Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-04-12 / 83. szám
1941. április 12. ZALAMEGYEl ÚJSÁG _________________9. Sz enzációs külön kiállítások is lesznek Budapesten a Nemzetközi Vásár ideje alatt Budapestről jelentik : A Budapesti Nemzetközi Vásár nagy vonzóereje egyre több intézményt késztet arra, hogy a Vásár ideje alatt rendezze meg a maga külön kiállítását. Eddig az autószakma egész külön utakon járt, de ezidén már ez a szakma is hozzákapcsolódott a maga kiállításával a Nemzetközi Vásárhoz. Közvetlen a vásár területe mellett kapott megfelelően nagy helyet a városligeti Gerbeaud-pavillontól a Hermina-útig aként, hogy ebbe a területbe beleesik a Közlekedési Múzeumnak impozáns épülete is. Magát a Közlekedési Múzeumot 'is teljesen újra rendezik és ennek a külön kiállításnak a szolgálatába állítják. Ezúttal az autoszakma általános motorizációs és hadi kiállítást rendez, ami azt jelenti, hogy nem csupán az autók és motorkerékpárok, hanem az összes modern, motorral hajtott hadigépezetek, repülőgépek, tankok, ágyúk, csapatszál ítok védelmi és támadókocsik és eszközök mind oda kerülnek közvetlenül a közönség szeme ele. Természetesen erre a külön kiállításra külön belépőjegyet bocsátanak majd ki. Ugyancsak kedvezőnek tartja az alkalmat a maga külön kiállításának megrendezésére Erdély irodalma is. Erre a célra ugyancsak a Vásár területe mellett a Fővárosi Múzeum épülete és környéke fog terv szerint rendelA költő letehette a lantot. Fia úgy tetszett, j nem énekel több éneket. Én azonban nem tar- j tozom e kiváltságos nemzetséghez, legfeljebb apró garasaim fickándoznak el tőlem bámulatos fürgeséggel. így csak garasaimnak vagyok könnyelmű el-költője. A göcseji ajak néni némulhat el. Még akkor sem, amikor a szív vérrel-könnyel, kicsorduló keserűséggel tele. Kedves Szerkesztő Uram ! Galambom-lel- kem ! Húsvétra szép írásos tojással akartam kedveskedni. De hát nehéz szívvel nem épen könnyű kicifrázni. Meg aztán olvasni is körülményes. Legjobb lesz, ha segítek, ugye? Hát mondja csak Szerkesztő Úr, mit szói hozzá ? Hitte volna valaki is közülünk, hogy a magyarlelkű miniszterelnökünk úgy itthagy bennünket ? Ilyen árván ? A jó Bubi néni (nem az, aki már régebben meghalt. Annak jó, nem érhette meg. Egy másik jó néni, akit a szent keresztségben ugyanazon 'Szent Borbála hathatós gondjaiba ajánlottak) ahogy meghallotta a nágy csapás hírét, egyszeriben elsírta magát és amiközben nem takarékoskodott jólelkű könnyeivel, sűrűn szeméhez emelgetve kék karton kötényét, egyre csak így kesergett : jó Istenem, mi lesz hát most velünk ? Valami kesergő érzés nálam is igen tapogatózott a szív tájékán, de hát a férfiköny- nyeket nem illik úgy mindjárt — hajrá — szabadjára engedni. Meg aztán a könnyek visszahozhatnák a halálból a magyar vágyak hősi harcosát ? ! Hiszen ha visszasírhatnánk! Megesett a szívem a jó Bábi nénin, de, azt hiszem, magamat is vigasztalni akartam, amikor így csendesítgettem : no, ne sírjon néni, hiszen jó az Isten. Akinek gondja van az utolsó verébre, a hervadó fűszálra, nem feledkezik meg az árva magyarról. Ugye, liánéra, már régen tanultuk a bibliából, ele most milyen enyhe balzsam a fájó sebre az emlékezés. Amikor aludt az Ür a kiesi' bárkáiban és