az áldott magyar szóért.

Erről a moldvai csángóságról írta Baumgartner Sándor dr., volt jászvásári akadémiai tanár »Moldva, a magyarság nagy temetője« című megrázó tanulmányát.

Megállapítja, hogy Moldvának a Kárpátoktól a Szerétig terjedő része ősmagyar terület, amelyben a magyarok előbb voltak ott, mint a románok, egyrészük pedig a románsággal együtt került oda. Kedvezőtlen körülmények miatt a moldvai magyarság a ro- mánoskodás medrébe sodródott, de ez nem változtat azon, hogy Romániának moldvai lakói nagy százalékban magyar származásúak. A román állam és az egyház is minden elképzelhető eszközzel irtotta belőlük a magyar öntudatot, de kipusztítaniok őket mégsem sikerült. A csángók mindenütt a székelyek által lakott terület tőszomszédságában élnek, de nemcsak a jelenlegi, általuk lakott területen, hanem sókkal nagyobb kiterjedésen is Moldva őslakói voltak. Ezt elismeri a *

* Szemelvény Dr. viíéz Gereöffy Géza őrnagy, a Magyar Katonai írók Köre tagjának „Erdély népi arca" cimii kiadás alalt álló könyvéből.

román Radu Rosetti történész is egyik munkájában. A birtokok okirataiból is kiderült, hogy csángófalvak ősidők óta állanak fenn, illetve egyrészük a csángók átköltözésével azokból a falvakból alakult, amelyek mint magyar falvak, Moldva alapításakor már régen megvoltak. Tehát Moldva csángó-magyar lakosságának egyrésze egyidős a moldvai fejedelemség megalapításával, amely 1438-ban történt, de már ezt megelőzően is laktak itt magyarok.

Miron Constantin román történész is ezt tanúsítja, amikor arról tesz említést, hogy 1343-ban Nagy Lajos magyar király hadat küldött Lacii Endre erdélyi vajda vezetésével Moldvába, kiűzendő onnan a tatárokat, akik Moldvát fosztogatták és annak főleg magyar lakosságát elhurcolták.

Az 1764. évi mádéfalvi veszedelem után megindult Erdélyből a székelv ek tömeges át- vándorlása. A szabadságharc leverése után a száműzött erdélyi magyarok egyrésze ugyancsak Moldvában talált menedéket. A világháború után Erdélynek Romániához v áló csatolásával újból megindult a tömeges átván- dorlás Moldvába.

Az erdélyi magyarok ösztönösen mindig érezték a jussukat erre a területre. Bandu- lis történelemíró feljegyzése szerint Gyulafáivá moldvai falut a hét magyar . vezér egyike alapította. Ugyancsak Bandulis jegyezte fel. hogy Bakó környékén az ősök a közeli dombon fehér lovat áldoztak. Jellemző egyébként, hogy a száműzött Salamon király is Moldvában keresett menedéket, ami kétségtelen bizonyítéka annak, liogv fajtest- véreihez ment.

Még most is számos magyar nyelvű falu van Moldvában, amelyeket csak legújabban az önkényes románosítás keresztelt át, a nej) azonban ma is a magyar neveket használja.

A moldv ai magyarság szabad kisgazda volt, azaz közbirtokos. Ezek nem tartoztak semmiféle földesúr, sőt még az állam joghatósága alá -sem.

Jószágukat ősi honfoglalás jogán birtokolták és függetlenek voltak, akiknek senki sem parancsolt.

.Bakó vidékén 35 és Kampulund vidékén 12 községben ilyen honfoglaló magyarok laktak, akik a v ajdának kisebb év járadékot fizettek, de furáikat maguk választották.

Ha a vajdák néha megpróbálták fölemelni adóikat vagy épen hűbériségük alá akarták kényszeríteni őket, akkor ezek a moldvai magyarok vagy ellentálltak vagy elmenekültek.

A magyarság arányszáma Moldvában hosz- szú ideig nagyobb volt, mint a román. Can- tenis Demeter román történetíró állapítja meg egyik munkájában, hogy »valódi oláh paraszt Moldvában nincs, mert akik ott élnek, inkább csángó eredetűek«.

A csángó magyarokat főként vallási türelmetlenségből pusztították a moldvai vajdák. Bandulis történetíró szemmel a román vajdák' afölött való dühükben, hogy az ott lakó magyarok nem tértek át a bizánci hitre, leromboltatták a katolikus magyar kolostorokat és templomokat. De később a királysággá alakult Románia is mindent elkövetett a csángók elrománosítására. A népszámlálások során minden eszközzel románná nyilvánították őket.

Ez a moldvai csángó nyelv a székely beszéd tájszólása lett az idegen környezet hatása alatt. Ezt szemléltetem az alábbi eredeti helyesírással írt dalszöveggel :

Mirvad az a ruza, kinek töve ninccii, ien isz birvadozok, had szeretem ninccn. Mit nem eelekeduéni régi szereteméit:. Dunából c vizet kannavol kimerném.