a tanítványok nem bírtak a dühöngő elemekkel, amikor a hajótörés már-már elkerülhetetlennek látszott, felrázták az alvó Urat. Szinte elszégyelték magukat, hogy annyira bizakodva kapaszkodtak eddig saját erejükbe. Hogy elhangzott a kiáltásuk : szabadíts kezesre állni, hogy Erdély méltó keretben mutathassa be az elnyomatás 22 évének minden irodalmi termékét. Egyelőre tárgyalások folynak arról, hogy szerves része lesz-e ez a kiállítás a vásárnak, avagy külön belépődíj mellett tekinthető-e majd meg. Az immár nagymultú és évről-évre gyönyörűbb Virágkiállítás is a vásár ideje alatt kerül megrendezésre, szintén a \ ásár területének tőszomszédságában, az új hatalmas kiállítású Stefánia-úti üvegházban és annak virágos tündérkertté alakított széles környékén, természetesen külön belépődíj mellett. De különleges attrakcióra készül Budapesten minden színház, minden mozi, minden látványosságot nyújtó intézmény, amelyek megtekintésére jelentős kedvezményeket élveznek a Nemzetközi Vásár látogatói, akik a vásár- igazolványnak ezt a celt szolgáló utalványa ellenében a pénztáraknál a kedvezmények igénybevételére szóló szelvényfüzetet kérhetnek és kaphatnak teljesen díjmentesen. A május 2-től 12-ig tartó Budapesti Nemzetközi Vásár utazási- vizűm- és rengeteg más kedvezményt nyújtó vásárigazolváuyait minden utazási és menetjegyiroda, valamint a vásár minden tb. képviselete már árusítja és ilyent bárki válthat magának. meg Urunk, mert különben elv eszünk, — egyszerre a tökéletes bizalom simította ki Íeí- kük háborgó tarajos hullámait. Megérezték bizonyossággal, hogy nem lehet ott 'baj, ahol ott az Isten. Bizony, bizony, nem merülhetünk alá a kétségbeesés örvényébe. Emlékezzünk csak Bábi néni ! Hogy is szokta kezdeni a jóhangú káplán úr azokon a szép »esperáso- ikpn«, a nagy ünnepeken ? Ha deákul is mondja, azért mégis tudjuk : Isten íigyelmezz segítségemre. Isten siess segedelmemre. Épen hogy így kell nekünk, árva magvaroknak imádkoznunk és nem lesz panaszunk Isten könyörületes jósága a. Hogy így riíegálíítom Bábi néni könnyes záporát, mintha magam lelkének hüpögése is csendesülne. Egészen átmelegít a bizakodás. Mások kaphattak a sorstól keréknyi kenyeret, hozzá minden jót. Nekünk a reménység vakarcsa jutott csupán. De mesebeli falat. Soha el nem fogyhat. Mi is lenne belőlünk, magyarokból, ha a reménységtől is megfosztanának ? Mi lett volna belőlünk, ha a történelmünkben oly sokszor ismétlődő csapások után csak egyszer is kialudt volna a lelkűnkben a húsvéti reménység szelleme ? Csak úgv emlegetnének bennünket, mint akik voltunk. Pedig a mi élniakarásunk elpusztítha- tatianul szívós. A legnagyobb mélységekbe zuhanással is hívtak a magasságok és tudatában v oltunk annak, hogy hivatásunk van a jövőben, hogy nélkülünk nincs történelem. Elborult most is felettünk az ég ? Fájdalmasan felnyögünk a veszteségre, de nem kételkedünk abban, hogy kisüt felettünk és nemcsak melenget, hanem egészséges új erőre kapát bennünket a nap. Gyászolni szabad. Ezt parancsolja a magyar becsület is. De a bezárt sír mellett a nemzet címerét ugyancsak nem fordítjuk meg. Reménységünk legyőzhetetlen. Azért kedves Szerkesztő Uram, ne vegye rossz néven, ha egy kis mosoly is átsuhan levelemen. Nézze csak ezt az egyszerű piros- tojást. Mondtam, megfejtem írását. Itt ni, a másik felén. Jól nézze meg. Már enged a lélekborongás. A minap a plébánián lestem cd. Az meg úgy történt, hogy egy nyalka cigánylegény szívét a nekeresdi nemzetségből megbabonázta a novai cigány fény vési családból való szépséges bazsarózsa, a Lina, (csak azért mondom ilyen körülményesen, mert szerkesztő úr — no nem a feher haja miatt, hanem csak úgy különben — nem lehet ebben kellőképen tájékozódott),. A két szívnek kölcsönös szerelmi lángolásában cseppet sem lehetett kételkedni. Szerkesztő Uram, ne, mosolyogja le. Nagyon megsértené a jegyespárt. Én is megmakacsolnám magam és nem mondanám tovább. Nos. Hát ahogy azok jöttek a plébániára (mondom, tanúja voltam), ahogy ragyogott fekete gyémántszemük és ahogy egymás kezét markolászták, az érzelmek valódisága és toronymagassága felől elnémítanak minden ellenkező véleményt. Ilyen érzelmek előtt csak meghatottad lejei kell hajtani. No, — de mái; illendően be is dicsértek a plébániára. Csak rájuk kellett nézni és a plébános úr is egyszerre tudta, mi járatban lehetnek. De azért, természetes, hogy a legénv előállott mondókájával : Szentséges, tekintetes, naccságos plébános úr, azért jet- tünk, mert én ezt a Linát (illedelmesen rábökött) el akarom venni. Mi rendes cigányok vagyunk, csókolom kezeit. Senki se mondhassa ránk, hogy mi a fizfa alatt betettük a sent házasságot. Arra nekem írás kell. A plébános kellő szeretettel fogadta a jegyeseket és meg is dicsérte őket, hogy különbséget tesznek a fűzfa és az oltár között. Elővette a jegyesek anyakönyvét és kezdte beírni az adatokat. A nyalka vőlegény büszkén nyújtotta át a keresztlevelet. — Kirem, — tetszik látni — én se voltam törvinyte- len. Az én porontyaim is törvinyesek legyenek a Szentegyház előtt. Ugye Lina ? Lina sze- mérmetesen lesüti szemeit és zavartan fodrozza kötényét, de mosolyog. Mondott is valamit cigányul, de én csak holmi dev lát értettem belőle. No, ez még nem lett volna baj. A Lina adataira is sor kerül. Nent hozott írást, mert ő novai születésű, a czigányfe,nyvesről. Csak utána kellett nézni az anyakönyvben,' meg is mondta a plébános úr kérdésére, hogy mikor is született. Azt a plébános úr jobban tuggya. Hm. Az anyakönyv igen, de a plébános úr mégsem tudhatja — vetem közbe. Hát mégis mikor ? Hány éves vagy ? De Lina makacskodott. Mindenre c'sak azt felelte : nem tudom, kirem. A vőlegény látta, hogy a plébános kezdi elveszíteni türelmét, elengedi Lina kezét (közben ugyanis úgyszo- rongatta, mintha napszámot fizettek volna érte.) Mérgesen ráförmed a menyasszonyra : Te ekei- ! Hát azt sem tudod, mikor szilettél? Meg, hogy hány ives vagy ? Jáj, megvert engem áz Isten. Ilyen kultúrálatlan fehirni- pet veszek el ? Látszik, hogy ebbe a setit Göcsejben szilettél ! Jaj nekem, itt semmi kultúra nincsen. Jaj, mit kell vesződnöm tekintetes főplébános úr, amig ebbül az eker- bül kulturembert faragok ott Nekeresclen ! Ide ne szaporítsuk a szót ! Valahogy mégis csak kihámozták a plébános úrral, hogy Lina körül és belül mikor született. A többit megmondta az anyakönyvi. Jaj, azért még mindig akadt. A Lina származása körül nem volt minden rendben. Csóválja fejét a vőlegény. Levél Göcsejből