Duna fenekirél gyöngyszemeket szednék, mejen a ruzámnak gyöngykoszorut kelnék. Nagy Magyarországon veresz torony léceik,

. sz ott ez az ien ruzáin más ülibe jádzik. Egyik moldvai csángó leveléből :

»Náción hidjük, hogy valamikor megtérnének a csángó nép közi, ahol a magyar nyelv nek szólása nagyon el van hervedozva, tanítanák és hirdetnék a csángó nép között mindent csak tiszta magyarul és akkor elhinnők, hogy az élhervadott magyar nyelvnek szólása a csángó nép közt még felpillana.« Ezektől az állati sorsba sűlvesztett moldvai

csángóktól meg kell különböztetnünk a bukovinai, gyimesi és Brassó melletti csángókat. Ezeknek ősei a székelyföldről valameny- nyien Mária Terézia hóhér generálisa, Bu- kow elől menekültek el a mádéfalvi veszedelem után. A román népviselettel székelv ruháikat félelmükben cserélték fel, mert tudták, hogy a románok az osztrák császári udvar kegyét élvezték s így »eltűnhettek« a románság között a havasokban. Ezeknek száma 50 ezer. Ebből Bukovinában (András-, József-, Hadik-, Istensegits-falva stb.) 20.000 él némileg jobb sorsban, mint a moldvaiak. A Brassó vidéki 20.000 csángó sorsa sem rózsás. A gyimesi csángók, tízezren, visszakerültek.

A csángókhoz kell sorolnunk azt a 200.000 román királyságbeli székelyt és magyart, akik mint népfeiesieg, Erdélyből a román városokba visszavándoroltak. Ennek zöme. kétharmada Bukarestben, míg egv harmada a nagyobb román városokban él.

A magyarok nem most kezdtek Bukarestbe lehúzódni, hanem már a háború előtt is tekintélyes magyar lakosság élt a román fővárosban. Különösen a székelvek kerestek foglalkozást Bukarestben és sokan közöttük, akik csak átmenetileg akartak némi pénzmagot gyűjteni, ott is ragadtak. így szaporodott n\eg a magyarság Bukarestben a háború előtt és aránylag jó dolga is volt; mert a hatóságok nem törődtek velük. Iskoláik voltak és virágoztak, egyházaik e'ég derekasan {ártották magukat és az a néhány vezető ember, aki magyar szívvel gondoskodott lelki épülésükről, igyekezett úgy -ahogy azon. hogy minél kevesebben szívódjanak fel a román tengerben és minél kevesebben szívódjanak fel a román asszimiláció szivacsába. A háború után ez a lehúzódás erősebb lendületet vett. különösen akkor, amikor Erdélyben megromlott a gazdasági konjunktúra, a pénzt és a tőkét a kormányok politikája Bukarestbe központosította és a munkanélküli magyar proletár a kisebb szociális nyomás törvénye szerint oda sietett, ahol gazdasági boldogulása elé a nemzetisége kisebb akadályt gördített, mint Erdélyben. Pár évvel ezelőtt még Bukarestben nem nézték, hogy ki milyen nyelven beszél a műhelyben, énekel az állványon és tréfálkozik a pult mögött, hanem szerették és keresték a magy ar munkást, cselédet, pincért, mert hű volt, dolgos, megbízható és becsületes.

Régente a Székelyföldről vonult le a zöme, de utóbb már a székelyföldi áramlás lassúbb tempót vett. Nemrégen érdekes statisztikát készített egv magyar kutató a régi román királyságbeli magyarság származásáról és ez nem rejt vigasztaló tanulságokat magában. Ez a statisztika a regátba származott magyarság eredetét így tünteti fel : 6 százalék a régi királysági születésű. 14 százalék! brassómegyei, 12 százalék hároiuszékmegyei, 8 százalék csíkmegyei. 7 százalék udvarhely- megyei, 5 százalék kolozsmegyei, 10 százalék biharmegyei, 8 százalék szatmármegyei, 9 százalék a többi Királyhágón inneni megy ei, 8 százalék a mai magy arországi. Ezek a számok siralmasan beszélnek. Azt magyarázzák nekünk, hogy a bukaresti magy arok tekintélyes része a trianoni határ mellől szedte fel a vándorbotot és otthagyta a bihari és szatmári egyöntetű magyarságot és igyekezett dél felé betevő falat után. Magából Bihar vármegyéből mintegy 20 ezer magyar vándormadár vette az útját a román városokba. A háború előtt sok magyar iskola volt Bukarestben, ma azonban reájuk is ránehezült a hatalom keze és ma már csak egyetlen magyar iskola működik, de ez is nagy kínlódással képes hivatását betölteni, mert segítő forrásai vékonyan csurognak.

Pedig a román állam már csak a viszonossági elv alapján is adhatott, volna emberi és nemzeti jogokat a Regát magyarságának. A magyar parlamentben képviseletük volt. A román párt sajtó állami szubvenciót élvezett. A községi önkormányzatban teljes szabadságot élveztek. Közpályákon érvénvesül- hettek. Gazdaságilag szervezkedhettek. Iskolai autonómiájuk volt magyar pénzen. Öt papnevelő. 27 középiskolájuk, 2985 népiskolájuk működött román nyelven.